Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)

1996-02-01 / 1. szám

Szemészet 133 (1996) 33 határvonala az ultrahang-biomikroszkópos képekén sok esetben elmosódott. A számos általunk vizsgált patológiás eset közül négy szem ultrahang-biomikroszkópos képét mutatjuk be (5-8. ábra). Glau­coma congestivum chronicumban szenvedő betegünkben ultra­­hang-biomikroszkópiával jól kimutatható volt az írisz előrefelé való kiboltosodása, a sekély csarnok, az iridocornealis adhézió és a zárt csarnokzug (5. ábra). A trabeculectomia műtét után készült ultrahang-biomikroszkópos felvételen (6. ábra) jól látható, hogy ajól működő filtrációs fistula szélesen nyitott. Műlencsebeültetés után készült képen (7. ábra) a műlencse optikájának és hapti­­kájának helyzete pontosan megítélhető. Az első csarnokban lévő írisztumor kiterjedése, viszonya a corneahoz, sclerahoz és szem­lencséhez az ultrahang-biomikroszkópos képen egyértelműen látszik (8. ábra). A nagy nagyítású A és В kép (8. ábra) a daganat belső szerkezetéről is ad információt. Megbeszélés Az ultrahang-diagnosztika az elmúlt két évtizedben hatalmas fejlődésen ment át. A képalkotó eljárások területén nagy előnyt élvez, nemcsak non-invaziv volta, hanem kisebb költségkihatása miatt is. A szemészetben az A és В képes ultrahangvizsgálat alkalmazásának negyven éves története van, de széles körű klini­kai elterjedése csak a 70-es években indult meg. A szemészeti ultrahangvizsgálat speciális készüléket és a más szakmákban alkalmazottnál magasabb frekvenciájú kézifejet igényel a szent­­golyó képleteinek kis mérete és felszínhez közeli elhelyezkedése miatt. A szemészetben szokásos 10 MHz-es frekvencia mellett a klinikai igényeknek megfelelő részletességgel látható a szemgo­lyó hátsó 3/4 része és az orbita elülső 2/3-a. A szemgolyó elülső szegmentjének vizsgálata esetén azonban kissé más a helyzet. A szemészeti ultrahangvizsgálat során ugyanis a kontakt B-scan kézifejet közvetlenül a szemhéj bőrére vagy a szemfelszínre helyezzük.Mivel akézifej közelterében lévőképletek echogramját a kézifej saját iniciális echói takarják, az elülső szegmentum részei nem vagy csak részben láthatók. Az elülső szegmentum eltérések kontakt В-scan fejjel való vizsgálata ezért csak előtét alkalmazásával lehetséges [ 14],úgyis pontatlanabb diagnosztikus lehetőséget biztosít, mint a bulbus hátsó 3/4 részének vizsgálata esetében. Az ultrahang-biomikroszkóp az elülső szegment vizsgálatá­ban új dimenziót nyitott. A módszer fő újdonsága a magas ultrahang frekvencia (50-100 MHz). Ennek köszönhetően az elülső szegment képletei soha nem látott részletességgel jelenít­hetők meg В-képen. Míg a szemészetben szokásos 10 MHz frekvenciájú ultrahangvizsgálat során a cornea, az írisz, a corpus ciliare és a csarnokzug részletei nem látszanak, addig 50-80 MHz-es ultrahang-biomikroszkóp alkalmazásával valódi mik­roszkopikus felbontású képet kapunk ezekről a struktúrákról [2, 7-9, 11]. Az ultrahang-biomikroszkópia bevezetésével olyan elülső szegment részek is vizsgálhatóvá és képileg megjeleníthe­­tővé váltak (mint pl. iris stroma és hátsó felszín, hátsó csarnok, processus ciliarisok, zonulák), amelyek eddig semmilyen mód­szerrel nem voltak vizsgálhatók. Az eddigi közlemények és saját tapasztalatunk szerint az ultrahang-biomikroszkópia alkalmas a corneahomályok vagy cornea oedema mögötti folyamatok felismerésére, a csarnokzug, iris, corpus ciliare kóros állapotainak vizsgálatára, műlencse helyzetének pontos megállapítására, továbbá egyéb elülső szeg­ment patológiás eltérések kimutatására, nyomonkövetésére [1- 3, 6-9, 12]. ígéretesnek látszik az ultrahang-biomikroszkópia