Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-02-01 / 1. szám
melyek részben a circulus iridis majorból, részben az art. ciliaris posterior longából, részben az art. ciliaris anteriorból hajlanak vissza. A hátsó rövid ciliaris artériák ellátási területén az artériás és vénás vér áramlása egyirányú, a papilla nervi optici felől az aequator irányába. Az artériák és vénák átmérője, valamint a kapilláris hálózat sűrűsége lényegesen nagyobb a chorioideában mint a szem egyéb szöveteiben, vagy a szervezetben más helyen. A vérátáramlást vizsgálva még szembetűnőbb a különbség. Ridley (1930) enucleált szemeken végzett kísérletei szerint a szemen átáramló vér mennyisége 210 ml percenként, ebből 160—170 ml az érhártyán halad át. Ezt a magas perfúziót mások is bizonyították (Flohr és Kaufmann 1971, Takáts 1976) és kiszámították hogy a szem szövetsúlyra átszámított perfúziója a legmagasabb a szervezetben. Ezekkel a felsorolásokkal csupán érzékeltetni kívántuk a szem vérkeringésének egyes sajátosságait. Az orbita vérellátását biztosító art. ophthalmica vérkeringésében is ismertek a következő lehetőségek: 1. az áré? carotis interna és externa ágai az art. ophthalmicán keresztül anasztomózisokat alkothatnak (Tiedermann 1824, Meyer 1887, Szudakevics 1947, Follmann 1969). 2. oldalágai különböző sorrendben eredhetnek (Adachi 1928, Meyer 1887, Quain 1886, Szudakevics 1971) A nyolcvanas évek elejétől ismert noninvasiv keringésvizsgáló eljárás, a transeranialis Doppler sonográfia (Aaslid és mtsai 1982) segítségével lehetőség nyílt az art. ophthalmica áramlási sebességének vizsgálatára. Nagyfokú myopiás betegeink esetében FLAG vizsgálattal kimutatott keringésváltczást Doppler sonográfiás vizsgálataink az art. opthalmica szintjén nem erősítették meg. Az anisometropiás esetekben az art. ophthalmicában a vérkeringés sebessége egyforma volt. Ez a lelet arra utal, hogy a szemben fellépő vérkeringési változások nem befolyásolják az egész orbita vérellátását biztosító art. ophthalmica keringését. A módszer újszerűsége miatt normál értékek csak a nagyobb erek vonatkozásában ismertek. így pl. az art. carotis interna nyaki szakaszán 16—28 cm/sec., intracranialis részén 50—70 cm/sec. az áramlási sebesség. A nagyfokú myopiások jellegzetes szemfenéki elváltozásai a hátsó rövid ciliaris artériák ellátási területén jön létre. A chorioidea keringésben fentebb taglalt túlbiztosítások sem elegendőek a szükséges vérellátáshoz ha a szemgolyó növekedése elért egy bizonyos szintet. A nagyobb terület energiaellátása csak valamilyen kompenzációs mechanizmus segítségével valósulhat meg. FLAG vizsgálataink azt mutatták, hogy nagyfokú myopiában a retinális keringési idő megrövidült, ami arra utal, hogy megnövekedett az erekben a vér áramlási sebessége. Ez lehet valószínűleg az a kompenzációs mechanizmus, amely biztosítani képes a retina energiaellátását a chorioideális érrendszer károsodása után. Vizsgálataink eredményét a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A seleramegtámasztás után jelentkező visusjavulást FLAG és transeranialis Doppler sonográfiás eredményeinkkel magyarázni nem tudtuk 2. A seleramegtámasztás nem változtatja meg az art. ophthalmica és a retina ereiben a vérkeringést 3. Transeranialis Doppler sonográfia segítségével nem tudtunk változást kimutatni az art. ophthalmica keringésében emmetropia és nagyfokú myopia esetén 10
