Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)
1992-12-01 / 4. szám
124 Szemészet, 129 (1992) A klinikai kivizsgálás alatt észlelt szembelnyomás maximumértéke, valamint a napszaki ingadozás mértéke szintén nem mutatott határozott összefüggést a komputerperimetria eredményével. Az ellentétes eredmény aránya 50, illetve 35% volt. Anyagunkban a tonográfiás teszt eredménye és a terhelési próba eredménye sem mutatott jó korrelációt a számítógépes látótérvizsgálat eredményével (52, illetve 50%-ban eltérő eredmény). A klinikai vizsgálatok eredményeit együttesen figyelembe véve, nem találtunk jó korrelációt a komputerperimetria eredményével. A VI. táblázatból látható, hogy a klinikailag nem glaukómásnak minősített szemek több mint felében komputerperimetriával kóros látóteret észleltünk, és a glaukómásnak tartott szemek egyharmadában pedig ép viszonyokat. Ez azt jelenti, hogy a klinikai diagnózis és a számítógépes látótérvizsgálat eredménye csak a vizsgált esetek felében volt egybehangzó. A glaukóma diagnosztikus tesztjeinek, a számítógépes látótérvizsgálat eredménye, mint referenciabázis alapján az általunk meghatározott specifitás és szenzitivitás értékeit a VII. táblázatban adjuk meg. VI. táblázat. A klinikai kivizsgálás és a számítógépes látótérvizsgálat eredményének összefüggése. Klinikai Komputerperimetria kivizsgálás Negatív Pozitív Negatív 11 14 Pozitív 11 21 VII. táblázat. A glaukóma hagyományos klinikai diagnosztikus tesztjeinek specificitása és szenzitivitása az A betegcsoportban. Diagnosztikus kritérium Specificitás % Szenzitivitás % Goldmann perimetria 100 37 Papilla excavatio 100 29 Tonometria 23 69 Napszaki ingadozás 65 65 Tonográfia 63 41 Terhelési próba 50 56 Együttesen 50 60 A Gray-scale és a Comparison-table alapján megállapított Betz szerinti (7) látótérkiesés-súlyosság, erős és szignifikáns korrelációban állt a komputerperimetria G1 paraméterei pozitivitásának gyakoriságával (r=0,86 p<0,001). A G1 analízis paraméterei közül az MS gyenge, de szignifikáns, negatív korrelációt mutatott a betegek életkorával (r=-0,38 p<0,01), míg a többi paraméter értéke független volt az életkortól. Az álpozitív és álnegatív válaszok előfordulása átlagosan 2,7+4,8% illetve 2,3±7,4%; a minimum-maximumérték pedig 0-23,5%, illetve 0^44% volt. Az álpozitív válaszok gyakorisága egyforma volt a komputerperimetriával kiesést mutató és nem mutató betegekben, statisztikailag pedig függetlennek mutatkozott a G1 paraméterek értékétől is. Az álnegatív válaszok csak a komputerperimetria során látótérkiesést mutató esetekben fordultak elő. Az álnegatív válaszok számaránya szignifikáns korrelációban állt a látótérkiesés súlyosságával, az MS, MD, LV és SF paraméterekkel. A kétszemes számítógépes látótérvizsgálat összidőtartama a G1 programmal átlagosan 53,2±10,7 perc volt. A legrövidebb vizsgálat 36, a leghosszabb 80 percig tartott. Az egyes fázisokra szemenként átlagosan fordított tiszta vizsgálati időt a VIII. táblázat mutatja. A statisztikai elemzés szerint a vizsgálat időtartamát befolyásolta: látótérkiesés jelenléte, súlyossága, az MS, MD értéke. A vizsgálathoz szükséges idő függetlennek mutatkozott a vizsgált életkorától, a stimulusszámtól, az LV, CLV, SF, Q és RF értékétől. VIII. táblázat. Átlagos tiszta vizsgálati idő Octopus Gl program esetén, egy szemre vonatkozóan. Fázis Átlagos időtartam (perc) +SD 1 13,5 2,0 2 6,0 1,2 3 0,8 0,3 Összesen: 20,2 2,8 A Gl program végrehajtása során az átlagos stimulusszám 455±83 volt. A legtöbb 607, a legkevesebb pedig 346 stimulus volt. Ha a 2. fázist nem végeztük el, akkor a stimulusszám 219-339 között mozgott. A stimulusszámot növelte látótérkiesés jelenléte, rossz kooperáció (magas RF), emelkedett CLV és SF. A stimulusszám független volt az MS, MD, LV értékétől, a vizsgálat időtartamától és a vizsgált életkorától. A 33 és 34-es programok során az átlagos stimulusszám 216±42 volt. Az átlagos vizsgálati összidőtartam pedig betegenként 32,3±3,1 perc. Megbeszélés 1. A komputerperimetria értékelése A számítógépes látótérvizsgálatok értékelésekor eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a Gray-scale és Comparisontable alapján, valamint a Gl paraméterek figyelembevételével hasonló eredményre jutottunk. A Gl (data reduction analysis) paraméterek alkalmazásának előnye az, hogy könnyebben értékelhetők és összehasonlíthatók az előző vagy a későbbi leletekkel. A Gray-scale és a Comparison-table előnye viszont az, hogy a kiesés alakja és lokalizációja csak ezen ábrázolási módszerek segítségével ítélhető meg, amely miatt - véleményünk szerint - használatuk nem nélkülözhető. Javasolható a kétféle módszer célszerű kombinációja, amely alapján a kiesések morfológiáját a Gray-scale vagy Comparison-table alapján, a kiesések súlyosságát pedig a Gl paraméterek révén ítéljük meg. A betegek kooperációját jelző RF, valamint az álpozitív és álnegatív válaszok számaránya anyagunkban elfogadható értékeket mutatott, és független volt az életkortól. Ez alátámasztja azt a tapasztalatunkat, hogy a számítógépes látótérvizsgálat - Octopus-programokkal - nem támaszt különleges kooperációs igényt a .betegekkel szemben. Rövid, 1-2 perces magyarázat után a vizsgálat teljesítése egyetlen betegünknek sem jelentett nehézséget. Az álpozitív válaszok (elmaradt fényingerre adott válaszok) számát függetlennek találtuk a komputerperimetria során talált negatív vagy pozitív lelettől, illetve a kiesés súlyosságától. Véleményünk szerint az álpozitív válaszok aránya a
