Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-02-01 / 1. szám
4 2 Szemészet 133 (1996) mélység között kimutatható-e összefüggés, továbbá a szekunder UV-B expozíció okozta gyulladásos jelenségek hátterében észlelhető-e kvantitatív különbség az előzetesen excimer lézerrel kezelt, illetve a normál kontrollszemek vonatkozásában. Anyag és módszer A lézeres tyndallometria (Laser Flare Cell Meter FC 1000, Kowa, Tokyo, Japan) olyan kvantitatív, non-invazív, reprodukálható eljárás, amely a csarnokvíz tyndall-jelenségének objektív mérésére alkalmas. Az elülső csarnokba vetített hélium-neon lézersugár fényének szóródását egy fotomultiplier detektálja és a készülékhez csatlakozó számítógép a kapott adatokat elemzi, átlagolja, majd az eredményt számszerűen kiírja. Mivel a lézerfény szóródása a csarnokvíz protein-koncentrációjával arányos, továbbá a csarnokvízben észlelhető proteinmennyiség a vércsarnokvíz-gát károsodásának mértékétől függ, a lézeres tyndallometria a csarnokvíz koncentrációjának mérésével a vér-csarnokvíz-gát integritását, illetve sérülését jelzi. Vizsgálatainkba 12 db pigmentált, csincsillanyulat vontunk be. Az epithelium hagyományos eltávolítása után a korábbiakban ismertetett módszer szerint [2,3] myopiás fotoablatiót végeztünk a következő csoportosításban: 4 nyúlnál -5,0 D (45 pm); 4 nyúlnál - 15,0 D (135 pm) és 4 nyúlnál -30,0 D (270 pm) fotorefraktív kezelés történt a jobb szemen. A kezeléseket ketamin és xylazin iv. anesztéziában végeztük az ARVO által kibocsátott szabályoknak megfelelően. A fotorefraktív beavatkozások az Aesculap Meditec MEL 60 ArF excimer lézerkészülékkel történtek. Az excimer lézerkezelést követő 1., 3. és 10. napon lézer tyndallométerrel meghatároztuk az elülső csarnok proteintartalmát, amelyet a preoperatív értékekkel összehasonlítottunk. A posztoperatív 21. napon a 4 fős csoportokat újra kettéosztottuk és a korábbiakban fotorefraktív módszerrel kezelt nyulak felét (2 db -5,0 D; 2 db -15,0 D; 2 db -30,0 D) 1 J/cm2 energiájú 7 perc 22 másodpercig tartó speciális bőrgyógyászati ultraibolya-B sugárzást (280-320 nm) kibocsátó kamrában (Waldmann UV 800 IK, Schwenningen, Németország) besugaraztuk. Az ultraibolya-expozíciót ketamin/xylazin im. anesztéziában végeztük. A besugárzás ideje alatt félpercenként műkönnyet cseppentettünk a corneális kiszáradás megakadályozása céljából. Az UV-B expozíció utáni 3., 6. és 10. napon meghatároztuk a vér-csarnokvízgát változását (a besugárzás következtében kialakuló keratitis photoelectrica és a stromális homályok miatt az 1. napon nem volt lehetséges a lézeres tyndallometria elvégzése). Eredmények Az excimer lézeres beavatkozás előtt a nyulak tyndallometriás értékét fiziológiás körülmények között 5,8±2,3 foton/sec-nek találtuk. Az excimer lézerkezelést követően a kiindulási értékekhez viszonyítva csak igen finom eltérést tapasztaltunk (I. táblázat). -15,0 D-ig az excimer lézerrel kezelt jobb és kezeletlen bal szemek vonatkozásában szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni. A 270 pm-es (-30,0 D) ablatiós mélységnél azonban már észleltünk különbséget. A jobb szemek konstansan magasabb értéket mutattak a bal szemekhez képest, ez a különbség azonban a 10. posztoperatív napra megszűnt. Az UV-B expozíciót követően 6-8 órás látencia idő után a besugárzott szemek fotokeratitis tüneteit mutatták: conjunctivális belövelltség, ciliáris izgalom, keratitis punctata, erős váladékozás, fotofóbia, cornea oedema volt észlelhető. Az előzetesen excimer lézerrel kezelt jobb szemek vonatkozásában a corneális oedema kifejezettebb volt, a centrális kezelési területben az első I. táblázat A tyndallometriás értékek változása különböző dioptriaszámú PRK kezelések után Szemek 1. nap 3. nap 10. nap Jobb (-5,0 D PRK) Bal (kezeletlen) 5,6±2,0 4,4±0,9 5,4±0,8 5,2±0,6 4,8±0,7 5,1+1,6 Jobb (-15,0 D PRK) Bal (kezeletlen) 6,1 ±2,5 6,0±1,7 6,0±0,8 5,7±1,0 6,6+1,6 6,8±1,8 Jobb (-30,0 D PRK) Bal (kezeletlen) 10,9± 1,1 8,2±0,7 12,0± 1,6 8,7+1,3 8,8±1,3 8,3±0,6 II. táblázat A tyndallometriás érték változása u követően iltraibolya-B expozíciót Szemek UV-B után 3. nap UV-B után 6. nap UV-B után lO.nap Jobb (-5,0 D PRK) Bal (kezeletlen) 38,7±7,9 37,6±10,4 22,6±7,3 9,8±0,9 6,5± 1,1 Jobb (-15,0 D PRK) Bal (kezeletlen) 35,5±6,8 46,4±8,7 24,3±4,4 6,8± 1,8 6,7±0,6 Jobb (-30,0 D PRK) Bal (kezeletlen) 39,4±8,2 50,1±10,4 20,9±4,9 12,8±4,7 6,3±6,2 három napon a transzparencia jelentősen csökkent, emiatt az objektív tyndallometria elvégzése nem volt lehetséges. A 4. naptól kezdődően a corneális oedema megszűnt, a jobb szemek sem festődtek már fluoreszceinnel, a PRK kezelés 5,0 mm átmérőjű területében a szubepitheliális hegesedés jelentős fokozódását tapasztaltuk, amely az ablatiós mélységgel (dioptriaszám) korrelációt mutatott (az utóbbi tény elemzése későbbi közlemény témáját képezi). A bal szemek esetén a 3., 6 és 10. napon határoztuk meg a vér-csarnokvíz-gát károsodásának mértékét, a jobb szemek kapcsán a vizsgálatok csak a 6. és 10. napon voltak lehetségesek (II. táblázat). Megállapítható, hogy az UVB expozíciót követően a vér-csarnokvíz-gát jelentősen károsodott. A 6. napon a jobb és bal oldal között minden esetben a jobb oldal mutatott magasabb értéket, a 10. napon a 0 —15,0 D tartományban a tyndallometria értékében észlelhető különbség minimális volt, a -30,0 D-s szemek vonatkozásában azonban még a 10. napon is jelentős különbséget tapasztaltunk a PRK kezelt szemek javára. Megbeszélés Ismeretes, hogy a fotoablatio szempontjából érintett centrális, fiziológiásán avascularis corneaszö vet a csarnok vízből és a könnyfilmből diffúzió révén táplálkozik. Az uveális véredények által
