Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)

1991-12-01 / 4. szám

116 Szemészet, 128 (1991) szem és függelékei anatómiai és/vagy funkcionális, maradandó és jelentős elváltozásával járnak. (Nem kerül tehát regisztrálás­ra a bőr horzsolt sebe, a kötőhártya bevérzése, a felszínes cor­­neális idegentest, stb.; ide tartozik viszont a könnyelvezető rendszer folytonosságának megszakadása, a hyphaema, a trau­­más cataracta, stb.). A mintegy 4,5 milliós Alabama Államban 1982 óta regisztrálják a súlyos sérüléseket, mégpedig nemcsak a kezdeti állapotot. Követvén a betegeket minimum hat hónapon át, a végállapot is regisztrálásra kerül. Az amerikai egészség­­ügyi rendszer sajátosságai miatt a regiszter kiépítése és eredmé­nyes működtetése sokkal nehezebb feladat volt, mint ahogyan az első látásra tűnne. Az Egyesült Államokban ugyanis a bete­gek jelentős része magánrendelőket keres fel sérülése kapcsán, s fekvőbeteg-intézménybe legfeljebb csak akkor kerül, ha mű­téti beavatkozásra is szükség van. Ahhoz tehát, hogy a megfi­gyelési rendszer valójában reprezentatív lehessen, s ne a jelen­tős hibaforrást magában rejtő becsült adatokkal kelljen ismétel­ten dolgozni, szükséges volt minden egyes, magánrendelőben dolgozó kolléga egyetértését és közreműködési készségét meg­nyerni. Az EIRA felvilágosító tevékenységének hatásosságát mutatja, hogy Alabama Állam Szemészeti Társasága (Alabama Academy of Ophthalmology) tagságának több mint 90%-a fo­lyamatosan részt vesz a munkában az EIRA fennállásának ed­dig eltelt 9 évében. Az EIRA által használt mindkét kérdőív egyetlen oldalas, mégis rendkívül sok információval szolgál a baleset körülmé­nyeiről (ki, hol, hogyan sérült), a szem állapotáról, az elvégzett beavatkozásról, az ellenőrző vizsgálat(ok) idejéről, a szem álla­potának változásáról, a beteg sorsának (rehabilitáció) alakulá­sáról, a további beavatkozásokról, stb. A kérdőív úgy van meg­szerkesztve, hogy a kitöltőnek gyakorlatilag kizárólag a megfe­lelő válasz melletti kódszámot kell bekarikáznia, szöveges ki­egészítésre alig van szükség. A kódszámok egyébként össz­hangban vannak a BNO nemzetközileg is használt kódjaival. A kezdeti állapot kérdőíveinek (1. ábra) adatait, töltse ki azt akár egy magánrendelő, akár egy fekvőbeteg-intézmény kol­lektívája, a birminghami központban számítógépbe táplálják. Körülbelül hat hónap elteltével a számítógép kezelői (két főfog­lalkozású, magasan képzett asszisztens) elküldik az ellenőrző vizsgálat kérdőívét (2. ábra) a kezelőorvosnak, aki azt kitöltve visszaküldi a központnak. Amennyiben a beteg további ellen­őrzésre, illetve kezelésre szorul, a jelentések folyamatosan ér­keznek, így a sokéves követési idő sem ritka. A komputerizált rendszer nagymértékben megkönnyíti nemcsak az adatok visz­­szakeresését, hanem a tudományos kutatáshoz nélkülözhetet­len elemzések, összevetések elvégzését is. Ez az adatbázis min­den résztvevő számára elérhető és nyitott, és a kezelősze­mélyzet szükség szerint el is végzi a kutatást. Számos szövetsé­gi, állami szerv (Research to Prevent Blindness, American Aca­demy of Ophthalmology, U. S. Department of Labor stb.) is az EIRA/USEIR-től szerzi be epidemiológiai információit. A nemzetközi szakirodalom kutatását egy másik, csatolt kompu­ter szintén lehetővé teszi. Fontos jellemzője a regiszternek, hogy sem a kezelőorvos, sem a beteg neve nem kerül be az adatbázisba. így egyetlen, a programban részt vevő kollégát sem fenyeget az a veszély, hogy esetleges nem megfelelő terápia esetén - „kipellengérezik”, ne­ve rossz megvilágításba kerül. Hasonlóan, a beteg személyi jo­gai sem szenvednek csorbát: az USEIR esetekre, nem pedig egyedekre kíváncsi. Az EIRA szakmai körökben igen meleg fogadtatásra talált, és több más USA-beli állam mutatott érdeklődést. 