Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-02-01 / 1. szám
Eredmények A fotokoagulációs kezelés hatásosságát a szemfenéki kép és a látásélesség változása alapján Ítéltük meg. A látásélesség változását 0,2, vagy annál nagyobb eltérés esetén vettük figyelembe (I. táblázat). Kifejezett macula ödémája 61 betegnek volt, közülük 6-nál a kezelés ellenére cystoid macula ödéma alakult ki, ami a látásélesség végleges károsodását jelentette. I. táblázat A látásélesség változása laser kezelést követően Visus átlag kezelés előtt javult: változatlan: romlott: összesen: Visusátlag kezelés után: 0,64 (0,01—1,0) A kezeléssel az esetek közel 90 %-ban sikerült a látásélességet megőrizni, vagy javítani, ami megegyezik az irodalmi adatokkal [3, 10, 14, 15, 18]. és valamivel jobb saját korábbi eredményeinknél, amikor a kezelést xenon fotokoagulációval végeztük [8]. Papilla illetve retinalis proliferáció miatt kezelt betegeknél a proliferáció minden esetben megállt, sőt angiográfiával az újdonképzett erek sorvadását, a festékáteresztés megszűnését lehetett igazolni. Két, proliferáció miatt kezelt betegnél a kezelést követő 1 hónapon belül kisfokú üvegtesti bevérzés keletkezett, ami 3 hét alatt mindkét esetben feltisztult. A friss tünetekkel jelentkező betegek közül nyolcnál a macula ödéma csökkentése céljából parabulbarisan betamethasont vagy dexamethasont adtunk, általánosan Indomethacin kapszula, vagy Prednisolon tabletta szedését javasoltuk. Az általános kivizsgálás eredményeként 61 betegnél találtunk hipertóniát, 11 betegnél diabéteszt. Az anamnézisben 4 betegnél agyvérzés, 10-nél miokardiális infarktus szerepelt. Rendszeresen ellenőriztük a hipertóniás betegek vérnyomását, a diabeteszes betegek vércukrát. A hemoreológiai vizsgálatok (vér-, plazmaviszkozitás, hematokrit, fibrinogen, fehérje elektroforézis) a vizsgált 65 betegből 54-nél (83%) kóros eltérést mutattak, melyeket gyógyszeresen kezeltünk. Beteganyagunkban a követési idő alatt nem találtunk íris rubeosist illetve neovaszkularizációs glaukómát, ami az irodalmi adatok alapján is ritka ágokkluzióban [9, 10, 14, 15]. Megbeszélés A fotokoagulációs kezelés kezdeti sikerei után átmeneti megtorpanás következett be a 70-es évek második felében, amikor néhány szerző a kezelt és kezeletlen betegek csoportját összehasonlítva nem talált jelentős különbséget a macula ödéma és neovaszkularizáció miatti látásromlás tekintetében [13]. A kezelés hatásosságát azok a randomizált beteganyagon végzett, prospektiv vizsgálatok igazolták egyértelműen, melyeket a 80-as évek közepén végeztek [1,2, 3]. 0,36 (0,01—1,0) 30 (40,5 %) 36 (48,5 %) 8(11,0%) 74 szem (100 %) 46