alkalmazása elülső szegment daganatok esetében is [2-3, 7, 10]. Az általunk alkalmazott ultrahang-biomikroszkóp a B-scan kép melleit А-scan lehetőséget is nyújt, ami a szemészeti diag­nosztikai készülékek vektor scanjéhez hasonló elven működik. Tapasztalataink szerint А-scan alkalmazásával a szöveti belső reflektivitás pontosabban tanulmányozható. Az ultrahang-biomikroszkópia jelentős előrelépést jelent az elülső szegment méreteinek klinikai és tudományos célú vizsgá­latában. A nagy felbontóképesség lehetővé teszi, hogy a mérendő képletek határait pontosan észleljük, és a mérőkereszteket helye­sen pozícionáljuk. A távolságmérési pontosság az irodalmi ada­tok alapján 20-60 mikron közötti, az alkalmazott frekvencia (50-100 MHz) függvényében [2, 7-8, 13]. Számos olyan para­méter (csarnokzug, írisz, corpus ciliare) quantitativ vizsgálata le­hetséges, amelyre eddig nem volt módunk. A távolságmérésen a kívül lehetőség nyílik szögmérésre is. Az eddigi tapasztalatok szerint a biometriai mérések elsősorban glaukómás betegekben bírnak klinikai jelentőséggel [2, 6-8, 12]. Tapasztalatainkat összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az ult­rahang-biomikroszkópia a szemgolyó elülső szegmentumára vo­natkozóan eddig más módszerekkel nem elérhető jellemzők vizsgálatát és mérését teszi lehetővé. A módszer fő alkalmazási területe az elülső szegment betegségek diagnosztikája és bio­­metriája. Mivel a módszer alkalmazása viszonylag egyszerű és a beteg számára sem megterhelő, elterjedésére lehet számítani. Irodalom 1. Aslanides 1. M., Libre P. E., Silverman R. H. et ül: High frequency ultrasound imaging in pupillary block glaucoma. Br J Ophthalmol 79, 972-976 (1995). 2. Atta H. R.: High frequency ultrasound. Editorial. Br J Ophthalmol 79, 967-969 (1995). 3. Bergmann U., GuthoffR.: Klinische Entscheidungshilfen durch die Ultraschallbiomikroskopie. Klin Mbl Augenheilk 205, 361-363 (1994). 4. Münnich S., Lieb W. E.. Jahn R., Grehn F.: Ultraschallbiomik­roskopische Befunde bei verschiedenen Glaukomformen. Opht­halmologe 92, 526-530 (1995). 5. Németh ./., Morvái Z, Horóczi Z., Nagy E.: A színkódolt Doppler ultrahangvizsgálat szemészeti alkalmazása. Szemészet /29, 34-37 (1992). 6. Pavlin C. J., Foster F. S.: Ultrasound biomicroscopy in glaucoma. Acta Ophthalmol 204, S7-9 (1992). 7. Pavlin C. J., Foster F. S.: Ultrasound Biomicroscopy of the Eye. Springer, New York, 1995. 8. Pavlin C.J., HarasiewiczK., Foster F. S.: Ultrasound Biomicroscopy of Anterior Segment Structures in Normal and Glaucomatous Eyes. Am J Ophthalmol 113, 381-389 (1992). 9. Pavlin C. J., HarasiewiczK., SherarM. D., Foster F. S.: Clinical Use of Ultrasound Biomicroscopy. Ophthalmology 98, 287-295 (1991). 10. Pavlin C. J., McWhae J. A., McGowan, Foster F. S.: Ultrasound Biomicroscopy of Anterior Segment Tumors. Ophthalmology 99, 1220-1228 (1992). 11. Pavlin C. J., Sherar M. D., Foster F. S.: Subsurface Ultrasound Microscopic Imaging of the Intact Eye. Ophthalmology 97,244-250 (1990). 12. Pavlin C. ./., Ritch R., Foster F. S.: Ultrasound Biomicroscopy in Plateau Iris Syndrome. Am J Ophthalmol 113, 390-395 (1992). 13. Tello C., Liebmann J., Potash S. D., Cohen N.. Ritch R.: Measure­ment of ultrasound biomicroscopy images: intraobserver and interobserver reliability. Invest Ophthalmol Vis Sei 35, 3549-52 (1994). 14. VerbeekA. M., Mitropoulus P.: Diagnostic ultrasound: an aid in the differentiation of anterior segment lesions of the eye. Int Ophthalmol 15, 205-212 (1991). Cím: Dr. Németh János Semmelweis OTE, I. Sz. Szemészeti Klinika 1083 Budapest, Tömő u. 25-29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom