Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)

1993-03-01 / 1. szám

Szemészet, 130 (1993) 23 V. táblázat Scattergram a visus alakulásáról PR kapcsán Visus műtét után A diagonalis vonal alatt azokat jelöltük, akiknek romlott a látása. A vonalon lévők visusa változatlan, a vonal felettieké javult. VI. táblázat Posztoperatív látóélesség szemek % Változás 1 Snellen soron belül (<0,1) 20 33 Javult 2 V. több Snellen sorral (>0,15) 34 57 Romlott 2 V. több Snellen sorral (>0,15) 6 10 Megbeszélés A pneumatikus retinopexia növekvő népszerűsége nyilvánva­lóan annak köszönhető, hogy minimális invesztícióval járóbete­geken is sikerrel végezhető. A bátorító eredmények ellenére [3, 6,12] a PR helye a retinaleválás elleni műtétek között még min­dig vitatott [1, 5, 8]. Mi magunk is azt vizsgáltuk, hogy a PR mi­lyen esetekben alkalmazható alternatív megoldásként. Úgy ta­láltuk, hogy a szakadás lokalizációja szempontjából a felső 135°­­ra érdemes szűkíteni az indikációs kört, mert a vízszintes meri­dian közelében lévő szakadások esetén a prognózis rosszabb. Ezenkívül a proliferativ vitreoretinopathia enyhe eseteiben sem lehet egyértelmű jó eredményre számítani. Az erőteljes cryotherapia ismert mellékhatása a pigmentepi­­thelium sejtjeinek szétszóródása és PVR provokálása (Campo­­chiaro 1984). Ezt a mellékhatást próbáltuk elkerülni, amikor a cryoterápiát háttérbe szorítottuk a laser coagulatioval szem­ben. Kivételt képeztek azok az esetek, ahol a szakadás annyira perifériás volt, hogy a retina visszafekvése után hármastükörrel sem lehetett meglátni a perifériás szélét. Ennek pedig igen nagy jelentősége van, mert ha körkörösen nem tudjuk lezárni a sza­kadást, a subretinális térbe történő filtráció nem szűnik meg. Az elégtelen, vagy helytelen lézerkezelésnek belátható követ­kezményei vannak. Tapasztalataink szerint semmi sem indo­kolja, hogy a szakadás közvetlen környezetén kívül laser coagu­­lumokat helyezzünk el. Ha mégis megtesszük, az lehet a követ­kezménye, hogy ha a retina valamilyen oknál fogva még egyszer leválik, akkor a szakadáson kívül minden coagulált ponton egy­­egy lyuk keletkezik. Könnyű belátni, hogy emiatt mennyivel nagyobb területet kell a reoperáció alkalmával ellátni. A PR kivitelezésére új módszert alkalmaztunk. A Hilton és Gizzard által ajánlott eredeti leírástól eltérően a subretinális fo­lyadék eltűnését nem felszívódás, hanem az üvegtesti térbe tör­ténő visszaáramlás útján azzal értük el, hogy a gáz befecskende­zése után a beteget „face down” pozícióba helyeztük. Eltérő volt a befecskendezés kivitelezése is. A beteg nem hanyatt fek­vő, hanem ülő testhelyzetben volt. Nem tartottuk szükségesnek az azonnali egységes gázbuborék kialakítását, mert a retinope­­xiát csak másnap végeztük el. A PR-val elért eddigi eredményeink rosszabbak, mint amit hagyományos műtéttől általában várhatunk. A betegek 30%-át más módszerrel újra kellett operálni ahhoz, hogy tartósan visz­­sza tudjuk fektetni a retinát. Emiatt a továbbiakban csak kivé­teles és az eredeti indikációknál szigorúbban szelektált esetben alkalmazzuk a módszert. Erre két okunk is van. Az egyik, hogyha nem sikerült az ambulans PR, akkor a további műtét, vagy műtétek után a visus rosszabb, mint az átmeneti visszafek­­vés idején volt. A másik ok, hogy a proliferativ vitreoretinopa­­hthia enyhe, esetleg klinikailag még nem észlelhető formái a gáz befecskendezése után manifesztálódhatnak és nehezen be­folyásolható állapothoz vezethetnek. Irodalom 1. Ambler Fraco JS, Meyers SM, el ai: Reoperations and Visual Re­sults after Failed Pneumatic Retinopexy Ophthalmology 97, 786-790(1990). 2. Campochiaro PA, Kaden IG, Vidaurri-Leal J, Glaser BM: Cryo­therapy enhanches intravitreal dispersion of viable retinal pigment epithelial cells. Arch. Ophthalmol 103, 434-436 (1984). 3. Dominguez DA: Chirurgia precoz у ambulatoria del deprendimen­­to de retina Arch Soc Esp Oftal 48, 47-54 (1985). 4. Hatvani I., Brooser G: Pozicionáló párna ablatios betegek poszto­peratív kezeléséhez. Szemészet 127, 173-175 (1990). 5. Lemmen KD, Heimann K: Probleme der pneumatischen Retinope­­xie Klin. Mbl. Augenheilk., 195, 150-153 (1989). 6. Hilton GF, Grizzard S: Pneumatic retinopexy: A two step outpa­tient operation without conjuctival incision. Ophthalmology, 93, 626-641 (1986). 7. Lincoff A, Haft D, Ligget P, Reifer C: Intravitreal expansion of perfluorocarbone bubbles. Arch. Ophthalmol. (Chicago) 98, 1646 (1980). 8. McAllister IL., Meyers SM, ZagarraH. et al.: Comparison of pneu­matic retinopexy with alternate surgical technique.Ophthalmology 95, 877-883 (1988). 9. Norton EWS: Intraocular gas in the management of selected retinal detachments. Trans. Am. Acad. Ophthalmol. Otolaryngol. 77, 85-89 (1973). 10. OhmJ: Über die Behandlung der Netzhautablösung durch operati­ve Entleerung der subretinalen Flüssigkeit und Enspritzung von luft in den Glaskörper. Grefes Arch. Klin. Exp. Ophthalmol. 79, 442-450(1911). 11. Rosengren В: Über die Behandlung der Netzhautablösung mittels Diathermie und Luftinjektion in den Glaskörper. Acta Ophthal­mol. 16, 573-579 (1938). 12. Tornambe PE, Hilton GF: The Retinal Detachment Study Group. Pneumatic retinopexy. A multicenter randomized controlled clini­cal trial comparing pneumatic retinopexy with scleral buckling. Ophthalmology 96, 772-784 (1989). 13. Vygantas CM, Peyman GA, Daily Ml, Ericson ES: Octafluorocy­­clobutane and other gases for vitreous replacement. Arch. Opht­halmol. (Chicago) 90, 235-236(1973). Cím: I)r. Hatvani István Orvostovábbképző Egyetem Szemklinika 1135 Budapest, Szabolcs u. 35.

Next

/
Oldalképek
Tartalom