Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-02-01 / 1. szám
40 : 28 (leány : fiú) volt. Az Apgár értékek (3’) : 6,5—(5’) : 7,5 voltak, 4 újszülöttet éleszteni kellett. A koraszülöttek átlagosan a 29. gestatiós hétre (26—34 hét); és 1321 g születési súllyal (790—1740 g) születtek. A II. táblázaton az oxigénadás idején és módján kívül a jól ismert rizikótényezők előfordulását tüntettük fel. Mindegyik koraszülött különböző módon, leghosszabb ideig búra (7,2 nap) oxigénlélegeztetésben részesült. A pC02 értékek (max. 71,6 Hgmm) a gázcsere kielégítő voltára adnak tájékozódási támpontot. Az IRDS a tüdő éretlenségére, az RDS II. pedig az elhúzódó adaptációra ad felvilágosítást, mely 30, illetve 22 koraszülöttnél volt jelen. A Se-Bi értékek (max. 215,4 .ííinol/l) és az anaemia (35 koraszülöttnél volt) a cseretransfusiók és transfusiók (6 illetve 35 koraszülöttnél alkalmazták), szükségességéről ad felvilágosítást. Apnoet 25 koraszülöttnél észleltek. 11 koraszülöttnél ductus Botali persistens miatt Indometacinum kezelés és egy koraszülöttnél műtét is történt . Az első szemészeti vizsgálatot 2—4 hetes korban végeztük. Kezelést az ismertetett módszer szerint 68 koraszülött mindkét szemén végeztünk (III. táblázat), leggyakrabban ROP 3 fokozata esetén (67,5%). A transconjunctivalis kryopexia átlagosan 7,7 hetes, a transscleralis kryopexia 10 hetes életkorban történt. 54 esetben anatómiai gyógyulást értünk el (79%), 8 esetben (12%) szilikon szivaccsal sclerabedomborításos műtétet végeztünk, 6 esetünkben (9%) pedig a kezelés ellenére ROP 5 fokozata alakult ki. A kezelt betegek állapota az átlagosan 28 hónap nyomonkövetési idő alatt nem változott. Megbeszélés A ROP-ban 1972 óta alkalmazott kryopexiás kezelés hatásosságát a „ROP Cooperative Group” eredményei bizonyítják [12]. Közleményükben 172; (1251 g születési súly alatti) koraszülött kezelésével szerzett tapasztalataikról számoltak be, akiknek egyik szemét kezelték. Az általunk kezelt koraszülöttek átlagos születési súlya 1321 g volt. 9 koraszülött az 1000 g alatti, 42 koraszülött az 1001—1500 g közötti; 17 pedig az 1501—2000 g közötti születési súlyú csoportba tartozott. A „CRUO-ROP Study” által bemutatott eseteknél ROP 3 fokozatában, legalább 5 órányi kiterjedésű retinopathiánál végeztek kezelést, mi ennél korábban, a 3. stádiumban, ha a retinalis és extraretinalis proliferació fokozódott, vagy a folyamat nem mutatott regressziós hajlamot. A kezdeti időszakban enyhébb fokú és kisebb terjedelmű retinopathia esetén már kezelést végeztünk, tapasztalataink növekedésével az utóbbi években szoros megfigyelés mellett kifejlettebb állapotban végzünk csak kezelést. A „CRUO-ROP Study” által kezelt esetek 24,1%-ában a kezelés után a retinopathia progrediált, a mi beteganyagunkban 8 koraszülöttnél (12,5%). Az enyhébb fokú retinopathia kezelése miatt a kezelés időpontjában is van eltérés. A „CRUO-ROP Study” betegeinek átlagéletkora kezeléskor 11,4 hét volt. Az általunk kezeltek átlagéletkora transconjunctivalis kryopexiánál 7,7; transscleralis kryopexiánál 10 hét volt. Magyar szerzők is hasonló eredményekről számoltak be. Jobbágyi és mtsai [9] Patz 1/4—5 stadiumú retro- Ientalis fibroplazia esetén alkalmaztak transscleralis kryopexiát, mely 9 koraszülött 16 szemén eredményes volt, Imre és mtsai [8] 21 koraszülött 38 szemén, ROP 2—3. fokozata esetén végeztek kryopexiát. Tapasztalataink alapján a kellő időben végzett és megfelelően alkalmazott transconjunctivalis és transscleralis kryopexia a retinopathiás koraszülöttek döntő többségében hatásos kezelési mód, és alkalmazásával a ROP 5 fokozatának kialakulása megelőzhető. 43
