Szemészet, 1994 (131. évfolyam, 1-4. szám)

1994-02-01 / 1. szám

26 Szemészet 131 (1994)

vált korábbi kezelést 67 szemen követte ALT, ennek eredménye 36,95± 19,56 hónapos egyensúlyi állapot lett. A különbség nem volt szignifikáns (p = 0,74). A vizsgált beteganyagban csupán egyetlen szem beállítása volt kizárólagosan ALT, ez esetben 60 hónapos kompenzáltságot lehetett elérni. Ismételt ALT-ra két esetben került sor, az első és második kezelés között 50, illetve 60 hónap telt el, a második és harmadik kezelés között 4, illetve 11 hónap.

Megbeszélés

A feldolgozott adatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a vizsgált minta az ALT-nak a terápiás stratégiában betöltött helye szerint egységes és speciális csoportot képez. Az ALT előtti szemnyomás 22 és 30 Hgmm között volt. A szemek vagy az antiglaukómás cseppkezelés elégtelenné válásakor vagy az önmagában nem eléggé hatékony első cseppbeállítás kiegészítéseként kerültek lézerezésre. Ennek megfelelően a nyert adatok nem a különösen magas nyomású primér nyílt zugú glaukómás szemeket, és nem a primér ALT-t jellemzik [4, 18], hanem egy a feldolgozás számára kevésbé „tiszta”, éppen ezért ritkán vizsgált, viszont a gyakorlati gyógyítás szempontjából különösen jelentős beteganyagot. Ez az anyag a közepesen magas nyomású, antiglaukómás kezelésben részesülő, ennek ellenére nem kompenzált szemnyomású betegeket jelenti, akik egyensúlyban tartása mindennapi probléma a szemészeti ellátás során.

A 82 lézerezett szemből 76 (92,68%) nyomása vált 22 Hgmm alattivá a helyi kezelés kiegészítéseként adott ALT-val, tehát kezdetben az eljárás hatékonysága az irodalmi adatok tükrében is magas volt [9]. A lézerezést követően a helyi kezelés stratégiája az egész anyagra vonatkozóan nem változott, azaz nem lehetett az ALT után különösen hatékonynak tartható helyi cseppkezelés típust kimutatni. A legtöbb szem nyomása az ALT után 1 hónappal volt 22 Hgmm alatti, ami arra utal, hogy a lézerezést követő első héten még nem minden esetben érhető el a lehetséges legjobb szemnyomás. Fél évvel az ALT után a kezelt szemek mintegy tíz, egy évvel a lézerezést követően pedig közel húsz százalékának emelkedett 21 Hgmm fölé a szemnyomása. A második év végére közel 37% nem volt 22 Hgmm alatt, a harmadik év végén pedig a szemek fele. Az értékek egyes szerzők megfelelő értékeinél alacsonyabbnak bizonyultak [4, 10,13, 15, 16], azonban más szerzők eredményeit meghaladták [11, 17]. Mivel négy- és ötéves követéssel nem minden szemre vonatkozóan rendelkeztünk, ezen adatokat a kiindulási minta függvényében nem volt célszerű értékelni. Az ALT éves hatásvesztésének üteme 18,4 és 21,3% között változott a lézerezés utáni első négy évben, az ötödik évben viszont 6,5%-ra csökkent. A fenti adatok az irodalomban [9, 10, 14] közölt évi 10% körüli dekompenzálódást mintegy kétszeresen meghaladták az első négy év során. Ez főként annak tudható be, hogy az irodalom nagy része az ALT eredményessége szempontjából különösen kedvező prognózisú pszeudoexfoliativ glaukómát a primér nyílt zugú glaukómával együtt értékeli.

Felmerült annak a lehetősége is, hogy a csökkent hosszú távú eredményességért az előzetes helyi kezelés lehet a felelős. Ezért megvizsgáltuk, hogy mi annak az időszaknak a hossza, amely során a szemnyomás 22 Hgmm alatt maradt az ALT után. Összefügg ez az ALT előtti helyi kezelés tartamával. Az egy éven belüli, az egy-öt éves és az öt éven túli helyi kezelés után ez az idő gyakorlatilag azonos volt, így megállapítható, hogy az ALT előtti cseppkezelés időtartama nem befolyásolta a lézerezés hosszú távú eredményességét. Érdekes adat, hogy az ötödik évben a dekompenzálódási ráta lényegesen visszaesett (6,5%). Ez arra utalhat, hogy azon személyek közül, melyek nyomása az ALT

utáni első években 22 Hgmm alatt maradt, viszonylag sok esetében várható egyensúly hosszú további időszakon át.

