Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)
1993-03-01 / 1. szám
Szemészet, 130 (1993) 7-9 A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Süveges Ildikó) közleménye Intravitrealis endofotokoaguláció a hátsó szegment perforáló sérüléseiben Nagy Z. Zs., Süveges Ildikó, Papp Andrea A szerzők ismertetik az intravitrealis léghűtéses argon típusú endolézer-készülékkel perforáló szemsérülések és intraocularis idegentest eltávolítása kapcsán szerzett tapasztalataikat. Megállapítják, hogy a műszer által leadott energia jól dozírozható, a retinát nem szükséges direkt módon érinteni, a kialakuló hegesedés mértéke jobban tervezhető, a macula környéke a szabályozható koagulum nagyságnak köszönhetően jobban megközelíthető. A pars plana területében készített nyíláson át történő behatolással a módszer alkalmazásával a törőközegek általi elnyelődés kizárható. A műtétek időtartamát nem növelte lényegesen a módszer. Az endolézer-kezelés az üvegtesti mikrosebészet igen hasznos kiegészítője. Kulcsszavak: intravitrealis endofotokoaguláció, intraocularis idegentest, vitrectomia, argonlézer, sugárátmérő, teljesítmény, expozíciós idő Intravitrcal endophotocoagulation in cases of the perforating in juries of the posterior segment. Authors present their experiences with the use of intravitreal argon endolaser in the primary and secondary wound-dressing of perforating and penetrating ocular injuries combined with intraocular foreign bodies. They conclude: the energy and diameter of the laser beam can be well controlled. The perimacular area can be treated better with this method, than with the endocryocoagulation due to the well controlled diameter and energy. The absorption of energy by the refractive ocular media is excluded, because the introduction of fiberoptic device is done through the incision made in the pars plana. The duration of vitrectomy was not significantly longer with endophotocoagulation. The endolaser device is a useful tool in the vitreoretinal microsurgical armamentarium. Keywords: intravitreal endophotocoagulation, intraocular foreign body, vitrectomy, diameter of laser beam, energy, exposition time A szemészeti gyakorlatban három évtizede alkalmazott lézerkészülékek számos változáson mentek keresztül a kezelési igényeknek és a célként kitűzött optimális terápiás hatásnak megfelelően. Ma már gyakorlatilag a szem bármely struktúráján végezhető lézeres beavatkozás, amelynek hazánkban is művelt területeit jól összefoglalja az Országos Szemészeti Intézet 1989/1- es kiadványa [5]. A különböző terápiás célokra alkalmas készülékek fizikai működési elve azonos: fényerősítésen alapuló gerjesztett fotonemisszió (LASER = Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation). Biológiai hatásuk a lézersugár hullámhosszától, a leadott energia mennyiségétől és a behatás időtartamától függ, általában irreverzibilis szöveti károsodást hoznak létre. A „hagyományos” réslámpához csatlakoztatható argon, krypton, Nd-YAG, CO2 és festéklézer-változatok mellett a nyolcvanas évek elejétől-közepétől egyre inkább elterjedőben van a vitreoretinális sebészeti gyakorlatban alkalmazott endovitreális, vagy az ún. endolézer (1. ábra). 1. ábra. HGM típusú léghűtéses argon endolézer-készülék Az endolézer fizikai és biológiai működési elve azonos az ún. „transzpupilláris”, vagyis a réslámpára applikálható készülékekével, azonban az endolézer esetében az operatőr mintegy megkerülve a szem optikai törőközegeit a lézersugarat direkt módon a retinára irányítja a pars plana területében készített nyíláson át bevezetett fiberoptikus szál segítségével. Az első kísérletesen alkalmazott xenon endofotokoagulációról Charles számolt be 1979-ben [1]. Az első argonlézer endokoagulációról Peyman írt 1980-ban [7], majd 1981-ben közölte az általa kifejlesztett műszert [8]. Az elmúlt években kifejlesztették a krypton [4], argon-krypton [4, 7], a C02 [4] és a Nd- YAG [4, 9] endolézertípusokat is. A klinikai gyakorlatban a zöld endolézer terjedt el, amit számos előnyének köszönhet. Az 514,5 nm hullámhosszúságú zöld színű lézersugár a retina pigmentepitheliumában abszorbeálódik, energiája hővé alakul. Az endodiathermiával és az endokryokoagulációval szemben az argon endolézer fejjel nem kell a retinát érinteni. A koherens sugárral a szondát a retina síkjára merőlegesen tartva, attól 1-4 mm távolságban biztonságosan
