Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-08-01 / 3. szám
148 Szemészet 133 (1996) vérátáramlás a szemnyomás változásától függetlenül is nőhet [17,46]. Ez és számos egyéb vizsgálati eredmény arra utal, hogy az intraoculáris érrezisztencia szerepe alapvető fontosságú a vasculáris glaukóma szempontjából. Klinikai vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy a glaukómás szemen az arteria ophthalmicából leágazó erek rezisztenciája fokozott, azonban újabban az is világossá vált, hogy a kórosan megnövekedett érellenállás nem fixált anatómiai elváltozások következménye, ugyanis széndioxid inhaláció kapcsán reverzibilis [16, 49]. Noha az artéria ophthalmicában áramló vér sebessége a Doppler-jelenség felhasználásával megmérhető, az átáramló teljes vérmennyiség meghatározása klinikailag nem lehetséges. Ennek az az oka, hogy az arteria ophthalmica keresztmetszetének területe nem állapítható meg kellő pontossággal klinikailag, így az időegység alatt átáramló vér mennyisége sem határozható meg. Azt azonban tudjuk, hogy a teljes beáramló vérnek egy része a szívműködésnek megfelelően pulzálva lép be a szembe, míg más része a szívműködés fázisától függetlenül, folyamatosan áramlik. Míg ez utóbbi mérésére nincsen mód, addig az előbbit a szemnyomás pulzus-szinkron változása alapján kiszámíthatjuk (lásd alább). Jelenleg kizárólag ez a paraméter alkalmas klinikailag az egész szemgolyón átáramló vér mennyiségének jellemzésére. Természetesen a szemgolyóból egy perc alatt elfolyó vérmennyiség megegyezik a teljes beáramló vérmennyisséggel. Az elfolyás azonban - normális viszonyok esetén - nem pulzáló, hanem folyamatos. A vérnyomás szerepe a normális nyomású glaukóma kialakulásában A perfúziós nyomással kapcsolatban tárgyaltak alapján nem meglepő, hogy kórosan alacsony vérnyomás esetében a szem perfúziója romolhat, ha az oculáris érellenállás csökkenése ezt a hatást nem tudja ellensúlyozni. E kérdéskört, elsősorban a NTG patogenezise szempontjából, többen is részletesen vizsgálták [11,26, 34]. Hazánkban Palotás, Follman és Süveges számoltak be nemrégiben első idevonatkozó eredményeikről [35]. Az eddigi klinikai ismeretek úgy foglalhatók össze, hogy a NTG betegek vérnyomása gyakran alacsonyabb, mint egészséges kortársaiké, nemritkán hajnali, éjszakai vérnyomásuk nagymértékű csökkenést mutat az átlagos nappali értékhez képest. A szemnyomás ugyanezen időszakban napszaki maximumán van, ami szintén csökkenti a perfúziós nyomást. Azon glaukómás betegek esetében, akikre a fentiek vonatkoznak, a glaukóma progressziója tapasztalható szemben azokkal, akik vérnyomása nem mutat ilyen ingadozást [ 11,26]. E problémának belgyógyászait vonzata is van: az antihypertensiv kezelésben részesülő idős NTG betegek beállítása során kerülendő az éjszakai vérnyomás erőteljes csökkentése [21]. Az arteria ophthalmica rendszerének vizsgálata Az arteria ophthalmica véráramlásának vizsgálata a transzscraniális Doppler-ultrahang (TCD) és a színkódolt Dopplerképalkotás (colour Doppler-imaging, CDI) segítségével vált klinikailag igazán hatékonnyá. E témában több hazai szerző publikált értékes adatokat [1, 30, 32]. Sajnos, nagyfokú variabilitásuk miatt éppen a ciliáris artériákon történő CDI mérések reprodukálhatósága, megbízhatósága gyenge [ 18]. A módszerrel meghatározható számos paraméter közül glaukómában a végdiastolés sebesség, a systolés csúcssebesség, valamint az ezekből kalkulált és a vizsgált érszakasznál distalisabb érrezisztencia jellemzésére különösen alkalmas Pourcelot pulzatilitási index (a systolés csúcssebesség és a végdiastolés sebesség különbségének a systolés csúcssebességgel történő elosztása után kapott érték) a leglényegesebb. A NTG-ban nyert eredmények [3, 9, 16, 32] röviden a következőkben foglalhatók össze: mind az arteria ophthalmicában, mind annak ágaiban (arteria centralis retinae, hátsó rövid ciliáris artériák) elsősorban a végdiastolés áramlási sebesség, de nemritkán a systolés csúcssebesség is csökken, a vizsgált szakasztól perifériásán jelentkező rezisztencia pedig fokozódik. Érdekes módon NTG betegeken széndioxid belélegeztetés során a kórosan alacsony végdiastolés sebesség szignifikánsan növekedett, a rezisztencia pedig oly mértékben csökkent, hogy az alapállapotban a NTG és a kontroll szemek között kimutatott különbség eltűnt [16]. Mindez az intraoculáris érfal tónus kóros szabályozására, és nem fixált anatómiai elváltozásra utal. Változások a chorioidea perfúziójában: A pulzáló vérbeáranilás (pulsatile ocular blood flow) vizsgálata A szem pulzáló vérbeáramlásának mérésével elsősorban a chorioidea perfúziójáról kapunk információt. A mérés elve nem új, a szemnyomás pulzustól függő ingadozásán (ocularis pulzus) alapul [24]. Ezt a jelenséget nemritkán Goldmann-applanatiós tonometriasorán isészlelhetjük.Lzmg/tawmunkacsoportja 1960- ban 21 enucleatio előtt álló humán szemen in vivo kísérletesen határozta meg az oculáris pulzus szemnyomástól (intraoculáris 2. ábra. A hordozható Ocular Blood Flow Tonograph egy szerhasználatos mérőfeje a Goldmann tonométer prizmája helyett is illeszthető, a mérés módja iyenkor a Goldmann tonometriáéval lényegében egyezik. Az elemzett adatokat a berendezés mágneslemezen tárolja és nyomtatott formában is közli.
