Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-05-01 / 2. szám
94 Szemészet 133 (1996) jából a legjobb eredményeket az I. csoportban (0-6,0Dpreoperatív fénytörési hiba) értük el. Ebben a csoportban válnak a szemek legmagasabb arányban emmetropiássá (84,4%) (2. ábra), a bea-1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 о Preop. visus 1. nap 5. nap 1 hónap 8 hónap И0 -6,0 D tMKözepes myopia ^Nagyfokú myopia HHypermetropia BIAsztigmia 2. ábra. vatkozás prediktabilitása, azaz a± 1,0 D posztoperatív fénytörési tartományba való kerülés esélye (a beavatkozás tervezhetősége) ezen szemek esetén volt a legmagasabb [93,58%). A dioptriában, vagy százalékos arányban kifejezett regresszió ebben a csoportban volt a legalacsonyabb, a posztoperatív cornea homályok szintén ezen szemek kapcsán okozták a legkevesebb problémát. A refrakciós kezelések prediktabilitása, azaz tervezhetősége ± 1,0 D, ezért az ezen tartományba eső szemek arányát nem tekinthetjük regressziónak. A ±1,0 D feletti posztoperatív korrekciós igényű szemek aránya az 1. csoportban 6,38% (7/109 szem) volt, a szemek 8,25%-ban (9/109) észleltünk valamilyen típusú (0,5- től 2,0 fokozatig) posztoperatív szubepitheliális homályt (III. táblázat). A 2. csoportban (-6,1 -9,0 D) posztoperatív refrakciós eredményei valamivel alacsonyabbak voltak. Ebben a csoportban a szemek 14,3%-ban (5/35 szem) volt szükség ± 1,0 D-t meghaladó korrekcióra, a szemek 22,85%-ban (8/35) tapasztaltunk 0,5-től 2,0-es fokozatig terjedő szaruhártya homályokat (III. táblázat). Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy ebben a betegcsoportban 3 szem esetén (8,6%) észleltünk ún. „szolaris myopizálódást” azaz 2-3 órás UV-B expozíció után a szubepitheliális hegesedés jelentős mértékben fokozódott, ezzel párhuzamban a legjobb visus eléréséhez szükséges korrekció mértéke megnövekedett [10, 11]. A szaruhártyák erélyes lokális szteroid kezelés (prednisolon acetát) hatására feltisztulást mutattak és a refrakció is jelentősen javult. A 3. csoport (-9,1 D feletti fénytörési hibájú szemek) adatai mutatták az I. csoporthoz viszonyítva a legnagyobb eltérést. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a 3. csoportban a kezelt szemek preoperatív fénytörési hibája mutatta a legnagyobb szórást, mivel -9,5 D és -23,0 D között változott. Kiemeljük, hogy ebben a csoportban 4 szem (11,76%) kapcsán volt szükség -5,0 D-t meghaladó posztoperatív korrekcióra, azonban nem kizárólag regressziós jelenség következtében, hanem az eredetileg magas alap spherikus üvegérték miatt is (2 szem: -23,0 D; 2 szem -18,0 D). A két -23,0 D-s kiindulási üvegérték az egyik esetben -5,0 D-ra, a másik esetben -8,0 D-ás korrekciós igényre csökkent. Természetesen nem törekedtünk a teljes -23,0 D-s excimer korrekcióra, együlésben maximálisan -16,0 D-t távolítottunk el. További öt szem esetén a kiindulási -18,0 D-s fénytörési hiba -3,0 D; -4,0 D; -6,0 D; -8,0 D-ra csökkent. Egy eredetileg -17,0 D-s betegnél a követési időben maculavérzés lépett fel, a látásélesség a felszívató kezelés hatására a megfigyelési időben jelentősen javult. A 3. csoportban a szemek 61,76%ban (21 /34) haladta meg a posztoperatív korrekció mértéke a ± 1,0 D-ás értéket. Megjegyezzük, hogy ebben a betegcsoportban 1 kivételével minden szem mínuszos előjelű korrekciót igényelt. A követési időben gyakorlatilag minden szemnél észleltünk valamilyen típusú szubepitheliális lokalizációjú cornea homályt, mely a kezelt szemek 50%-ban