Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)
1993-03-01 / 1. szám
60 Szemészet, 130 (1993) 7. ábra. 4. eset: jobb szem. A hátsó póluson kiterjedt területen csillanó reflex jelzi a kialakuló epiretinalis membránt. Vízus 1,0, a beteg panaszmentes 8. ábra. 4. eset: bal szem. A macula felett kicsi, puha gócot utánzó epiretinalis membrán. Vízus 1,0, a beteg erre a szemére is panaszmentes 5. L. Sz. 12 éves lány, panaszmentes. 1992 szeptemberében véletlenül vette észre, hogy a bal szemével nem lát jól. Általános és szemészeti anamnézise eseménytelen volt, korábban szemészeten nem vizsgálták. Vízusa 1,0 o. d. és 0,1 (ü. n. j.) o. s. volt. Bár bal szeme amblyop, szemállása párhuzamos volt. Üvegtesti leválás nem látszott. A jobb funduson a maculán szabálytalan alakú, kb. 1 papilla kiterjedésű, vékony, átlátszó epiretinalis membrán látszott, vérzés, oedema és a kiserek tortuositása nélkül. A fluorescein angiogramon kóros értelódést, fes9. ábra. 4. eset: bal szem, fluorescein angiogram, korai vénás fázis vége. A papilla alatt, a csillanó reflexnek megfelelően egy kis véna mentén csoportosan számos microaneurysma, mellette háromszög alakú, felszínes vérzés blokkolja a háttérfluorescenciát tékszivárgást nem láttunk. A bal fundus ép volt. Teljes cycloplegiában a jobb szemen 1,0 D, a balon 4,5 D hypermetropiát mértünk. Látótere jobb szemén ép volt, s az Amsler-rácson sem jelzett kóros kiesést vagy torzulást ezzel a szemével. Megbeszélés Az idiopathiás praeretinalis gliosis első tünete a csillanó retinalis fényreflex [3], mely szemtükörrel alig észrevehető. A betegség ebben a korai szakban, de sokszor később is alig okoz panaszt, és mert 80%-ban féloldali [1, 8,23, 24], az esetek egy része véletlenül derül ki. Valószínűleg gyakoribb, mint azt feltételezik. A prevalenciát Roth és Foos [15] 3,5%-ban, Clarkson és mtsai [4] 5,5%-ban adták meg, de eseteik nagyobb része nem volt idiopathiás, gyermek vagy fiatal felnőtt pedig csak elvétve akadt közöttük. A két szem azonos gyakorisággal betegszik meg. Kétoldali esetekben az elváltozás a két szemben rendszerint nem azonos súlyosságú. Appiah és mtsai [1] szerint a második szem megbetegedésének esélye kevesebb, mint 3%. A látásélesség általában jó, és nemritkán még javulhat is [2], bár a torzlátás nem szűnik meg. Egyes szerzők véleménye szerint a vízus 60%-ban stabil marad [1, 2, 8, 18, 23], és a hosszútávú prognózis legtöbbször jó [18, 23, 24]. A betegséggel gyermek- és fiatal felnőttkorban ritkán találkozunk. Barr és Michels [2] hat, Laatikainen és Punnonen [13] kilenc, míg Kimmel és mtsai [11] három esetüket közlik 35 éves életkor alatt. Wise [22] két fiatal betegénél congenitalis eredetet feltételez. Típusos esetekben a diagnózis felállítása nem okoz nehézséget, ha gondolunk epiretinalis gliosis lehetőségére. Súlyosabb esetekben Toxocara uveitisen kívül Coats’-féle retinitis, valamint posttraumás szemfenéki állapotok jelenthetnek problémát a differenciál diagnózisban [11,17], melyhez fontos segítséget nyújt a fluorescein angiographia. A praeretinalis gliosis enyhe eseteiben az angiogramon csak a kiserek tortuositása fi
