Szemészet, 1995 (132. évfolyam, 1-4. szám)

1995-11-01 / 4. szám

Szemészet 132 (1995) 255 7. ábra. A jobb szem látótere. Nasalis alsó és temporalis felső benyomat lyos (5. ábra). A gyermek látóterében mindkét oldalon a pseudotumor cerebrire jellemző nasalis alsó quadrans kiesés volt látható (6. ábra, 7. ábra). Esodeviációja a teljes korrekció alatt távolra és közeire 5°-on belüli. Hypcrtropiát nem észleltünk a mindkét oldalon tiilműködő musculus obliquus inferior ellenére sem. Synoptophorral harmonikus anomális retinalis korrespondcn­­ciával jó fúziót észleltünk. Megbeszélés Az idiopalhiás intracranial is hypertensio alapját képező meg­növekedett liquortermelés patogenezise tisztázatlan [9]. Eliológiai faktorként krónikus középfülgyulladást, fejsérülést, A-vitamin túladagolást, tetracyclin-, nalidixsav szedést, endokrinológiai eltérést feltételeztek [11, 12, 15]. Az általunk vizsgált gyermek anamnézise negatív volt. Első tünetként látásromlás jelentkezett. Az UH gyermekkori eseteiben látáscsökkenést különbözőszerzők 2-23%-os gyakorisággal ész­leltek [3, 14,31,33]. Felnőttkorban ez Rush szerint csak a betegek 10%-ánál fordul elő [30]. Mértékét, fajtáját, reverzibilis voltát számtalan tényező befolyásolhatja: a társuló látótérkiesés jellege és elhelyezkedése, vascularis tényezők [2, 13, 23, 32, 34, 36]. Esetünkben azonban a papillaödéma irányította a figyelmet neurológiai kórkép felé. Fejfájás, hányás csak a későbbiek során jelentkezett. Irodalmi adatok szerint papillaödéma a felnőttkori esetekben majdnem mindig észlelhető [30, 31]. A gyermekkor­ban viszont hiányozhat. Couch és munkatársai 38 gyermek közül csupán 12 esetben, Amacher és Spence pedig 23 közül 12 esetben észlelték [ 1, 10]. A kutacsok záródása előtt keletkező UH esetek­ről a fenti szerzők nem tesznek említést Kcane szemizomegyensúly zavarokról írt IIH-ban [20]. A mi esetünkben a strabismus kialakulása nagy valószínűséggel független a később jelentkező pseudotumor cerebritől. Ezt támasztja alá a 10 hónapos korban fellépő esotropia mellett a 3 éves korban még ép szemtenék, a vezérszem jó látásélessége, az anisometropia és a relatív hypermetropia. Közlések szerint az IIH-ban észlelt kancsalság az idegrendszer betegségének következménye. A hatodik agyideg sérülékenysége miatt leggyakoribb a külső egyenes izom egy­­vagy kétoldali, részleges vagy teljes bénulása [20, 37]. Annak ellenére, hogy a negyedik agyideget hosszú lefutása érzékennyé teszi a különböző intracranialis történésekre, UH következtében keletkező paresise ritka. Baker congenitalis nervus trochlearis bénulásra jellemző torticollis! mutatott ki olyan betegeknél, akiknél ezt a pseudotumor cerebri következményének tartották. Ezzel mintegy kizárta az agyidegparesis másodlagos voltát [4], A nagyfokú amblyopia korszerű kezelése a von Noorder elvein alapuló facialis okklúzió. Ennek ajánlott aránya 1 éves korban 2:1,2 éves korban 3:1 [25]. Három-négy éves korban az arány még növelhető. Igen fontos azonban az ép szem visusának ellenőrzése az 5 éves korig előforduló okklúziós amblyopia veszélye miatt [7, 18]. Nagyon ritkán irreverzibilis, és főként csecsemőkorban alakulhat ki [26]. Ismertetett esetünkben a látásromlás okaként először okklúziós amblyopiára gondoltunk. A pangásos papilla irányította figyel­münket neurológiai kórkép léié. Az elvégzett vizsgálatok az okklúziós kezelés ideje alatt manifesztálódott idiopalhiás int­racranialis hypertensiót igazoltak. Ez okozta a takart vezérszem átmeneti látáscsökkenését. Betegünk kortörténetének ismertetésével arra az egyszerű tényre hívjuk fel a figyelmet, hogy a gyermekek kancsalság ellenes kezelése alatt egyéb látásromlást okozó betegség is fellép­het. Ennek felismerése nem mindig egyszerű, de fontos és pontos munkát igénylő feladat. Irodalom 1. Amacher A. L., Spence J. D. : Spectrum of benign intracranial hyper­tension in children and adolescents. Childs. Nerv. Syst. 1, 81 (1985). 2. Baker R. S.} Bunde J. R.: Sudden visual loss in pseudotumor cerebri due to central retinal artery occlusion. Arch. Neurol. 41, 1274 (1984). 3. Baker R. S., Carter D., Hendrick E. B., Bunde J. R.: Visual loss in pseudotumor cerebri of childhodd a follow-up study. Arch. Ophthalmol. 103, 1681 (1985). 4. Baker R. S., Bunde J. R.: Vertical ocular motility disturbance in pseudotumor cerebri. J. Clin. Neuro. Ophthalmol. 5, 41 (1985). 5. Boddie H. G.. Banna M., Bradley W. G.: Benign intracranial hyper­tension. A survey of the clinical and radiological features, and longterm prognosis. Brain 97, 313 (1974). 6. Bulens C., De Vries W. A., E../., Van Crevel H.: Benign intracranial hypertension: A retrospective and follow-up study. J. Neurol. Sei. 40, 147 (1979). 7. Burian, H. M.: Occlusion amblyopia and the development of eccen­tric fixation in occluded eyes. Am. J. Ophthalmol. 62, 853 (1966). 8. Corbett J. J., Savina P. J., Thompson H. S. et al: Visual loss in pseudotumor cerebri. Arch. Neurol. 39. 461 (1982). 9. Conolly M. B., Fürrel K., Hill A., Flodmark O.: Magnetic resonance imaging in pseudotumor cerebri. Dev. Med. Child. Neurol. 34, 1091 (1992). 10. Couch R., Camlield P. R., Tibbies.I. A. R.: The changing picture of pseudotumor cerebri in children. Can. J. Neurol. Sei. 12, 48 (1985). 11. Donaldson J. O.: Endocrinology of pseudotumor cerebri. Neurol. Clin. 4, 919 (1986). 12. Donaldson J. O.: Pathogenesis of pseudotumor cerebri syndromes. Neurology 31, 817 (1981). 13. Green G. J., Lessell S., Loewenstein J. /.: Ischemic optic neuropathy in chronic papillaoedema. Arch. Ophthalmol. 9S, 502 (1980). 14. Greer M.: Benign intracranial hypertension: 1. Mastoiditis and later sinus obstruction. Neurology 12, 472 (1962). 15. Geer M.: Benign intracranial hypertension: II. Following corticoste­roid therapy. Neurology 13, 439 (1963). 16. Grant D. N.: Benign intracranial hypertension: A review of 79 cases in infancy and childhood. Arch. Dis. Child. 46, 651 (1971). 17. Hagberp, B., Sillanpaa M.: Benign intracranial hypertension pseudotumor cerebri. Acta. Paediair. Seand. 59, 328 (1970). 18. Hardesty H. H.: Occlusion amblyopia. Report of a case, Arch. Ophthalmol. 62, 314 (1959). 19. Johnston /., Patterson A.: Benign intracranial hypertension: I. Diag­nosis and prognosis. Brain 97, 289 (1974).

Next

/
Oldalképek
Tartalom