Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-05-01 / 2. szám
Szemészet 133 (1995) 121 II. táblázat Ötéves gyermekek (1987. 06. 01. és 1988. 05. 31. között születettek szűrtünk 1993 tavaszán) látásfunkcióinak vizsgálati eredményei (A zárójelben levő számok a nemek - fiú és leány - megoszlására utalnak) Óvoda létszám szűrtek Lang színlátás vízus megjegyzés Brunsw. 45 39 1 (0-1) 1 (0-1) 1 (0-1) 0 Belv. 46 36 7(3-4) 1 (1-0) 3(2-1) 4 Ligets. 90 54 3(2-1) 3(3-0) 5 (3-2) 6 Mancz 24 16 0 0 0 1 Napsug. 49 30 0 2 (2-0) 0 2 Rákóczi 65 40 1 (0-1) 0 1 (0-1) 2 Velin. 51 31 1 (1-0) 1 (1-0) 2(1-1) 1 Víziv. 50 35 2(2-0) 0 3 (2-1) 4 Ybl 51 41 2(1-1) 0 3(2-1) 3 Árpád 60 37 1 (0-1) 0 0 2 III. táblázat a 11. táblázat „megjegyzés” rovatának további bontása szemüveg strab. op. blephariti s ptózis nemkollab. takarva fiú 9 leány 9 1 1 1 1 1 1 1 1 1- a névsorban szereplő 532 gyermek közül 359 volt jelen vizsgálatunk alkalmával. (Ez 67%-nak felel meg, ami - információink szerint - a tavaszi időszakban megszokott hiányzásoknak tudható be.)- 2 gyermek (0,56%) - kooperáció hiányában - nem volt vizsgálható.- egyik látáspróba sem bizonyult különösképpen nehéznek: a vizsgálható gyermekek mindegyike képes volt mindhárom próba lényegének megértésére és megfelelő együttműködésre; így értékelhető eredményeket regisztrálhattunk.- a nemek között lényeges különbséget nem találtunk. (Kivéve természetesen a színlátásvizsgálat esetét, ahol a fiú/lány arány: 7/1),- 359 gyermekből nyolcat (2,23%) találtunk színtévesztőnek, tizennyolcat (5,0%) funkcionális kancsalnak, s ugyancsak tizennyolcat (5,0%) csökkent látóélességűnek. Megbeszélés Hazánkban Dóczy és Létai ismerték fel legkorábban a gyermekszemészeti szűrővizsgálatok jelentőségét [3, 4, 5, 6, 11, 12, 13]. Dóczy 1964-ben Szeged, Létai 1965-ben Komló városában kezdte meg a rendszeres szűrést. A későbbiek folyamán e témában számos publikáció jelent meg, utalván a szűrővizsgálatok fokozatos elterjedésére [10, 14, 16, 17, 18]. Amíg a hazai irodalomban egyetértés mutatkozik atekintetben, hogy a szemészeti anomáliák mihamarabb, de feltétlenül iskoláskor előtt felderítésre kerüljenek, az alkalmazandó módszer tekintetében - s ebből adódóan a szűrések időpontjai, jellege és célja vonatkozásában is-eltérővéleményekró'lolvashatunk. Dóczy közleményéből kitűnik, hogy fő szempontjának a refrakciós állapot meghatározását tartotta. Mint írja: az iskoláskorú gyermekek szűrése „alkalmával a látásélesség meghatározását mellőztük. Először, mert feltételeztük, hogy a cykloplégiában nyert emmetrópia, a 0,5 dioptria myopiás és a 0,5-2,0 dioptriáig terjedő hypermetrópiás szem látásélessége teljes.” Majd így folytatja: „Másodszor, mert csak a látásélesség-vizsgáló tábla használata hosszadalmas, megnyugtató eredményt nem ad, szűrésre nem alkalmas.” Meggyőződése szerint a a gyermekszemész ténykedéseinek abszolút középpontjában a szemüvegrendelés áll: a kancsalság gyógyításának „jelenleg (1970!) egyetlen ésszerű eszköze van: a szemüveg” - a pápaszem emellett „biztosítja az éleslátást” (ezáltal a jobb tanulást, szellemi fejlődést), „megszünteti a