Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-02-01 / 1. szám
és azok szórásainak ismeretében, az eddigi és a későbbiekben vizsgálandó betegeink adatait statisztikailag feldolgozzuk. Vizsgálatunk során a különböző életkori csoportok között észlelt különbségek, azokat a korábbi vizsgálati eredményeket erősítik meg, amelyek szerint a kontrasztérzékenység értékét az életkor befolyásolja [2—3, 6, 11—13]. Az életkor előrehaladtával a . kontrasztérzékenység értéke a pubertás befejeződéséig nő [3], idős korban pedig fokozatosan csökken [6, 11—13]. Ez egyúttal arra hívja fel a figyelmet, hogy betegeink adatait mindig a megfelelő életkorú kontrollértékhez kell viszonyítanunk. Mivel betegeink között sok az idős ember, szükséges, hogy a későbbiekben a jelenlegieknél idősebb normál kontrollcsoportról is szerezzünk adatokat. A 60—80 éves korosztályban is meg kell állapítanunk a normál értékeket, amely meglehetősen nehéz feladat, mivel klinikánkon viszonylag kevés ilyen életkorú, egészséges szemű egyén fordul meg. A monoculárisan észlelt kontrasztérzékenységhez viszonyítva, a binocularis vizsgálat során, minden esetben magasabb értéket találtunk. Az eltérés statisztikailag szignifikáns volt. A binocularis és monoculáris vizsgálat során észlelt különbség, amelyet már egy korábbi vizsgálat is kimutatott [11], megfelel annak, a vizusvizsgálatkor nem mindig kimutatható, hétköznapi tapasztalatnak, hogy két szemmel jobban látunk, mint egy szemmel. További vizsgálatok tisztázhatnák, hogy e jelenség hogyan változik meg kóros vagy hiányzó binocularis esetén. A VCTSR 6500 (Vision Contrast Test System) vizsgálótáblát Ginsburg és munkatársai a kontrasztérzékenység klinikai vizsgálatának megkönnyítése céljából hozták létre [6—7]. Véleményük szerint, módszerüknek két fontos előnye van: egyszerű és pontos. Az egyszerűség abban nyilvánul meg, hogy a vizsgálat egy hordozható, nem drága, falra akasztható teszttábla segítségével gyorsan (átlagosan 6 perc alatt) elvégezhető. A teszt végrehajtásának módja a vizsgált számára könnyen érthető; az értékelőlap kitöltése után a vizsgálat eredménye azonnal látható, és (kiékelhető. Egyszerűsége ellenére a teszt megbízható és pontos eredményeket szolgáltat, amelyet számítógépes videorendszerrel való összehasonlító vizsgálat során bizonyítottak [6]. Az eddigi irodalmi adatok alapján, a kontrasztérzékenység-vizsgálat, számos szemészeti kórkép felderítésében és diagnosztikájában jelenthet segítséget a gyakorló szemész számára [1—3, 7—8, 10]. A szem refrakciós hibái és néhány más szembetegség (mint pl. macula degeneratio vagy macula oedema, kontaktlencse-viselés komplikációi, egyes cornea betegségek, amblyopia) csak a nagy tér frekvenciájú tartományban (sűrű csíkozat) okoznak kontrasztérzékenység csökkenést. Ezzel szemben a látóidegrostokat érintő folyamatok (atrophia, neuritis, glaucoma) a kis és közepes frekvenciatartományban csökkentik a kontrasztérzékenységet. Más betegségek, mint a szürkehályog vagy a sclerosis multiplex, a kontrasztérzékenységi görbe egészének süllyedését hozzák létre [2—3, 7]. A módszer egyszerűsége önként kínálja a teszt szűrővizsgálatként való alkalmazásának lehetőségét [1—2]. Egyes szerzők véleménye szerint a kontrasztérzékenység vizsgálata a látási funkciók megítélésére alkalmasabb módszer, mint a látásélesség vizsgálata, mivel szélesebbkörű és életszerűbb tájékoztatást ad a beteg látásáról [2, 4, 7—8]. Számos, látásélességcsökkenést még nem okozó látási zavar esetén (incipiens katarakta, korai glaucoma, sclerosis multiplex enyhe shubja, kontaktlencse-viselési zavarok, enyhe fokú postoperativ szövődmények) a kontrasztérzékenység már csökken. Ennek az érzékenységcsökkenésnek a kimutatásával a beteg panaszai objektivizálhatók, ami hozzájárul a beteg 33
