Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
Szemészet Supplementum 135. évfolyam (1998) 18 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Szemklinikájának (igazgató: Salacz György egyetemi tanár) közleménye A kétkezes phacoemulsifícatio technikája Radó Gábor Összefoglalás: A phacoemulsifícatio harmadik nemzedékéhez tartozó technikák a magot a zsákban darabolják, ill. zúzzák. A három alapvető technika fogásai variálhatók. Bevezetés A phacoemulsificatiót és az ECCE-t szokás egymással szembeállítva szemlélni. A phacoemulsifícatio valójában az ECCE egyik lehetősége, amikor a magot darabolva távolítjuk el. A phacoemulsifícatiós technika első és második nemzedékében a magot az elülső csarnokba luxálás után egy darabban, a felszíne felől emulsificálva és aspirálva távolították el. A continuous circular capsulorhexis kifejlesztése4 számos előnye mellett megnehezítette a mag áthaladását a rhexisen, ill. hogy a rhexisen keresztül a mag ekvátora elérhető legyen. A magot, ahhoz, hogy a viszonylag szűk rhexisen át eltávolítható legyen, a zsákban kell darabolni. Ez egyben azzal az előnnyel is jár, hogy a veszedelmes phacoemulsificatiós eszköz a csarnok centrumát csak kevéssé hagyja el: távol marad a sérülékeny toktól és az érzékeny szaruhártyától, hiszen ezek kímélete a műtét lényege. A mag darabolása a nucleofractio. A harmadik nemzedék különböző phacoemulsificatiós technikái a lencse lamelláris vagy radier szerkezetét, a mag keménységét és nagyságát figyelembe véve darabolják a magot. Módszerek „Chip and flip”: Ez a módszer1 a lencsét a héjak mentén bontja. A hagyományos hydrodissectio után, a hydrodelineatio során a magot kemény centrumra és kevésbé kemény epinucleusra bontjuk. Ha ez szépen sikerül, a vörös visszfényben megjelenik az aranyszínű gyűrű. A keményebb magot az első generációs technikára emlékeztető módon szilánkoljuk. Eltávolítása után marad a salátástál alakú epinucleus. Ennek felső peremét 3/4 részben eltávolítjuk. A 6 h-nál megmaradt peremnél a phacovéggel megfogva, segédeszközzel tolva a centrumba húzzuk, az epinucleus így leválik és alacsony szívással, alacsony öblítés mellett eltávolítható. Ez a technika keményebb magoknál kevéssé alkalmazható. Előnye, hogy a tokot az epinucleus végig védi. A segédeszköz a mag darabolásában egyáltalán nem vesz részt, szerepe csekély. „Divide and conquer”: A Shepherd* és Gimhef' által leírt technika a mag nagyságától és keménységétől függetlenül a mag legkeményebb részét, a centrumát támadja meg. Alacsony vákuummal és alacsony öblítőnyomással végezzük az árokásást a centrumban, egyre mélyebben, majd segédeszközzel a magot kettétörjük. Ugyancsak ezzel a beállítással és technikával tovább daraboljuk a magot. Feldarabolás után magas vákuummal, erőteljes öblítéssel a darabokat eltávolítjuk. „Crack and flip”: A két előző technika előnyeinek egyesítése, vagyis a nucleus darabolása az epinucleus pörgetésével.2 „Phaco chop”: Nagahara technikája7 a segédeszköz szerepét fokozza. Karomszerű choppere a lencsét megtámasztja, a phacoeszközzel a mag közepén átfúrva, azt egyetlen mozdulattal kettéválasztja. Hasonló további darabolás után a részek nagy vákuummal leszívhatok. A módszer előnye, hogy kemény magoknál is jól alkalmazható, az ultrahang-expositiót jelentős mértékben csökkenti. „Stop and chop”: A „phaco chop” technikával darabolt kemény magok esetében előfordulhat, hogy darabolás után nincs elég hely a zsákban. Ez ellen javasolja Kochj hogy az első árokásás a hagyományos módon történjen. Saját kétkezes technika: A magunk által kidolgozott egykezes V technikához7 alkalmazzuk a choppert úgy, hogy a karmot nem húzzuk, azzal csak támasztunk. Ily módon a mag centruma mellett, ahol kevésbé vastag, egy-egy mozdulattal szabaddá tudjuk tenni a legkeményebb, legvastagabb magrészt tartalmazó „tortaszeletet”, ezáltal a legkeményebb részt a centrumban szabadon cmulsificaljuk, elkerülve a fölösleges zonulastresszt. Összefoglalás Az alapvető három kétkezes technikát, azok varációit és a lencsetörés alapelveit ismertettük. A műtőasztalon szembesülve a hályogos lencsével, választhatjuk valamelyik technikát, vagy összeállíthatunk egy individuális kombinációt a fent leírt lépésekből. Ha sikerül megértenünk a technika mögött rejlő elvet, megtaláljuk a műtét optimális megoldását. Irodalom 1. Fine I. H.: The chip and flip phacaoemulsification technique. J Cataract Refract Surg 17. 366-371 (1991). 2. Fine I. H.. Maloney W. E. Dillman D. M.: Crack and flip phacoemulsification technique. J Cataract Refract Surg 19. 797-802 (1993). 3. Gimbel H. V.: Divide and conquer nucleofractis phacoemulsification: development and variations. J Cataract Refract Surg 17, 281-291 (1991).