fénytörési hibából eredő panaszokat, ezáltal elősegíti a helyes irányú testi fejlődést”, „előnyösen változtatja meg a gyermek magatartását, érdeklődési körét”, „megvédi a gyermek szemét külső ártalmaktól, sérüléstől” s nem utolsósorban, „hypermetrópia esetén a zöldhályog kialakulásának esélyét csökkenti”. Hasonlóképpen gondolkodott Bacskárdi [1] is, aki azonban acykloplégiát megelőzően takarásos próbát (uni- és bilaterálisán) is végzett. További előrelépésként - elsőként hazánkban - bevezette az óvodások cykloplégiában történő rendszeres szűrővizsgálatát. Létai írásai más szemléletet tükröznek. Ötéves gyermekek látóélességének vizsgálata mellett 6 elvégezte a kétszemes működések megfigyelését is (takarásos próba). Eszerint - az irodalom adatai alapján -, Létai volt Magyarországon az első, aki funkcionális szempontok szerint közelítette meg a gyermekszemészeti szűrések problematikáját. Bellák hasonlóképpen, a látóélesség vizsgálatára helyezte a fő hangsúlyt. Saját készítésű távoli látáspróbája [2] alkalmazásával 3-6 éves gyermekek fénytörési hibáit 80%-os biztonsággal szűrte ki. A ’80-as évek publikációi metodikai szempontból újat már nemigen hoztak: a legtöbb szerző a látóélesség Kettesy- vagy Csapody-táblával történő vizsgálatáról és a korneális reflexképek megfigyeléséről, illetve a takarásos próba elvégzéséről számolt be. Megemlítendő, hogy a legalaposabb szűrést Kozma [8] végezte Veszprémben: a fentieken túl-menően még számos egyéb jelet is (pl. fejtartási rendellenességek, a szemhéjszélek esetleges vörös korpádzása, szemmozgások stb.) figyelt. Saját vizsgálataink során abból indultunk ki, hogy a már megfelelő kooperációra képes gyermekek látásfunkcióinak mind teljesebb szűrővizsgálata kiemelt jelentőségű feladat kell, hogy legyen. A szűrést végző orvos felelőssége, hogy megtörténjen mindazon látásfunkciók vizsgálata, amelyeknek megfelelő időben történő felismerésének elmulasztása (!) a beteg további életvitelét hátrányosan befolyásolhatja. Gondolataink ezért a funkcionális jellegű vizsgálómódszerek felé konvergáltak, így döntöttünk a 1. monokuláris látóélesség 2. kétszemes együttműködés 3. és színlátás vizsgálata mellett. Indoklásunk a következő: ad 1. Hátrányban lesz a későbbiekben az a gyermek, akinek látöélessége - egyik vagy másik szemén - nem megfelelő. Kiszűrhető a refrakciós hibáknak az a része, amely funkcionális - azaz gyakorlati szempontból releváns - hátrányt okoz. Hasonlóképpen, kiemelhető akancsalsági amblyopia, az anisometrópiás amblyopia és általában mindazon funkcionális vagy organikus eredetű kórformák, amelyek a monokuláris látóélességnek az átlagosan megkívánttól való elmaradásáért felelősek. ad 2. A térlátás vizsgálata alkalmat nyújt arra, hogy a két szem közötti magasan fejlett szenzoros-kortikális-motoros együttműködésnek zavarát vagy dysfunkcióját megállapítsuk [7]. A hálón fennakadhatnak olyanok is, akiknél a vízusvizsgálat során ugyan mindkét szemen teljes Iátóélességet találtunk, azonban binokuláris körülmények között egyik szemük funkcionálisan csökkent értékűnek bizonyul. (Pl. Strabismus alternans, Microstrabismus
