Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)
1992-06-01 / 2. szám
60 Szemészet, 129 (1992) * Szövődmények gyakoriságának összehasonlítása ICCE ECCE ♦ PCL Intraop. Korai p.op. Késői p.op. szövődmények 3. ábra: A szövődmények gyakoriságának összehasonlítása ICCE- és ECCE-műtéteket követően. Valamennyi szövődmény esetében (intra- és posztoperatív) az ECCE-műtéteket követően szignifikánsan (p<0,05) alacsonyabb volt a komplikációk száma az ICCE-mútét értékeihez képest, p. op. = posztoperatív. Corneaszövödmények százalékos megoszlása ICCE ECCE+PCL 4. ábra: A corneaszövödmények gyakoriságának százalékos összehasonlítása ICCE- és ECCE-műtéteket követően. A különbség a két csoport között (ICCE és ECCE) szignifikáns volt (p<0,05). Lokális antibiotikum- és steroid kezelést minden ICCE-mütét után alkalmaztuk. ECCE- és PCL-beültetést követően a posztoperatív szakban nonsteroid gyulladásgátló lokális alkalmazásával kb. a betegek egyharmadát kezeltük. Ebben a csoportban a továbbiakban nem fordult elő említésre méltó szövődmény. A fentiekben jelzett komplikációk megjelenése esetén a szokásos terápiás skálát kiszélesítettük, subconjunctivalisan adott steroiddal, szükség esetén antibiotikumokkal. A korai posztoperatív szakban megjelenő szövődmények szanálására általános terápiát is beiktattunk. Legtöbbször nonsteroid gyulladásgátló alkalmazására a fellépett tünetek néhány napon belül mérséklődtek. A rezisztáló esetekben általános steroid és 1-1 esetben általánosan adott antibiotikum beállításával is ki kellett egészíteni a kezelést. A késői komplikációk csoportjába sorolt pupilláris szövődmények megelőzésére az ICCE-műtétek után minden esetben hosszú hatású pupillatágítókat használtunk. Az ECCE + PCL beültetést követően csak rövid hatású pupillatágítót alkalmaztunk, ezt a kezelést is csak a betegek 35%-ában. Megbeszélés A katarakta műtéti megoldásait összehasonlítva elmondhatjuk, hogy a különbségek értékelése a tervezett nyitott tokos lencsekivonás és hátsócsarnok-lencsebeültetés (ECCE + PCL implantáció) technikája mellett szólnak. A vízusértékek gyorsabban javultak, a végleges állapot jobb eredményt mutatott, mint az ICCE utáni státus. Az intra- és posztoperatív szövődmények száma kevesebb az ECCE-mútétek után. A fellépő szövődmények kisebb beavatkozás mellett szanálódtak. Az intraoperativ szövődmények az ICCE esetében származhatnak a nagyobb sebkészítés okozta problémákból (vérzés fellépésének lehetősége), illetve az intrakapszuláris lencse eltávolítás utáni üvegtesti komplikációkból. ECCE esetében a kis műtéti sebzés, a hátsó tok intakt volta a fenti lehetőségeket nagyrészt kizárja. A korai posztoperatív szakban létrejövő szövődmények száma - a műtéti technika megfelelő kivitele mellett - szintén az ECCE- és PCL-beültetésnél bizonyult alacsonyabbnak. A késői, 6 héttel a műtét utáni szak posztoperatív komplikációi szintén az ICCE esetében okoztak nagyobb problémát. A pupillatágítók használata miatt a sphincter működése csak jóval később áll helyre, illetve sokkal nagyobb az esély a diafragma funkciósérülésének. Az ECCE + PCL beültetés után a normális pupilláris reakció megtartásával az eredeti állapothoz sokkal hamarabb visszatérő funkciórendeződést várhatunk. Tehát a szövődményeket vizsgálva egyértelmű, hogy a megfelelő műtéti technika mellett az extrakapszulárislencse-extrakció és az együlésben végzett hátsócsarnok-lencsebeültetés elvégzése jár a kisebb rizikóval. Nagyszámú betegcsoporton elvégzett hasonló vizsgálat is azt mutatja, hogy az ICCE-műtétek után gyakrabban kell számolni endophthalmitis miatt ismételt hospitalizációra (6). Az általunk vizsgált betegcsoportban ez a súlyos kórkép nem fordult elő. Az elemzett eseteinkben, a vizsgált időszakban ablatio retinae összesen 3 esetben fordult elő, mind az ICCE-mútéten átesett betegcsoportban. Cisztoid makula ödémát is csak az intrakapszuláris műtét után észleltünk, összesen 4 alkalommal. Ezt a különbséget a két típusú műtét között valószínű, hogy a vér-csarnokvíz barrier eltérő reakciója magyarázza. Ugyanis ECCE-műtét után a csarnokvíz penetrációja sokkal kisebb az elülső vitreális térbe (12), így a felszabadult prosztaglandinok nem jutnak a hátsó csarnok közelébe. A rosszabb vízusértékű betegek között mindkét csoportban kis számban (8 esetben) funduseltérések is előfordulnak (szenilis makuladegeneráció, papilladekoloráció). A komplikációk kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Dickey és munkatársai (2) 30 beteg ECCE-műtéte kapcsán csarnokvíz-aspiráció után bakteriális tenyésztést végzett. A betegek 43%-ában pozitív eredményt adott az elülső csarnok aspirátumleoltása. A leggyakoribb kórokozó a koaguláz negatív staphylococcus volt. Ennek ellenére a betegek közül egynek sem fejlődött ki endophthalmitise. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy az elülső csarnok egyes esetekben képes a kis mennyiségben jelen lévő, erősen patogén baktériumok leküzdésére. Az ECCE-mútétek kivitelezésére jól felszerelt szemészeti műtő szükséges, jól begyakorolt mikrosebészeti team munkájával. Az ECCE elvégzése coaxiális fény jelenlétében javasolt. A különböző irrigáló és aspiráló készülékek megléte is fontos alapja a tökéletesen kivitelezett beavatkozásnak. Ezek a feltételek nem mindenütt állnak rendelkezésre. A fejlődő országok-T г
