Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-06-01 / 2. szám
Szemészet I 18 1. ábra. A szem elülső szegmentumának autofluoreszcenciagörbéje. Tiszta lencse esetén az elülső és hátsó csúcs magassága egyezik, arányuk 1,0 körüli. A lencse sárgulása (az autofluoreszcencia növekedése) esetén a lencse saját fény elnyelése miatt a hátsó csúcsot kisebbnek mérjük, mint az elülsőt, így az FJFa értéke csökken (15). ressziót kimutatni korai glaucomas látótérkiesés esetén és a SWAP által jelzett látótérkiesés meghaladja a fehér háttér mellett fehér stimulust használó programmal észlelt defektus kiterjedését.7,810 A fentiekből következik, hogy a SWAP elsősorban az ocularis hypertensiv, a glaucomagyanús és a korai stádiumú glaucomás szemek vizsgálatára használható eredményesen.10 A szemlencse az öregedés során „sárgul”, transzparenciája az évek múltával fokozatosan csökken. Ezt a lencse belsejében felhalmozódó triptofán és non-triptofán okozza.2,3,9,15,16 Ezek az anyagok a 420-490 nm-es hullámhosszú fényt nyelik el a legnagyobb mértékben.3 Mivel B/Y perimetria során kék fény (440 nm) a stimulus, a sárguló szemlencse fokozott autofluoreszcenciája („sárgasága”) miatt elnyelheti a kék stimulus fényét, ami befolyásolhatja a látótérvizsgálat eredményét. A jelen munkában két kérdést tanulmányoztunk. Egyrészt megvizsgáltuk, hogy van-e különbség a W/W és a B/Y perimetriával meghatározott látóterek között korai stádiumú primer nyitott zugú glaucomában, másrészt azt elemeztük, hogy milyen hatást gyakorol a szemlencse autofluoreszcenciája a W/W és a B/Y perimetria során nyert paraméterekre. Anyag és módszer Huszonkilenc, klinikánk glaucoma rendelőjében gondozott primer nyitott zugú glaucomás beteget (21 nő, 8 férfi; életkor 41-73 év; átlagéletkor 57,9 év) vontunk be a vizsgálatba. Betegenként egy, véletlenszerűen kiválasztott szem adatait elemeztük. Klinikailag szignifikáns szürke hályogja egyik betegnek sem volt. A legjobb korrigált visus értéke (átlag ± SD) 0,98 ± 0,042 volt. Valamennyi vizsgáknak több éves automata perimetriás tapasztalata volt. Miotikumot a perimetriás vizsgálat előtt nem használtak. Az összehasonlított Octopus és Humphrey látóterek készítése között 6 hónapnál rövidebb idő telt el. Az értékelésbe nem vontuk be azon betegeket, akiknek bármelyik, az elemzésbe bevont látóterében az álpozitív és álnegatív válaszok aránya 15% feletti volt. A látótérvizsgálatot Octopus 500 EZ periméter G1 programjával (fehér jel, fehér háttér), és Humphrey 750 Field Analyser Threshold 30-2 Blue-Yellow programjával (440 nm-es kék jel, 530 nm-es sárga háttér) végeztük. Az 1. táblázat a két teszt legfontosabb paramétereit mutatja be. Az adatok elemzése Peridata Version 6.2a (Octopus) és Statpac (Humphrey) adatkezelő programmal történt.6,11 A statisztikai elemzésbe bevont látótérparaméterek a következők voltak: átlagos érzékenységcsökkenés (mean defect, MD), a látótér egyes pontjai közötti érzékenység-különbséget jellemző pattern standard deviation (PSD), az egy vizsgálat ideje alatti érzékenység-ingadozás (short term fluctuation, SF), az SF bevonásával korrigált PSD (corrected PSD, CPSD), valamint a PSD/MD és a CPSD/MD arány. Az Octopus periméterrel az SF és CPSD paramétereket a 29-ből 21 betegen határoztuk meg. A lencse autofloureszcenciáját az OcuMetrics Flouroton Master FM-2 géppel vizsgáltuk.5 Az FM-2 olyan scanneló rendszerrel rendelkezik, amely az autofloureszcenciát a vizuális tengely mentén méri. Az eszköz 420-490 nm hullámhosszú fényt emittál.5 A vizsgált szemekről a gépbe visszaérkező fény hullámhossza 530 és 625 nm között van.5 Az elülső szegment vizsgálatára szolgáló optikával minden szemről 2-2 regisztrátumot készítettünk abból a célból, hogy ellenőrizzük a görbe reprodukálhatóságát. Az egyező lefutású görbék közül az első görbét használtuk a számszerű elemzéshez. A regisztrátumon (1. ábra) meghatároztuk az anterior (Fa) és a posterior (Fp) lencsekéreg autofluoreszcenciáját. A lencse első és hátsó felszínének megfelelő csúcsértékek, illetve a van Best-formula segítségével (Fp/Fa) minden szemen meghatároztuk a lencse transzmissziós indexét (LTI) (1. ábra)9'6 Eredmények A Humphrey periméter 30-2 kék-sárga programjával végzett látótérvizsgálat az Octopus periméter G1 programjában gyakorlatot szerzett betegek számára nem jelentett nehézséget. A kétféle vizsgálattal meghatározott paraméterek közül csupán a látótér egyes pontjainak érzékenység-különbségét jellemző pattern standard deviation (PSD) különbözött statisztikailag szignifikánsan (egymintás t-próba, p<0,001). A részletes adatokat a 2. táblázat tartalmazza. A regressziós függvények a következők voltak (delta = Octopus W/W és Humphrey B/Y különbsége; A = Octopus W/W és Humphrey B/Y átlaga): Mean defect (MD): (delta MD - 2,67-0,75 *AMD, г - -0,75 p = 0,006 (2/A. ábra). 1. táblázat. Az Octopus Gl és a Humphrey 30-2 kék-sárga küszöb-perimetriás programok jellemzői. Octopus Humphrey Háttér megvilágítása 4 asb 100 cd/m2 Háttér színe fehér sárga Stimulus mérete Goldmann III (0,43°) Goldmann V( 1,7°) Stimulus színe fehér kék Stimulus időtartama 0,1 sec 0,2 sec Vizsgált látótér 56 30° Vizsgált pontok száma 73 76 Szabó Antal
