Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
tartozók (40—44 évesek) még képesek voltak a teljes vizsgált populációra jellemző átlagértékhez közeli nívó elérésére, de a regresszió iránya egyértelmű. Erre a magyarázatot csak többirányú megközelítésből adhatjuk meg. Az életkor előrehaladtával gyengül a gondolkodási folyamat gyorsasága, jelentős változások állnak be az idegrendszer funkcionális állapotában, magasabb az ingerküszöb szintje, változik az aktiváló és a gátló (fékező) tényezők közötti arány. Ezzel párhuzamosan rosszabbodik a szöveti vérellátás, illetve az izmok kontrakciós képessége is. Összességében a 45—60 esztendőseknél a fiziológiai rendszerek kevésbé aktívak, ami fokozott kifáradást eredményez [11, 30]. Számos szerző a 40 éves életkort az ember munkavégző képessége szempontjából a regresszió kezdetének tekinti [16, 32]. Az előbbieknek megfelelően el tudtuk különíteni a VMK megközelítőleg 40—44 éves életkorra eső átmeneti szakaszát. A méréseinkből származó összefüggések helyességének valószínűségét több szakirodalmi adat támasztja alá. Belosztoclcaja és mtsai 8—15 éves gyermekeknél mérték a látószerv információfeldolgozó képességét [1]. Arra a megállapításra jutottak, hogy ez az idősebbeknél magasabb, mint a fiatalabbaknál. Zsilov [40], valamint Gumener és mtsai [10] hasonló megállapítást tettek. Hazai szakemberek az információfeldolgozó képesség csökkenését tapasztalták a 47 éves életkoron túl lévőknél [4, 12]. Klinikai vizsgálatainkat látszanak megerősíteni az elmúlt évtized élettani kutatási eredményei is, amelyek bebizonyították: az elemi vizuális információ transzformálása a sejtek hosszú során áthaladva specifikusan, lépcsőzetesen jön létre. E specifitás a vizuális rendszer minden szintjén kimutatható. A sejtek a retinától a kéregig csak meghatározott egyszerű ingerekre reagálnak. A jeldetektorok már a születéskor megvannak, de fejlesztésükhöz stimuláció szükséges. Ezt a folyamatot a thalamus, a formatio reticularis és az érzőkéreg az ingerek szelektálásával, s egyes információk mások rovására történő előtérbe helyezésével segíti elő. A fejlődés kapcsán megnő a vizuális figyelem terjedelme, új, sajátos ingerekre való detektáló képesség alakul ki [27]. Úgy gondoljuk: elvégzett kísérleteinkkel sikerült konkrétabbá tenni Erdélyi és mtsai [7] összegező érvényű véleményét, mely szerint az azonos megterhelés különböző személyeknél, sőt ugyanazon egyénben is eltérő körülmények között, más-más teljesítményt eredményez. összefoglalás A szerző a VMK egyes életkori sajátosságait (vizus, vizuális egyszerű reakcióidő, döntési idő, vizuális teljesítmény, a VMK hatásfoka) vizsgálta a Vizuális teljesítmény teszttel és az alábbi megállapításokat teszi : 1. A VMK-t befolyásoló VERI, OCRI, VT és a VTH életkortól függőek. 2. A VMK az egyén élete folyamán, még az emberi szervezet normális pszichofiziológiai állapota és látószervi épsége esetén is, változást mutat. Mérései szerint a VMK 20—24 éves életkorig javul. Ettől számítható a teljesítőképesség legjobb időszaka, ami megközelítőleg a 40. életévig tart. 40—44 esztendősen fellép egy regresszió irányába mutató átmeneti szakasz, amit a csökkenés ideje követ. 3. Vizuális terhelés hatására a VMK-t befolyásoló paraméterek megváltoznak és korfüggést mutatnak. 4. A VMK a szem optikai-anatómiai-fiziológiai, továbbá a szervezet általános pszichofiziológiai kondíciója (percepció, figyelem, koncentráció, a gondol169
