Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-05-01 / 2. szám
a paramacularis, cysticus jellegű, chronikus chorioretiniti st. Ez az esetünk Enteroseptol, Delagil terápiára mutatott határozott javulást, bár nem specifikus kezelésre és pihenésre a maculára kiterjedő oedema csökkenést észleltünk. E kiterjedt oedemát feltehetően a szövetoldó tulajdonságok elleni védekezés idézheti elő, s a szervezet védekező erejének mozgósítása után spontán csökkenhet. 5. esetünk szintén paramacularis chorioretinitis, ami parabulbárisan adott Diadreson-F aquosum adása után kifejezetten oedemásahb lett (ekkor még nem adtunk antiamoebás kezelést). Az anemnezisében szereplő diarrhoea és a chorioretinitis localizatiója miatt gondoltunk amoebás aetiológiára. A negatív székleteredmény ellenére antiemoebás kezelést adtunk. Gyógyult. 6. esetünkben a székletből dúsan tenyészett Entamoeba histolytica. A terápiás sikertelenséget részben a kb. 10 éve fennálló folyamatnak, részben a hányinger miatt incomplet therapiás adagnak tulajdonítottuk. Az elváltozás amoebás eredete mellett szól, hogy a jobb szemén is vérzések voltak, Prednisolon szedése után mindig kicsit rosszabbnak érezte a látását, úgy, hogy már félt bevenni a gyógyszert. Végül az irodalomban is találtunk utalást arra, hogy Kuhnt—Junius degenerációhoz hasonló elváltozást tud az amoeba is előidézni. 7. esetünkben a panuveitis 9 éve állt fenn, amikor osztályunkra került. Igen enyhe iridocyclitis, közepes üvegtesti borussággal, súlyosabb chorioretinitis, vasculitis volt észlelhető. Jól látható az 1,5 évvel később készült képeken az erek mentén megszűnt az oedema, a papilla körül szintén. A centrum oedemája csökkent, a chroioretinitis inveterálódott. Mégis 1—1 érszakasz mentén még kis oedema volt látható és a jobb szemen ismét megjelent a Tyndall. A szemfenéki funkciós elváltozások amoebás máj-érintettségre utalnak. Az eltelt másfél évben a bal femur metaphysisében lévő cystikus képlet nem növekedett. Feltehető, hogy a vasculitis toxicus hatásra jött létre. Jones, D. B. acanthamoeba fertőzésben írt le a retina körül perivascularis infiltrációt, Nagy, Hatvani másfajta parazitás elváltozással kapcsolatban írtak le vasculitises elváltozásokat. Terápiás elvünket részben uveitises betegeink kezelésével nyert tapasztalataink, részben az irodalmi adatok alapján állítottuk fel. Elsősorban arra gondoltunk, hogy kellő terápiás hatás elérésére az adható maximális dózist adjuk, hogy a szervezet vértengerében felhíguló gyógyszeradag elegendő menynyiségben jusson a szembe. Továbbá úgy kezeltük a betegeket mintha májamoebiasisuk lenne, fgy jutottunk el a napi 25 mg/tskg Tetrán adaghoz 10 napon át. Minthogy a parazitát nehéz kiirtani, e kúrát szükség szerint megismételtük, vagy hatástalansága esetén más gyógyszert adtunk pl. Enteroseptol 0,5—1,0 g adagban, este 1 tbl. Delagillal ( Braley) 3 héten át, Prednisolont csak ott alkalmaztunk az antiamoebás kezelés védelmében, vagy utána, ahol toxicus hatásokat véltünk kivédeni vele. A magyar irodalomban amoebás uveitisekről közlést nem találtunk. Eseteink több szempontból is érdekesek voltak. Az általunk hozzáférhető külföldi irodalomban nem találtunk az első kettőhöz hasonló perifériás cysticus, haemorrhagiás, nagy üvegtesti exudatióval járó chorioretinitist. A hasonló elváltozásokat többnyire Toxocara infestitatiónak tulajdonítják. Esetünk tanulsága szerint amoebás fertőzésre is gondolnunk kell. Hasonlóan nem találtunk közlést az irodalomban chorioretinitisből származó ismétlődő üvegtesti vérzésről (3. eset). Hasonló okból érdekes a 7. számú eset, amelynek szemfenéki képét vasculitis uralta. 11Э
