Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)

1993-08-01 / 3. szám

Szemészet, 130 (1993 163—166 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Szemészeti Klinika (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Az ultrahangjel-feldolgozásról Németh J. és Seres A. A szerzők ismertetik az ultrahangos jelfeldolgozás lénye­gét, módszerét, és összefoglalják az eddig elért eredmé­nyeket és a lehetséges perspektívákat. Részletesebben ismertetik a jelenlegi három fő fejlesztési területet: az ultrahangos szövettipizálás, a nagy pontosságú távolság­­mérések és a háromdimenziós ultrahangkép kérdéskö­rét. Bemutatják az általuk összeállított számítógépes rendszert, amely alkalmas az A képes ultrahang kézifej rádiófrekvenciás jelének feldolgozására. Kulcsszavak: ultrahang, jelfeldolgozás, melanoma ma­lignum, biometria Ultrasound signal processing The principle and methods of ultrasound signal proces­sing is reviewed and the up to date results and perspecti­ves are summarized. Three main developmental trends (ultrasonic tissue characterization, accurate distance measurement and threedimensional ultrasound imaging) are explained in details. The authors describe their com­puterized system for the processing of the radio frequen­cy signal of an А-scan ultrasound probe. Keywords: ultrasound, signal processing, biometry Bevezetés Az A- és a В-képes ultrahangvizsgálat bevonult a szemészeti ru­tinvizsgálatok sorába. A módszernek mind a szemgolyó, mind pedig az orbitabetegségek diagnosztikájában és differenciál­diagnosztikájában kialakultak indikációs területei, és sikerrel alkalmazható a klinikai kérdések megválaszolására [9]. Az echobiometria legfontosabb felhasználási területei a műlencse­­tervezés, a szemgolyó méretváltozásainak és a kóros képletek méreteinek nyomonkövetése, amelyekben igen jó eredmény­nyel alkalmazható. Mindazonáltal jól ismertek a konvencioná­lis A- és В-módú ultrahangvizsgálat korlátái is. Az А-kép csak egy, a В-kép csak két dimenziót ábrázol, amelyből a vizsgáló orvos fejében kell összeálljon a valóságnak megfelelő háromdi­menziós kép. A különböző kóros szövetek (pl. vérzés, degene­ráció, daganat) azonosítása, illetve egymástól való biztos elkü­lönítése sok esetben nehéz és többször csak egyes lehetőségek kizárhatóságára tudunk következtetni. Ismert továbbá a kon­vencionális szemészeti ultrahangkészülékektől elvárható méré­si pontosság határa is; tengelymentén a felbontóképesség álta­lában 0,1-0,2 mm, arra merőlegesen (laterális felbontóképes­ség) pedig csak 0,2-0,4 mm [9]. Érthető az ultrahangvizsgálattal foglalkozó szemészek és a műszerek fejlesztésében részt vevő fizikusok, mérnökök részé­ről megnyilvánuló igény, hogy a mindenkori korlátokon átlép­jenek. Ilyen szemszögből nézve az ultrahang-diagnosztika és biometria továbbfejlődése a korábban említett három területen várható, amelyek a jelenlegi kutatások középpontjában állnak. Nevezetesen: a háromdimenziós ultrahangkép, a szövettipizá­lás és a nagyobb mérési pontosság. Mindhárom cél esetében a megelőző hosszú kutatómunka során a számítástechnika fejlő­dése adott, és ad jelenleg is egyre újabb lehetőségeket a koráb­ban áthághatatlan akadályok megoldására. Mindhárom kutatá­si területnek így közös vonása a számítógépek és a számítás­­technika kiterjedt alkalmazása: a számítógépes ultrahangjel­feldolgozás. Jelen közleményünk célja az ultrahangjel-feldolgozás jelen­legi állásának és saját kezdeti eredményeinknek az ismertetése. Anyag és módszer Az ultrahangvizsgálatokat Ultrascan Digital В készülék 10 MHz-es frekvenciájú A- és A/B-módú kézifejeivel végeztük. A számítógépes ultrahangjel-feldolgozásra a készülék A kézifejét alkalmaztuk [11]. A kézifej által szolgáltatott nyers rádiófrek­venciás jelet Iwatsu TS-8123 típusú digitális tárolós oszcillosz­kóp segítségével rögzítettük. A 8 bites mintavételt 100 MHz frekvenciával végeztük. Az oszcilloszkópból az adatokat IBM PC kompatibilis számítógépbe vezettük át, ahol azokat tároltuk és matematikailag feldolgoztuk. A frekvenciaspektrum számí­tására Fourier-transzformációt alkalmaztunk. A számítások el­végzésére Statgraphics-programot használtunk. A számítógé­pes rendszerünk összeállítását a jelfeldolgozás folyamatát ösz­­szefoglalóan az 1. ábrán mutatjuk be. I. ábra. Az ultrahangjel-feldolgozásra kiépített rendszerünk blockdiagrammja és a feldolgozás menetének sémás folyamatábrája (RF-jel: rádiófrekvenciás jel) A betegvizsgálat előtt meghatároztuk a vizsgálófej saját frek­vencia spektrumát: ennek során a kézifej által kibocsátott ultra­hangnyaláb vízen áthaladva a 20 mm-re, az ultrahangnyalábra merőlegesen elhelyezett sima üveglemezre esett, és az onnan visszatérő jeleket pedig a fej érzékelte. Ezt a nyers rádiófrek­venciásjelet a digitális oszcilloszkóppal rögzítettük, majd a szá­mítógépbe áttéve Fourier-analízisnek vetettük alá, aminek eredményeképpen az A kézifej frekvenciaspektrumát megkap­tuk. A betegvizsgálat során a tumor területéből nyert rádiófrek­venciás jelet, a kézifej saját spektrumának ismeretében norma­­lizáltuk. Az általunk vizsgált beteg 61 éves nő volt, akinek egyik sze­mében a közel három hónapja észlelt látásromlás okaként a kli­nikai kivizsgálás (rutin szemészeti vizsgálatok, fluorescein an­­giográfia, diagnosztikus A/B-képes ultrahangvizsgálat) mela­noma malignum choroideae fennállását valószínűsítette, ame­lyet a későbbi szövettani feldolgozás megerősített.

Next

/
Oldalképek
Tartalom