Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-11-01 / 4. szám
ranok zsugorodása trakciós vagy kombinált leválást okoz. 3. A betegségnek ebben a stádiumában,a legegyszerűbben végezhető a műtét: általában elégséges a centrális üvegtesti rész (homályok) eltávolítása az üvegtesti basis meghagyásával. 4. A gyermeket vagy a fiatal felnőttet nem terheljük az általánosan adott steroiddal és a gyakran melléktüneteket okozó antihelminthica-kal. Tapasztalataink szerint a vitrektomia kevéssé káros az egyébként ép szöveti struktúrájú bulbusra nézve, mint az egyes esetekben 10—16 hóig csaknem folyamatosan adott általános steroid kezelés vagy a 8—12-szer (vagy néha többször) alkalmazott retro- vagy parabulbaris steroid injekciak. Feltétlenül azonnali műtéti indikációt jelent természetesen az ideghártyaleválás, bármilyen alapon jön is létre. Ez a komplikáció a betegség mindkét formájában kialakulhat: lehet szövődménye az endophthalmitis miatt létrejött üvegtesti kötegeknek, de okozhatja a granulomás gyulladásos forma membrán képződéseivel vagy letokolódó, cystaszerű lárvaképletével. Bár a műtéti beavatkozás egyes momentumai nem különböznek más aethiológiájú, trakciós vagy rhegmatogén retinaleválások eseteiben végzett megoldásoktól, mégis individuálisan sok különbség adódhat. Ilyen különbség lehet a trakció által okozott retina-lyuk lezárása. Ha a szakadás olyan helyen alakul ki a retinán, amely kívülről a sclera felől nem jól megközelíthető, a plomba alkalmazásától eltekintünk és csak az üvegtesti tér felől zárjuk le a retina-lyukat. Másik különbség lehet az egyéb eredetű retinaleválásokkal szemben az, hogy az üvegtesti tér stabilizálásában a siliconolaj alkalmazása lehetőleg kerülendő. Saját eseteinkben egyszer sem alkalmaztuk a siliconolajjal történő pótlást (ezért is törekedtünk az üvegtesti basis megtartására). Ennek oka az, hogy a fiatal felnőttek vagy gyermekek esetében további műtét (vagy műtétek sorozata) következhet siliconolaj alkalmazása mellett az olaj által létrehozott komplikációk megoldására. Gázlevegő keverék általában elégséges, hiszen a pigmentepithelium és a retina belső 9 rétege közötti kapcsolat egyébként normális, a bulbus szövetei épek. Konzervatív kezelésre gyógyult (vagy nem is kezelt, csak observált) betegeinket követve megállapíthatjuk, hogy nem szükséges a műtét azokban az esetekben, amikor gyulladásmentes üvegtest mellett a már perifériára vándorolt és ott letokolódott lárvát látjuk szintén gyulladásmentes környezetben. 6—10 éves megfigyeléseink azt bizonyítják, hogy a fiatal felnőtt korban kialakuló granulomák kötőszövetes kötegei a lárva elhalása után (kb. 2 év) gyulladásmentesek maradnak és mechanikai trakció révén sem fejtenek ki nagyobb húzást a retinára. A látás a műtéttel általában úgysem javítható, ha a lárva vándorút a macula lutea területét is érintette. Fontos kérdés a műtéti időpont megválasztása. Krónikus gyulladásról lévén szó, természetesen nem követhető az az álláspont, hogy „megvárjuk, amíg a gyulladás elmúlik”. Fontos azonban műtéti előkészítésként, a műtét alatt és után adott antibioticum -f- steroid kezelés. A prolongált, kisebb dosisú prednisolon hosszabb ideig (min. 6 hét) való adása általában megakadályozza a gyulladás recidiváját. Mindkét esetünkben, ahol a gyulladás kiújulását észleltük műtét után 2 héttel befejeztük a konzervatív kezelést. Abban az esetben, ahol centralis chorioretinitis alakult ki, még az is indokolta volna a hosszabb ideig alkalmazott gyulladáscsökkentő terápiát, hogy a betegnek egyidejűleg erősen emelkedett toxoplasma titere is volt a serumban. Kiemelhető az ultrahang-diagnosztika jelentősége a műtéti indikáció felállításában, a műtét időpontjának megválasztásában. Átlátszatlan törőközegek mellett a retina helyzetének megítélése más módszerrel alig lehetséges. Az üvegtesti kötegek retinán való rögzülése, a tömött, lemezes homályok mo197
