Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)

1996-05-01 / 2. szám

80 Szemészet 133 (1996) tyában történő teljes elnyelődés következtében a fotorefraktív kezeléseket követő avascularis corneális sebgyógyulási folya­matok befolyásolásában tehát az UV-B tartományú elektromág­neses sugárzásnak van a legnagyobb jelentősége. Esetismertetés Az elmúlt három évben az ezer főt meghaladó fotorefraktív esetszámunkból eddig 6 főnél észleltük a szubepitheliális ho­mályok fokozódását és az elért refrakciós hatás regresszióját napozás és szolárium-kezelés általi UV-B sugárexpozíciót köve­tően (I. táblázat). A fotorefraktíve (PRK) kezelt páciensek több­sége az alacsony (0 -6,0 D) és a közepes (-6,1 -9,0 D) dioptria értékű myopiás csoporthoz tartozott. Az észlelt betegeknél preoperative minden esetben 1,0-re volt korrigálható a látóéles­ség, a myopián kívül egyéb szemészeti rendellenességük nem volt, általános, kötőszöveti megbetegedésben nem szenvedtek. Minden esetben a posztoperatív 1 hónapon belül korrigálatlan látóélesség 1,0 volt. A szoláris/szolárium expozíció a posztope­ratív 1-3 hónap között történt. Az átlagos expozíciós idő 2-4 óra között változott. A szolárium-kezelés kapcsán kiemeljük, hogy az 5 egymást követő napon történt, a teljes kumulatív dózis időtartama 2,5 óra körül volt. Napozás alatt a betegek nem viseltek UV-szűrős napszemüveget, szemhéjuk zárva volt, ocularis diszkomfort érzésről egyik beteg sem számolt be. 24-36 órával az UV-expozíciót követően igen nagymértékű, fájdalmatlan refrakciós regressziót tapasztaltak, szürkületi fényben a szem­­káprázással kapcsolatos panaszaik (fénydiffrakciós jelenség) je­lentősen fokozódtak. A réslámpával észlelt Hanna szerinti szubepitheliális hegese­­dés [4] jelentősen felerősödött (legalább kétszeresére növeke­dett), átlagosan 2,5-4 fokozat közötti értéket tapasztaltunk. Az UV-expozíciót követő 3 hétben a betegek többségét nem lehetett 1,0-re korrigálni. A lokális kortikoszteroid-adagot (prednizolon acetát) jelentősen megemelve (napi 10-15 alkalommal történő cseppentés 5 napig, majd 5x naponta) a réslámpás kép minden beteg esetében javulást mutatott. A refrakciós regresszió mértéke csökkent, azonban a teljes látóélesség (1,0) eléréséhez minden beteg valamilyen mértékű korrekcióra szorult, a posztoperatív törőerő -2,0 és -4,0 D között stabilizálódott [2, 3]. A szubepitheliális homály egyik beteg esetében sem szívódott fel teljes mértékben. A betegek közül három főt saját kérésükre újra kezeltünk, a re-PRK következtében a szubepitheliális homályok eltűntek, refrakciójuk stabilizálódott, korrekció nélkül ismét végig tudták olvasni a visustáblát. Megbeszélés Mivel normál körülmények között az ózonréteg kiszűri a 290 nm alatti elektromágneses spektrumot, vizsgálatok szerint a 290 nm feletti UV-tartomány a legbiotoxikusabb a szaruhártyára nézve [1]. A nemkívánt szöveti válaszban a sugárzás elnyelésére alkalmas corneális kromofór molekuláknak és az elülső stromában található keratoeytáknak van a legnagyobb jelentősége, mivel az UV-B sugárzásból származó elektromágneses energiát biokémi­ai és morfológiai folyamatokká képesek konvertálni. Saját kísér­letes megfigyeléseink alapján feltételezzük, hogy az UV-B tarto­mányú sugárzás károsan befolyásolja a szaruhártya elhúzódó sebgyógyulási folyamatát, az újonnan szintetizálódó elülső stro­­mális kollagén lamellák dezorganizálódnak, a kóros mértékben és összetételben szintetizálódó extracellularis matrix proteinek (mukopoliszacharidok,proteoglykánok) többletvizet kötnek meg, ami a szaruhártya másodlagos megvastagodását (stromális oedema), ezáltal a törőerő növekedését, valamint a beeső fénysu­garak elhajlását, diffrakcióját („haze-jelenség”) okozza. Feltéte­lezzük, hogy a Bowmann-hártyának bizonyos védőszerepe lehet az UV-B hatás kivédésében, mivel az 5,5 mm kezelési zónán kívül eső cornea területen nem tapasztaltuk a szubepitheliális homály fokozódását [5]. Bár eredményeink alapján a megemelt lokális szteroidadagot hatásosnak találtuk a nemkívánt elülső stromális keratoeyta szintű szintetizáló tevékenység kontrollálásában, mégis úgy tart­juk, hogy a kumulatív hatású UV-B expozíciónak a keratoeyták refraktív szempontból káros szintetizáló tevékenységének indu­­kálása miatt maradandó corneális következménye lehet. Ezért tanácsos, hogy a refraktív kezelésen átesett betegek tartózkodja­nak a túlzott UV-B expozíciótól, akumulatív hatás veszélye miatt pedig a többszöri kisadagú UV-B hatás kivédése céljából ultra­ibolya-filterrel ellátott napszemüveg viselését ajánljuk a nyári hónapokban. Irodalom 1. К ráüss J. L, Puliafito C. A., Steinen R. F.: Laser interactions with the cornea. Survey of Ophthalmology. 31. 37-53 (1986). 2. Németh J., Süveges /., Nagy Z. Zs., Füst A.: Excimer laser photorefraktív keratectomia eredményei myopiás szemekben. Sze­mészet 131, 73-76 (1994). 3. Nagy Z. Zs., Németh J., Süveges Füst Á.: Excimer lézeres fotorefraktív keratectomiák során szerzett tapasztalataink. Orv. Hetil. 136, 1035-1041 (1995). 4. Hanna K. D., Pnuliquen Y. M., Waring G. O., Savoldelle M., Fantes F. , Thompson К. P.: Corneal wound healing in monkeys after repeated excimer laser phototherapeutic keratectomy. Arch Ophthalmol. 110, 1286-1291 (1992). 5. NagyZ. Zs., Hiscott P., Seitz B., Maldonado M., Schlötzer-Schrehardt U., Naumann G. О. H.: Einfluss von UV-B-Licht auf die postopera­tive Wundheilung nach photoablative Keratektomie mit Excimer Laser 193-nm. Deutsche Ophthalmologische Gesellschaft (D. O. G. ) 93. Tagung, S. 36. Mannheim 23-26 Sept. 1995. Cím: Dr. Nagy Zoltán Zsolt Semmelweis OTE I. Sz. Szemészeti Klinika 1083 Budapest, Tömő u. 25-29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom