Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
infúziókkal. Az a. ophthalmica áramlási sebességében létrejött változásokat transcranialis Doppler-szonográfiával regisztráltuk. A keringésjavító szer alkalmazását 1—1 esetben az a. centralis retinae v. egyik ágának occlusiója, ill. spasmusa, egy továbbiban a vena centralis retinae thrombosisa tette szükségessé, 6 esetben (ebből 4 volt friss) pseudopapillitis vascularis, kettőben degeneratio pigmentosa retinae, 4 betegünkön enyhébb hypertoniás vagy scleroticus eredetű angiopathia indokolta. Ez utóbbiak közül egynek három napja diplopiája is volt. Beteganyagunkból kizártuk a 65 évnél idősebbeket és a súlyos arteriosclerosisban szenvedőket, mert előzetes méréseink során ezen betegeink a. ophthalmicájában szinte sosem tapasztaltuk Cavinton hatására a véráramlás meggyorsulását. Ugyancsak kirekesztettük azokat, akiknek az anamnézisében súlyosabb szív-, ér- és idegrendszeri, vérképzőszervi, vese- és májbetegség szerepelt, vagy más keringés javító szert is szedtek. Az átlagosan 10 napos kezelési idő alatt 4—5 Cavintonos infúziót adtunk 500—1000 ml infúziós oldatban, lassú cseppszámmal (kezdő dózis: 20 mg/die, amelyet később napi 30 mg-ra emeltünk). A betegek látóélességét, fundusát, CFF-értékét, vérnyomását és pulzusát rendszeresen, látóterüket és rutin laboratóriumi paramétereiket felvételkor, ill. a hazabocsájtás előtti napon ellenőriztük. Transcranialis Doppler-szonográfiás készülékkel (EME TC2—64) mértük a véráramlás sebességét a 15 beteg mindkét oldali a. ophthalmicájában a kezelés előtt, az első, valamint az utolsó Cavintonos infúzió adása után fél órával. A vizsgálatokat a zárt szemhéjra helyezett szondától 45 és 50 mm-es mélységben, az a. ophthalmica főtörzsében végeztük. Eredményeinket statisztikailag értékeltük. Modell a keringésjavító szerek hatásának a tanulmányozásához Módszerünk érzékenységét hyperventilatióval és hypoventilatióval előidézett pC02-változások okozta véráramlás-változások követésével is demonstráltuk. Ez egyben jó modellnek tűnt a keringés javító szerek hatásának tanulmányozásához is. Műszerünk több szempontból is megfelelt e célra. A készülék megadja a vér átlagos áramlási sebességét cm/s-ban, képernyőjéről a systoles csúcs- (S) és a diastoles végsebesség (D), ennek hányadosa (S/D), valamint a vizsgált érszakasznak a szondától való mélysége mm-ben is leolvasható. A vascularis resistentiat jellemző resistentia index (R) a R=(S — D)/S képlet segítségével könnyen számítható. Normocapnia, hypocapnia (hyperventilatio) és hypercapnia (hypoventilatio) esetén mértük a véráramlás sebességének és a resistentia indexnek az alakulását az a. cerebri médiában, mint a legkönnyebben és legmegbízhatóbban vizsgálható basalis artériában (1. ábra). Ezek meggyőztek bennünket arról, hogy a transcranialis Doppler-szonográfia jól tükrözi a vér C02-tenziójának a haemodynamikai viszonyokra kifejtett hatását. Eredmények A 15 beteg adatait együttesen értékelve a Cavintonos infúziók hatására az a. ophthalmica kezelés előtti átlagosan 21,4 ±5,06 cm/s-os áramlási sebességének szignifikáns, az első kezelés után 11,5%-os, az utolsó után pedig 16,2%os növekedését észleltük (p <0,01). A változást, ill. annak mértékét életkor szerint is megvizsgáltuk. A beteganyagot az erek rugalmasságának korral járó csökkenése miatt három korcsoportba, a még feltehetően rugalmas érfalú, jól tágítható 37—54 évesekre, a 182
