Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)

1996-02-01 / 1. szám

3 0 Szemészet 133 (1996)

1. ábra. Az egészséges szemgolyó ultrahang-biomikroszkópos képe. A cornea centruma fölött elhelyezkedő ultrahangos kézifej, 50 MHz-es frekvencia. Az ábrán a cornea (*), első csarnok, írisz és a szemlencse elülső tokjának centrális része (<) látható.

A corneavastagság 0,58 mm

2. ábra. Az 1. ábrán látható szemgolyó perifériás részének ultrahang-biomikroszkópos képe. Kézifej a limbus közelében, a limbusra merőleges radiális scan sík, 50 MHz-es frekvencia. A képen jól látható a cornea-sclera átmenet, a sclerasarkantyú (<), az első és a hátsó csarnok, az iris és a corpus ciliare pars plicata, a szemlencse elülső felszíne és a zonula-rostok

M>. fX'Mi МАИ

13' (*Я1(^113.5 14 (аох'МЯ.*

I«! «MK7141.S Л

17 ««»“»334 *

|lÄ <*1 w'>346.s

I и я ai. мышка: ??l

■______________

Я”-’ ■

3. ábra. Ép cornea ultrahang-biomikroszkópos képe. Kombinált A- és В-scan üzemmód, 80 MHz-es ultrahang frekvencia. A Bowman-hártya mindkét scan típussal jól ábrázolódik (<)

nokvíz határfelszínek erős reflektivitású vonalként ábrázolódtak. A Bowman-hártya 50 MHz frekvencia alkalmazásakor csak ritkán volt elkülöníthető a hámfelszíntől, 62 és 80 MHz esetében azonban jól elkülönülten kirajzolódott (3. ábra). A cornea stromája alacsony belső reflekti vi tású: az А-scan képen alacsony echotüskék sorozataként ábrázolódott a nulla vonal közelében, В-scan képen pedig halvány pontszerű echoforrások sűrű halmozódása jellemzi. A magasabb frekvenciák alkalmazásakor a corneavastagságon kívül az epithelium vastagsága is mérhető volt.

A cornea széli részére irányítva az ultrahangnyalábot jól követhető, hogy perifériásán a comea egyre vastagabb, majd fokozatosan átmegy a sclera szövetébe, melynek belső reflektivitása a

comea stromájánál nagyobb (2. ábra). A sclera magas reflektivitása révén elkülöníthető a fölötte és alatta lévő szövetektől, azaz a kötőhártyától illetve a corpus cliliaretől és choroideatól. A radiális irányban a cornea és sclera felszínre merőlegesen vezetett scannelési sík alkalmazásakor jól kirajzolódik a sclerasarkantyú (2. ábra), amely az ultrahang-biomikroszkópos biometriai mérések fontos viszonyítási pontja.

A szemgolyó első csarnoka echomentes területként mutatkozott az ultrahang-biomikroszkópos képeken (1-2. ábra). Tapasztalataink szerint az iris és a corpus ciliare nagyon jól vizsgálható (2. és 4. ábra). A sclerasarkantyú közelében ábrázolódik az iris recessus, jól látható az íriszgyök és a corpus ciliare kapcsolata és