Az átlagos szemnyomás alakú1 ását tekintve megállapítható, hogy az a kiindulási állapottól kezdve a lézerezés utáni 1 hónapig csökkent, akkor érte el minimuma (ebben az időpontban volt a legnagyobb a kompenzált szemek s; ;áma is), majd fél-egy Hgmmes emelkedést mutatott az első másl él év során. Két évvel az ALT után az átlagos szemnyomás mej haladta a 20 Hgmm-t, és a standard deviáció közel kétszerese lett a korábbinak. Ezután mind az átlagos szemnyomás, min a standard deviáció kismértékű, folyamatos csökkenést mutaqott az ötéves követés végéig. Mindez arra utal, hogy az ALT u án 2-2,5 évvel az addiginál fokozottabb szemnyomás-emelked :s és dekompenzálódásra számíthatunk a szemek egy részében. Mindazonáltal a szemnyomásátlagok közötti különbség nem volt magas, mindössze másfél Hgmm-en belül maradt a teljes követési idő alatt.

Szignifikánsan hosszabb ideig n aradt 22 Hgmm alatt az ALT után egyhetes gyulladásosokként! > (kortikoszteroid vagy nemszteroid) cseppkezelésben részesül: szemek nyomása, mint azoké, amelyek a fenti terápiát nem kaúták. Ez az adat azt jelzi, hogy az átmeneti helyi gyulladáscsökkeutés nem pusztán a lézerezést követő esetleges enyhe iritis megelőzésére alkalmas, hanem kiemelten lényeges az ALT funkciójának hosszú távú megőrzésének tekintetében is.

Az ALT esetenként jelentős átmeneti szemnyomásemelkedéssel járhat a kezelést követő 24 órái) belül [1,7, 14], ezt sokszor kiegészítő szemnyomáscsökkentő csepp adásával igyekeznek elkerülni [ 1 ]. Sajátanyagunkbanjele ítős szemnyomás-emelkedést nem tapasztaltunk, amit valószínű eg a lézerezést megelőzően bevezetett és az ALT napján is föl /amatosan alkalmazott helyi antiglaukómás kezelésnek tudhatunk be [8]. A kiegészítő szemnyomáscsökkentő kezelés betegeit ken egy tabletta Fonurit bevételét jelentette. Azon esetekben, amelyekben a lézerezés után a beteg Fonurit tablettát kapott, szerjinyomás-emelkedést 24 órán belül egyáltalán nem észleltünk, jníg a fenti terápiában nem részesült betegek szemei közül liáro nban a szemnyomás átmenetileg kismértékben (átlagosan 2,66 Hgmm-rel) emelkedett.

A három átmeneti szemnyomás emelkedésen kívül egy szemen jött létre klinikailag detektálható iritis és egy másik szemen simán gyógyuló szaruhártya erózir .

Az irodalmi adatokkal egybevág San úgy találtuk, hogy a több (50 feletti) góccal végzett ALT valamivel hosszabb ideig biztosítja a 22 Hgmm alatti szemnyomá^t, mint a kevesebb (50 alatti) impulzussal történő beavatkozás, b;|r a féléves különbség statisztikailag nem mutatkozott szignifikánsnak. Az impulzusszámtól függetlenül vizsgálva a trabekuláiis rendszer kezelt részének kiterjedése (egy és négy kvadráns I :özött) és a 21 Hgmm-t meg nem haladó időtartam nem függött össze.

Szemben azon irodalmi adatokkal [9, 11, 14], melyek szerint fiatalokon az ALT hosszú távon kc(vésbé hatékony, mint időseken, saját anyagunkban az életkoru l függetlenül alakult a kompenzáltság időtartama. Megállapíth itó volt viszont, hogy hasonlóan az irodalmi adatokhoz [ 14] a korai stádiumé glaukómában lézerezett szemek nyomása tovább, átlagosan mintegy 7 hónappal hosszabb ideig maradt 22 Hgmr i alatt, mint az előrehaladott állapotú glaukómában ALT-n áte ;ett szemeké. A különbség statisztikailag közel szignifikáns vol t. A nők és a férfiak kompenzáltsági ideje nem különbözött statisztikailag szignifikánsan.

Statisztikai vizsgálatunk eredmér yeit a mindennapi betegellátási gyakorlat céljára a következőkiéppen összegezhetjük. Az ALT egyszerű, ambulánsán is végezhető, kevés szövődménnyel járó eljárás, amely tartósan alkalmi s a pusztán cseppkezeléssel egyensúlyban nem tartható, 22-30 4gmm nyomású glaukómás szemek jelentős részében a szemny i más egyensúlyban tartására.