Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)
1991-12-01 / 4. szám
134-137 Szemészet, 128 (1991) A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Szemklinikájának (igazgató: Varga Margit egyetemi tanár) közleménye Látási funkciók súlyos, krónikus oldószer-inhaláció után tizenéves korban Holló Gábor, Varga Márta Az éveken át tartó, súlyos oldószer-inhaláció („szipózás”) bizonyítottan súlyos látóideg-károsodáshoz vezethet. A tizenéves korban, 3-4 éven át történő ragasztószer-szippantás esetleges maradandó toxikus hatásáról azonban alig rendelkezünk ismerettel, annak ellenére, hogy az ilyen jellegű abúzus a leggyakoribb a ragasztószert inhalálók között. Öt, krónikus szipózó tíz szemét vizsgáltuk részletesen a látási funkciók és a színdiszkrimináció szempontjából, féléves viszonylagos absztinencia után. Súlyos vagy típusos toxikus hatást nem lehetett kimutatni. Kulcsszavak: krónikus szipózás, tizenéves kor, látási funkciók, színdiszkrimináció Visual functions following serious chronic glue sniffing in teen-agers Heavy glue sniffing during a long period may cause serious optic nerve damages, but there are few data about the possible permanent toxic effect of the three-four years solvent inhalation in the teen-ager age, although this form of the abuse is the most frequent type. Visual functions and colour discrimination in ten eyes of five heavy glue sniffing young men gained after a half year period of relative abstinency were studied in detail. No serious or specific toxic damage has been prooved. Keywords: chronic glue sniffing, teen-agers, visual functions, colour discrimination A ragasztószerek, oldószerek szándékos inhalációja a kábítószer-fogyasztás egyik típusát képezi (szipózás, glue sniffing). E narkománia főként a rossz szociális helyzetű, alacsony intelligencia- és képzettségi szintű, ill. egyéb szempontból is aberráns viselkedést tanúsító személyek, csoportok körében terjedt el (12,16). A ragasztószert inhalálók nagy része gyermek-, tizenéves vagy fiatal felnőtt korú (2, 11, 16). Az oldószerekkel való vissszaélés elterjedtsége és veszélyei miatt világszerte, így hazánkban is nagy társadalmi problémát jelent (3, 7, 8, 11). Pontos epidemiológiai adatok a magyarországi helyzetről nincsenek. Hahn és Krienke 1987-ben a budapesti „szipózók” számát 2500-ra becsülte (8), egy kiterjedt jugoszláviai vizsgálat 1989- ben a 14-18 éves tanulók között a ragasztószer-inhalálók arányát a fiúkon 15,2%-nak, a leányokon 11,0%-nak találta (7). Oldószer-inhaláció céljára nagyszámú háztartási és ipari ragasztó, festék, oldószer használatos (4), az ezekben lévő hatóanyagok közül legjelentősebb a toluol (metil-benzol), de alifás, cikloalifás, aromás és klórozott szénhidrogének, alkoholok, ketonok, észterek és éterek is rendszeresen előfordulnak (8). Alkalmazásuk során, a belélegzett levegő oldószertartalmának fokozása céljából az inhaláció rendszerint a fejre húzott, ragasztóvagy oldószer-tartalmú nylonzacskóból történik, de sprayk használata is ismert (3). A toxikománia lehet alkalmi és rendszeres, súlyos, függőséggel járó. Az akut intoxikáció eufóriát, tudatzavart, nyálkahártya- és conjunctivairritációt, hallucinációkat, ventillációs és szívritmuszavarokat okoz (3,4). Süveges és Gödény Kale és Technocol rapid ragasztók gőzének inhalációja után számos esetben átmeneti látóideg-funkciózavart észlelt (13), hasonló megfigyelés más szerzőtől is ismeretes (10). A krónikus mérgezés cardiomyopathiához, vérképzőrendszeri és veseelégtelenséghez, súlyos pszichés és szomatikus tünetekkel járó agykárosodáshoz, polyneuropathiához vezet (3, 4, 8, 6, 10, 11, 12, 16). Többéves, súlyos expozíció után több esetben súlyos opticus neuropathiát írtak le (3, 6, 8,9). Egy betegen a látóideg-atrophia már öt év után kialakult (6). A látóideg-károsodásra és annak prognózisára vonatkozóan egyértelmű következtetés a kisszámú irodalmi adat alapján nem vonható le, mivel az ismertetett esetek szélsőségesen súlyosak voltak, és a ragasztószert inhalálók döntő többsége antiszociális magatartása miatt soha nem kerül részletes szemészeti vizsgálatra. Saját vizsgálatunkban arról szerettünk volna információt szerezni, hogy a tizenéves korban néhány évig rendszeresen és nagy mennyiségben ragasztó- és/vagy oldószert inhaláló fiatalokon kialakul-e valamilyen végleges látóideg-károsodás, funkciócsökkenés, amely az abúzus tartós elhagyása után esetleg munkaképességüket, képzésüket szemészeti szempontból hátrányosan befolyásolná vagy kezelést igényelne. Vizsgált személyek és módszer Öt olyan, állami nevelőintézetekben lévő fiatal tíz szemét tudtuk megvizsgálni, akik tizenéves korukban több évig ragasztó- és oldószereket inhaláltak és mintegy fél éve a toxikománia szempontjából viszonylagos absztinenciát voltak kénytelenek tanúsítani. A vizsgálat időpontjában valamennyien oldószer-, gyógyszer- és alkoholhatástól mentesek voltak, és jó kooperációt mutattak. A 3., 4. és 5. személyt vidéki nevelőintézetben vizsgáltuk. A vizsgáltak adatait az I. táblázatban tüntettük fel. Az inhalált oldószerek mennyiségét nehéz volt pontosan megállapítani, az irodalmi adatok alapján (12,16) az intoxikáció mindenképpen súlyosnak volt nevezhető (a feltüntetett időtartam alatt mindennap, több alkalommal inhaláltak, az ehhez felhasznált oldószerek mennyisége napi 1-3 kg körüli volt). A vizsgáltak - és általában a hazai „szipózók” - által felhasznált termékek összetétele a II. táblázatban látható. 5 méterről távoli látóélesség-felvétel, centrális és perifériás kritikus fúziós frekvenciameghatározás történt. Farnsworth- Munsell 100-hue teszttel monokuláris színdiszkrimináció-vizsgálatot végeztünk, a kapott eredményt Furier-analízissel elemeztük (1, 15), és az életkornak megfelelő, gyakorlás nélküli, monokuláris, normális teljesítményhez viszonyítottuk (14). Az 1. és 2. személy 4 szemén automata küszöbperimetriával vizsgáltuk a látóteret a centrális 30°-ban. Rögzítettük valamennyi szem teljes statusát. Elektrofiziológiai vizsgálatra részben a beleegyezés hiánya, részben a klinikától távoli helyszín miatt nem került sor.
