Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-11-01 / 4. szám
Szemészet 127. 193—198. 1990. Az ocularis toxocariasis az egész világon elterjedt betegség. Kórokozója a Toxocara canis secundaer lárvája, amely a szembe vándorolva az uveitisek két formáját hozhatja létre: 1. Diffúz endophthalmitis; 2. Focalis granulomatosus gyulladás a retinában és a chorioideában a lárva vándorlásának, ül. letokolódásának helyén. Az endophthalmitisek főleg kisgyermekkorban fordulnak elő és gyorsan vezetnek tölcséres ideghártya leváláshoz, amaurotikus macskaszem kialakulásához. Ashton [1] szerint a pseodoglioma okaként gyakran szerepel toxocara endophthalmitis. Felnőtteknél gyakoribb a focalis granulomatosus gyulladás, amelyet ritkábban kísér krónikus endophthalmitis, szövődményeként azonban proliferativ vitreoretinopathia (PVR) alakulhat ki trakciós és/ vagy rhegmatogen retinaleválással kísérve. Az esetek nagy részében konzervatív kezelés elégséges, amely steroidok és antihelminthica általános adásából áll. Esetenként lézer-fotocoagulatio is hatásos lehet a lárva vándorlását megakadályozva a retinán. Súlyos pars planitisekben kryoapplikáció alkalmazható a pars plana területére, a granulomára és környékére, csökkentve a gyulladásos tüneteket és elősegítve a periférián letokolódott lárva elhalását [8]. A gyulladás következtében kialakuló PVR és komplikációi miatt néha nem elégségesek az előbbiekben leírt, terápiás lehetőségek, gyógyulást csak a vitreoretinális sebészet hozhat. Anyag és módszer A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikáján 1985. jan. 1. és 1989. dec. 31. között 28 toxocara-pozitív esetet kezeltünk, amelyek közül 6 esetben került sor pars-plana vitrektomiára: 3 esetben komplikációmentes endophthalmitisben (1 gyermek, 2 felnőtt), 2 esetben enyhe krónikus endophthalmitis mellett kialakuló PVR-ablatio-ban (1 gyermek, 1 felnőtt). Egyik esetben az epiretinalis membrán a macula trakcióját okozta redőképzódéssel a papillo-maculáris köteg területén. A másik esetben az epiretinalis membrán trakciója következtében retina-szakadás keletkezett, így a trakciós ablatio rhegmatogen leválással szövődött. A toxocara fertőzést két serológiai módszerrel bizonyítottuk: Olson szerint lárvamikroprecipitációs, és ELISA-testtel. A vizsgálatokat nemcsak a serumból, hanem a vitrektomia öblítő folyadékából is elvégeztük. Pozitív reakciót 1 :16 és feletti hígításban értékeltünk. ELISA-testtel négy esetben kaptunk pozitív reakciót a serumból, 1-ben az 1:4 hígításban pozitív testet negatívnak értékeltük. Az öblítő-folyadék minden esetben sokkal erősebb pozitivitást mutatott. A lárva precipitációs test mind az 5 esetben pozitív volt a mosófolyadékban. Minden műtétre került beteg esetében 3—10 hóig terjedő időtartamban konzervatív kezelést (steroid, Mintezol) alkalmaztunk és az intermittáló kezelés alatt a betegség legalább egyszer recidivált. Borús és átlátszatlan törőközegek mellett a retina állapotát, az esetleges cysta vagy granuloma helyet echoophthalmographiával vizsgáltuk. <A műtét időpontjának megválasztásához figyelembe vettük a lemezes homályok mobilitását: csökkent mobilitás elősegítette a műtéti beavatkozás melletti döntést. A vitrektomiát bimanuális technikával a pars-plana-n keresztül végeztük előzetes cerclage után. A komplikációmentes endophthalmitisekben csak a centrális homályok eltávolirására törekedtünk (3 eset), ezek közül egy esetben a perifériásán fekvő granulációs szövet nagy részét is eltávolítottuk. A műtét végén az üvegtest pótlása fo-193 A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye^ Vitrektomia jelentősége toxocara-uveitisekbe^jtv д SÜVEGES ILDIKÓ, PELLE ZSUZSANNA, VÍGH MIHÁL У"
