Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
Megbeszélés E tisztázatlan eredetű szembetegség hátterében valószínűleg több tényező komplex együtthatása áll. Chumbley és Frank [4] betegénél 4, egymást követő normális terhességben lépett fel r. c. s., mindig ugyanazon a szemen, kétszer a terhesség harmadik, kétszer pedig a hetedik hónapjában. Véleményük szerint a szembetegség terhességek alatti ismételt kiújulása felveti egy, a graviditással összefüggő, feltehetően hormonális tényező szerepét az etiológiában. Ugyanakkor helyi faktor jelenlétét valószínűsíti, hogy a folyamat mindig azonos oldali. A hormonális tényező szerepét az bizonyítaná, ha vele a r. c. s.-t elő lehetne idézni, illetve annak elhagyása után a betegség spontán megszűnne. Bedrossian [3] egyik esetében nem a terhesség alatt, hanem az egymást követő két szülés után 1—1 hónappal keletkezett macula ödéma. Szerinte ez az eset is a hormonális tényezők szerepét valószínűsíti. Fastenberg és Ober [7] három betegénél az első trimeszterben kezdődött a r. c. s., és csak a szülés után gyógyult meg teljesen. Sorra veszik az ödéma keletkezésének lehetséges magyarázatait. Az a tény, hogy normális terhességben is megnő a macularis régióban a chorioidea átáramlása, illetve a vér perfúziós nyomása és viszkozitása, míg a szérum albumin szint, s ezzel a kolloid ozmotikus nyomás lecsökken, fokozhatja a vazomotor instabilitást, lehetőséget teremtve ezzel r. c. s. kialakulására. Ez a szembetegség azonban terhességben igen ritka, így a macularis keringés ilyen változásai legfeljebb résztényezők lehetnek az etiopatogenezisben. Toxémiás terheseknél, főleg a harmadik trimeszterben kialakulhat a fellépő isémia miatt a r. c. s.-t utánzó macularis ödéma [8]. Ennek oka lehet többek között az autonóm idegrendszer befolyása a macularis régió keringésére, melyet Potts [12] bizonyított. Magunk úgy véljük, hogy a normál terhesség alatti hormonális és hemodinamikai változások legfeljebb fokozhatják a r. c. s. létrejöttének kockázatát, de kizárólagos oki szerepük vitatható, mivel ezek a tényezők minden terhességben jelen vannak. Cruysberg és Deutman [5] három betegen észlelt r. c. s.-t normál terhesség alatt. Szülés után a folyamat minden esetben spontán gyógyult. Egyik esetüknél a r. c. s. a következő terhesség idején recidívált. Hangsúlyozzák a gondos szemfenéki vizsgálat jelentőségét, mivel neuritis retrobulbaris, illetve koponyaűri térszűkítő folyamat is okozhat látáscsökkenést centrális scotomaval. Figyelmes szemtükrözéssel, Hruby lencsével a r. c. s.-ban oly jellegzetes macula ödéma könnyen felismerhető, így sok további, kellemetlen vizsgálattól kímélhető meg a beteg. Figyelembe véve a kórlefolyást és a vizsgálati eredményeket, betegünknél a r. c. s. allergiás, toxikus vagy vírusos eredete nem valószínű. Miután a betegség pszichoszomatikus aspektusai ismertek, okkal feltételezhetjük, hogy fokozott szomatizációs hajlam esetén valamely tartós stressz az amúgyis megváltozott choriocapillaris keringés egyensúlyát felboríthatja. Ha a barrierül szolgáló Bruch membránon veleszületett defektusok vannak, ezeken, mint locus minoris resistentiae-ken keresztül megindulhat a folyadék beáramlása a retina alá. Mivel a r. c. s. betegünknél csak a terhességek alatt jelentkezett, magát a terhességet, s ezzel együtt a megváltozott nemi szerepeket kell tartós stressznek tartanunk. Ezt a hipotézist az elvégzett Rorschach vizsgálat eredménye is igazolja. Betegünk jó intellektusú, megfelelő alkalmazkodó képességű. Nemi szerepeiben (nőiség, anyaság, szexualitás) bizonytalan, dependencia 189