Hanna-szerint 1,0-es fokozatú volt, azonban 29,3%-ban (10/34) 2,0-es típusú. A corneális haze jelenség ebben a betegcsoportban is feltisztulást mutatott a követési időben, azonban az ablatiós mélység növekedésével a feltisztulás időben elhúzódóbbá vált. A preoperatív átlagos törőerőhöz képest a posztoperatív refrakciós adatok a hypermetropiás csoportban (4. csoport) mutatták a legnagyobb szórást (Hl. táblázat). Egy +9,0 D-s preoperatív fénytörésű szem esetén a teljes preoperatív fénytörési hiba visszatért a kezelést követő félév során. Kétségtelen, hogy ez a szem a két szem közötti nagyfokú anisometropia miatt eredetileg is amylop volt: legjobb korrigált látásélessége 0,4 volt, amely a követési időben a megfelelő korrekció megadásával nem csökkent. Érdekes tapasztalat volt, hogy a kezelésre jelentkező betegek átlagos életkora ebben a csoportban volt a legmagasabb, mi ntegy 15 év vei haladta meg az alacsony dioptria értékű myopiás betegcsoport életkorát. Ez a tény a látens hypermetropia manifesztálódására utal, emiatt a betegek elvárásai is mások, mint a myopiás betegcsoportokban. A kezelt szemek 43,75%-a (7/16 szem) igényelt ± 1,0 D-t meghaladó korrekciót a követési időben, enyhe, korrekciót nem igénylő myopizálódás 2 szem esetén következett be, a fennmaradó szemek esetén a szükséges posztoperatív korrekció előjele pozitív volt. A4, csoportban a cirkuláris szerkezetű posztoperatív cornea homály 0,5 és 1,0-es fokozatú volt, a szaruhártya centrális területében nem okozott elváltozást, csak egy limbusparalel, cirkuláris kb. 2,5 mm vastagságú és 5,0 mm átmérőjű körgyűrű mentén. Mivel 1,0-es fokozatú volt a legjelentősebb cornea homály a kezelt szemek esetében, a haze jelenség és a regresszió között a hypermetropiás szemek kapcsán nem észleltünk összefüggést. Ebben a csoportban tehát nem a corneális hegesedés jelentette a legfontosabb posztoperatív szövődményt, hanem az alacsony prediktabilitás, a +4,0 D feletti eredmények regressziójának valószínűsége, illetve a legjobb korrigált látásélesség 1-2 számmal történő csökkenése, amely az egyéb kezelt betegcsoportokhoz képest szignifikánsan magasabb volt, közel 25%-os (III. táblázat). Az 5. csoportban (asztigmiás szemek) az eredményekkel a betegek és magunk is elégedettek voltunk. A posztoperatív refrakciós eredmények, illetve szövődmények a 2. csoport (-6,1 - 9,0 D) adataival hasonlíthatóak össze. A spherikus komponens szempontjából a szemek 25,92%-ában (7/27) volt szükség ± 1,0 D-t meghaladó posztoperatív korrekcióra, a cylindrikus összetevőt értékelve 18,5%-os (5/27) volt a szükséges korrekció százalékaránya. A szemek 62,96%-ban tapasztaltunk 0,5-től 1,0-es fokozatig terjedő cornea homályokat. III. A legjobb látásélesség eléréséhez szükséges posztoperatív korrekciós igény alakulása Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg a lehetséges szövődmények mellett a kezelt betegcsoportok legjobb látásélesség eléréséhez szükséges átlagos korrekciós igényének változását. Az 1. csoportban a kiindulási értékről az excimer lézerkezelést követően a szükséges posztoperatív korrekció átlagértéke -0,19 ± 0,53 D-ra csökkent; a 2. csoportban -0,47 ± 0,85 D-ra; a 3. csoportban -1,81 ±2,18 D-ra csökkent a myopiás korrekció átlagértéke; a 4. csoportban +1,56 ± 1,62 D-ra csökkent a hypermetropiás korrekció átlagértéke; az 5. csoportban a szükséges spherikus korrekció mértéke -0,6 ± 1,28 D-ra a szükséges cylinder korrekció értéke -0,54 D sph ± 1,08 D-ra csökkent (I. táblázat).
