Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
tes elemek többsége fibroblast, esetenként kevés myofibroblast, illetve Müllersejt (S—100 pozitivitás) vagy astroglialis eredetű (S—100 és GFAP pozitivitás) sejt is kimutatható. A membránok komponensei nem mutattak összefüggést sem a gyermekek életkorával, sem a születési súllyal. Ez ellentmond azoknak a korábbi vizsgálati adatoknak [10], amely szerint minél fiatalabb korban történik a műtét, annál „fiatalabb” sejtdúsabb membránt találunk. McPherson és Hittner [9] szerint 4 csoport különböztethető meg a gyermekek kora szerint és míg fiatalkorban (4—5 hó) eltávolított membránok sejtdúsak és különböző típusú sejtet tartalmaznak, addig a 4. csoportban (2—6 év) acellularisak és avascularisak. Saját anyagunkban a legtöbb sejtet egy 21 hónapos korban eltávolított membrán tartalmazta, míg a 6 hónapos korban eltávolítottban sejtet alig találtunk. Véleményünk szerint az életkor és a membránkomponensek között ilyen értelmű összefüggés nem áll fenn. Kapcsolat található azonban a membrán „életkora” — tehát kialakulásának időpontja — és a sejtes elemek száma között. Ebben az értelemben kimutatható az összefüggés a klinikai adatokkal, és az echoophthalmographiás leletekkel is. Ha UH-vizsgálattal elöl nyitott tölcséres ablatiot és vékony retrolentalis membránt találtunk, amelynek kialakulását előző vizsgálataink alapján 4—6 hétre tehettünk, akkor a membrán „fiatalabb” volt, több sejtet tartalmazott. A membránok érettségének másik fontos meghatározója a kollagén GAG-jainak szulfatáltsági foka. Fiatalabb kollagénrostok GAG-jai erősebben szulfatáltak, mint idősebb, fibrosus membránok kollagénrcstjai. Ilyen formán Malbran és Dodds [8] munkájában foglaltakkal kell egyetértenünk, akik két membrántípust különítettek el: egy cellulárist, amely aktív, proliferációs folyamatot jelez és egy acelluláris, fibrosus membránt, amely a folyamat megnyugvását jelzi. A szerzők nem találtak összefüggést a membrán típusa, a gyermek életkora és a műtét időpontja között. Érdekes lelet a „kevert” membránok existálása. A fibrosus és cellularis membránok egyazon bulbusban való jelenléte arra utal, hogy ugyanazon folyamat proliferativ és a heges szakasza egy időben egymás mellett zajlik. Ha figyelembe vesszük a fibrosus és sejtdús részek lokalizációját, megállapíthatjuk, hogy a proliferáció a lencse mögötti területeken áll meg leghamarabb (itt mindig fibrosus, sejtszegény membránt láttunk) míg a retinával érintkező, perifériás részeken tart legtovább. Ennek nyilvánvaló oka a retina erezettsége, amely biztosítja a vándorsejtek „utánpótlását”, fenntartva ezzel a folyamatos proliferációt. Hogy a folyamat a periférián, a retina és a proliferációs szövet találkozásánál aktív legtovább, azt éppen a klinikai kép bizonyítja, amikor is a hegesedés progressziójával az ideghártya-leválás tölcsére úgy zárul, hogy a retina egyre nagyobb felszíne tapad a perifériáról a centrum felé haladva a retrolentalis membrán hátsó felszínéhez. Az egyéb aethiológiájú proliferativ üvegtesti membránok kialakításában különböző sejtek vesznek részt. Fibroblastok és glialis eredetű sejtkomponensek mellett szerepet tulajdonítanak a retina pigment epithelsejtjeinek [8], ér eredetű entohelsejteknek [3] és pericytáknak [7], valamint a vérből származó macrophagoknak [1]. McPherson és Hittner [9] mindezen sejteket kimutatták ROP heges stádiumát létrehozó retrolentalis membránokban is, míg Soong és mtsai [14] actin filamentumokat tartalmazó sejteket találtak. Saját vizsgálatainkban a membránok cellularis komponenseit csaknem kizárólag fibroblastok, fibrocyták alkotják. Ezek termelik a membrán extracellularis elemeit: a kollagént és a GAG-t. A sejtek aktivitására utal fibronectin pozitivitásuk. A fibronectin az extracellularis matrix fontos alkotója 132