1988-ban így került sor az USEIR megalakítására; a rendszernek ma már 8 szövetségi állam a tagja (további 30 állam csatlakozása várható a nem távoli jövőben, és valószínű, hogy a fegyveres erők is megalakítják a maguk regiszterét); a hálózat immár az ország lakosságának kb. 28%-ára terjed ki. Az EIRA 1989-es közleménye (3) 514 beteg adatait dolgozta fel. A friss adatok értékelése még nem fejeződött be; 1990 de­cemberéig az adatbank 2380 sérülést tartott számon. A tábláza­tok mindössze néhány, kiragadott adatot mutatva is jól jellem­zik a regiszter fontosságát. (Jelen közleményünknek nem célja az adatok elemzése, ezt a későbbiekben, a magyar adatokkal összevetve tervezzük publikálni; az amerikai adatok hamaro­san önálló cikk formájában is megjelennek olyan folyóiratban, amely hazánkban is hozzáférhető.) Az USEIR fogadtatása a nemzetközi szakmai közvélemény­ben is rendkívül pozitív volt. Az első ország, amely átvette a szisztémát, és ugyanazt a formanyomtatványt használva kezdte el az adatgyűjtést, Izrael volt. A második ország - hazánk. Az 1990 őszén történt megállapodás szerint a Pécsi Szemkli­nika lesz az a magyar központ, ahol a hazai kollégáktól beérke­ző nyomtatványok adatai átkerülnek az eredeti, angol nyelvű formanyomtatványra, mely ezután Birminghambe kerül. Az adatok itt ugyanúgy bekerülnek a komputerbe, mint az ameri­kai adatok. A magyar nyelvű változat Pécsett marad, így ez az adatbázis a hazai kutatók számára folyamatosan rendelkezésre áll. Ha a USEIR anyagi forrásai lehetővé teszik, elképzelhető, hogy a Pécsi Szemklinika kap egy komputert is, mely a megfele­lő szoftver alkalmazásával lehetővé teszi majd a teljes adatbázis tárolását, valamint a kutatási feladatok gyors és könnyű elvég­zését. Bizonyára fölösleges ecsetelni, milyen hatalmas előnyökkel jár a szakma és természetesen egész hazánk számára, hogy ebbe a nagyon ígéretes rendszerbe ilyen korán tudunk bekapcsolód­ni. A Nemzetközi Szemészeti Traumatológiai Társaság (ISOT) tervezi, hogy előbb-utóbb egy, az egész világot felölelő rend­szert hoz létre a USEIR mintája alapján. A közös magyar-ame­rikai tapasztalatok - melyekről kiváló alkalom kínálkozik be­számolni az ISOT 1992 áprilisában, Genfben rendezendő máso­dik kongresszusán - perdöntőek lehetnek e hatalmas nemzet­közi megfigyelőrendszer létrehozásában. A Magyar Szemsérülés Regiszter azonban csak akkor lesz életképes, ha élünk a kínálkozó alkalommal. A rendszerhez va­ló csatlakozás természetesen nem egyénenként, hanem az ame­rikaiéhoz hasonlóan nagyobb, jól körülhatárolt geográfiai terü­letenként történik. A USEIR és a Pécsi Szemklinika megálla­podásának megfelelően, bármely megyei kórház (fővárosi ke­rület) részt vehet a szisztémában, feltéve, hogy a területén mű­ködő összes fekvőbeteg-intézmény szemészeti osztálya vállalja: részt vesz a programban. Csak így kerülhető ugyanis el, hogy a megye (fővárosi kerület) területéről csupán részleges informá­ció kerüljön tovább abban a tudatban, hogy az adatok valóban reprezentánsak. Az egyetlen feladat a kérdőív pontos kitöltése a balesetet követő egy héten belül, majd a nyomtatvány eljutta­tása a Pécsi Szemklinikára. A 6 hónapos ellenőrző vizsgálat kér­dőívét a magyar központ juttatja vissza a kezelőorvoshoz a hat hónap elteltével, ekkor kerül kitöltésre a második ív. Ezúton is kérjük a kollégákat, hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek; akit érdekel a szisztéma, információra van szüksége, illetve részt szeretne venni benne, immár a megye (fővárosi kerület) egészének támogatásával, keresse a Pécsi Szemklinikán dr. Mester Viktóriát, aki a hazai program felelőse és akitől a formanyomtatványok (természetesen költségmente­sen) is beszerezhetők. Telefon: 72/24-122, telefax: 72/26-244.

Next

/
Oldalképek
Tartalom