Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)

1996-08-01 / 3. szám

Szemészet 133 (1996) 157-161

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye

A Heidelberg Retina Tomográf és alkalmazása a glaukómás morfológiai változások elemzésében*

Holló Gábor

Közlésre érkezett: 1995. október 25.

Közlésre elfogadva: 1996. június 11.

A szerző részletesen ismerteti a Heidelberg Retina Tomográf (HRT) működését, a glaukómás morfológiai változások quantitativ vizsgálatára kifejlesztett klinikai alkalmazási lehetőségeket valamint a software fejlesztésekkel összefüggő fejlődést. Egy 12 személyből álló normál csoport vizsgálata segítségével részletesen bemutatja a HRT-fal nyerhető adatok gyakorlati értelmezését. Irodalmi adatok alapján összefoglalja a csúcstechnológiának számító berendezéssel mért változók és a látótér összefüggését, valami nt az egyéb morfometriai módszerekkel szemben megmutatkozó előnyöket.

Kulcsszavak: Heidelberg Retina Tomográf, 1,11 software kiadás, glaukóma, látóidegfő morfometria, retinális idegrostréteg-vastagság mérés

The Heidelberg Retina Tomograph and its role in the evaluation of the glaucomatous morphological changes

The principle and the technical details of the Heidelberg RetinaTomograph (HRT) are discussed in detail as well as clinical application in glaucoma. Practical viewpoints connected to software development are elucidated. The clinical meaning of data provided by the instruments shown via the evaluation of 12 healthy optic nerve heads. Correlation between quantitative data measured with HRT and visual field changes as well as advantages compared to other morphometric methods are discussed. Keywords: Heidelberg Retina Tomograph, Software Release 1,11, glaucoma, optic disc morphometry, retinal nerve fiber layer thickness

A Heidelberg Retina Tomográf (HRT) alig néhány évvel ezelőtt került be a szemészeti vizsgálati eszközök sorába. Kifejlesztése óta változatlanul csúcstechnikát képvisel. Operációs softwarének fejlesztése révén a szolgáltatásai folyamatosan fejlődnek. A berendezéssel elsősorban a látóidegfő és az excavatio területét, az excavatio térfogatát, valamint az idegrostréteg vastagságát lehet nagyon pontosan és jól repordukálhatóan meghatározni. A mérés non-invazív, a quantitív eredmény azonnal rendelkezésre áll.

*A közlemény a szerzőnek 1994-ben a Helsinki Szemészeti Klinikán (Művelődési és Közoktatási Min. Ösztöndíj) és 1995-ben az Amsterdami Glaucoma Centrumban (OTKA W 015196 kutatói ösztöndíj) tett tanulmányútjain végzett vizsgálatai keretében készült.

Annak ellenére, hogy a berendezés ára rendkívül magas, a HRT-t fenti előnyök miatt egyre több intézményben alkalmazzák. Már eddig is sok közleményben használtak fel HRT-fal nyert mérési adatokat, és várhatóan a hasonló publikációk száma gyors ütemben növekszik majd tovább. Ahhoz, hogy a készülékkel nyert morfometriai eredményeket pontosan érthessük, feltétlenül szükséges a mérési alapelv és a gyakorlati lehetőségek ismerete. Erre annál is inkább szükség van, mivel a különböző software változatokkal azonos struktúráról eltérő számszerű eredményhez jutunk. így tehát a publikált quantitativ adatok önmagukban, a mérés technikai jellemzőinek ismerete nélkül nem értékelhetők. A jelen munka éppen ezért a készülék alapelvén kívül a képszerkesztést, a minőségellenőrzést és az elemzési lehetőségeket mutatja be, egy normál csoport adatainak értékelésén keresztül pedig a gyakorlati értelmezést illusztrálja.

A confocalis mérés elve és a fontosabb műszaki jellemzők

A HRT a confocalis leképezés alapelvével működő scanner [4]. A fényforrás 670 nm hullámhosszú (látható vörös fényű) dióda lézer, mely aretinát maximum 0,5 mW/cm2 teljesítménnyel terheli. Ez az érték körülbelül a funduskamera terhelésének egyszázadrésze. A megvilágító fény egy pontszerű nyíláson áthaladva az éppen fókuszban lévő felszín egy pontjáról visszaverődik, és egy pontszerű nyíláson át a detektorba jut. A detektált fény a készülő kép egy képpontjának (pixelének) információját tartalmazza. Ha a vizsgált pontban nincsen szövet (például az excavatio területében), visszavert fényt sem észlel a műszer. A fókuszsík előtt és mögött lévő rétegekből érkező visszavert fény a pontszerű nyílás mellett érkezik a detektorhoz, éppen ezért a nyíláson nem jut át. A scannelés során a beeső lézerfényre merőleges síkban (x-y koordináták) a fenti folyamat pontonként ismétlődik, s végül létrejön az éppen fókuszált sík teljes képe. Ezután a készülék optikájának helyzete a programnak megfelelően automatikusan változik, ezáltal újabb, a korábbinál mélyebb szövetszelet kerül a fókuszsíkba (z-tengely irányú elmozdulás). Az esedékes scannelés pedig ezen síkot térképezi fel. Nagyon fontos annak megértése, hogy a detektált képpontok a feldolgozás után - bár topografikus képpé állnak össze - egészen más információt hordoznak, mint egy hagyományos kép (pl. feketefehér fénykép). Míg a fénykép képpontjai intenzitás jellegű információt hordoznak, addig a topografikus kép képpontjai ztengely szerinti, azaz mélységi információt tartalmaznak. Ez az információ azonban a részletes elemzés előtt a képernyőn intenzitás kódolt formában látható, azaz minél mélyebb helyzetű egy pont, annál világosabb (1. és 2. ábra). A „mélységnek” természetesen csupán akkor van értelme, ha azt egy meghatározott síkhoz (referencia sík) viszonyítjuk. A referencia síkot a gép automatikusan (is) biztosítja, azonban azt a különböző software változatok eltérően definiálják. Az eredmények összehasonlítása során ez korrekció nélkül éppen úgy a mért értékek eltérését eredményezi változatlan anatómiai helyzet esetén, mint a vizsgált paraméterek software kiadásonként eltérő definíciója.

Ez utóbbi problémát jól illusztrálja, hogy a viszonyítási magasság az 1,10 В software kiadásban még a kontúrvonallal bekerített felszín átlagos magassága volt, majd az 1,10 kiadásban maga a referenciasík, melyet a kontúrvonallal bekerített felszín átlagos magassága alatt 0,32 mm-rel definiált a program. A legújabb, 1,11 változatban a viszonyítási magasság definíciója nem változott, azonban a referenciasík helye 50pm-rel a papillát körül vevő scleragyú'rűelé került. Noha ezen változások folyamatos fejlődést jelentenek, melynek eredményeként a viszonyítási alap a retina síkjától függetlenné vált, azaz a glaukómás látóidcgrost-vékonyodás azt már nem befolyásolja, az adatok összeha