Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-11-01 / 4. szám
Szemészet 127. 201—204. 1990. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Kovács Bálint egyetemi tanár) közleménye Diabeteses retinopathia: A pathogenesis hemoreológiai vonatkozásai PÁMEE ZSUZSANNA és KOVÁCS BÁLINT A diabeteses retinopathia kialakulásának pontos pathomechanismusa mindmáig ismeretlen. A metabolikus elmélet szerint a mikroangiopathia a diabeteses anyagcserezavar, az elégtelenül kontrollált véreukorszint következményeként jön létre [15, 18, 19] klinikai megfigyelések alapján azonban az esetek nagy százalékában gondosan ellenőrzött véreukorszint ellenére kialakulnak a mikrovaszkuláris degeneratív elváltozások, a folyamatot tehát feltehetően egyéb faktorok is befolyásolják. Ditzel 1955-ben diabeteses betegek conjunctiva ereiben fokozott vörösvérsejt aggregációt figyelt meg [4]. A mikrocirkuláció ezen első intravitális megfigyelései hívták fel a figyelmet arra, hogy diabetes mellitusban megváltoznak a vér áramlási tulajdonságai. Cogan 1961-ben emelkedett plazmaviszkozitást [2\,Skovborg 1966-ban emelkedett teljes-vérviszkozitás о [17] talált diabetes mellitusban szenvedő betegeknél. Kwaan 1972-ben a diabeteses komplikációkkal jó korrelációt mutató fokozott thrombocyta aggregációt figyelt meg [8]. Volger és mtsai 1974-ben a vörösvérsejt filterabilitás anyagcserefüggő csökkenését, valamint a vörösvérsejt aggregátumok anyagcserétől független fokozott nyírási rezisztenciáját írták le cukorbetegeknél [20]. Az irodalmi adatok jól igazolják a hemoreológiai eltérések jelenlétét diabeteses betegeknél, mindmáig vitatott azonban, hogy a reológiai zavarok direkt szerepet játszanak-e a mikro vaszkuláris eltérések létrejöttében, vagy csupán komplikálják-e a már meglevő mikroangiopathiát. Hogy elősegítsük a hemoreológiai zavarok szerepének tisztázását diabetes mellitusban, exsudativ, illetve proliferativ retinopathiában szenvedő betegek klinikai és reológiai adatait összehasonlítottuk retinopathiában nem szenvedő cukorbetegek és nem cukorbeteg egyének adataival. Beteganyag és módszer 22 kontroll egyén, 18 diabeteses retinopathiában nem szenvedő, 20 exsudativ, 22 proliferativ diabeteses retinopathiában szenvedő cukorbeteg klinikai és laboratóriumi paramétereit hasonlítottuk össze. A kontroll egyének akut vaszkuláris, illetve hematológiai megbetegedésben nem szenvedő, klinikánk ambulanciáján szemüvegrendelés vagy plasztikai műtét céljából jelentkező betegek közül random módon kerültek kiválasztásra. A diabeteses betegeket klinikánkon szemfenéki vizsgálatra, íilletve laser-kezelésre jelentkezők közül véletlenszerűen választottuk ki. Felvilágosítás után valamennyien hozzájárultak a vérvételhez és a klinikai adatlap kitöltéséhez. A részletes anamnézis felvétel és szemészeti klinikai vizsgálatok után a betegek előjegyzés alapján reggel 8 órakor éhgyomorral jelentkeztek vérvételre. A rutinszerűen elvégzett laboratóriumi vizsgálatokon (vörösvérsejtszám, fehérvérsejtszám, vérsejtsülylyedés, hemoglobin, szérum elektrolitok, máj- és vesefunkciós paraméterek, vérzsírok, lipoid elektroforézis, összfehórje, fehérje elektroforézis, éhgyomri vércukor) kívül valamennyi betegnél hemoreológiai vizsgálatokat is végeztünk. A teljes vér- és plazmaviszkozitási méréseket heparinnal antikoagulált vérből a vérvétel után 2 órán belül Hevimet 40 kapilláris viszkoziméterrel végeztük. A szérum fibrinogén szintet Clauss szerint mó-201
