Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)

1989-05-01 / 2. szám

a chorioidea melanomák egy része lehet szövettani szempontból alacsony malignitású, de erre hivatkozva nem kezelni a melanomákat, az a betegek százainak halálát okozó felfogás és magatartás [19].

Mivel az enucleatio mind a beteg, mind az orvos számára nehezen elfogadható megoldás, az intraocularis daganatok más, konzervatív módon történő kezelésével mindig is sokan próbálkoztak. E próbálkozások a daganatnak diathermiával [20] kryoaplikációval [21], photocoagulatióval [22, 23], irradiatióval [24, 25] vagy ezek kombinációjával [26] történő elpusztítására irányultak, de mind ez idáig csak részeredményeket hoztak. Általában csak akkor képesek az intraocularis daganatok elpusztítására, ha a daganattal együtt a szemet is elroncsolják. E megállapítás a néhány évtizede bevezetett cobalt plakkokkal történő irradiatióra is érvényes. A fenti módszerekkel a szem megtartása mellett csak olyan kis pigmentált szemfenéki elváltozásokat lehet elpusztítani, melyeknél az elváltozás malignus volta nehezen bizonyítható. Az ineffektiv terápia és a várakozás veszélyei miatt ezen eljárások létjogosultságát sokan vitatják [27, 28, 29].

Ennek ellenére mindig nagy érdeklődés kíséri az olyan próbálkozásokat, melyek a látás és/vagy a beteg szemének megőrzése mellett az intraocularis tumorok elpusztításával kecsegtetnek. Ilyen ígéretes eljárásnak látszott a hatvanas évek közepén a Lommatzsch és Vollmar által kidolgozott ruthenium applikátorokkal történő irradiatiós technika [30]. A tumorok kezelésében szokásos 10—15 éves várakozási periódus elteltével, az érdeklődés egyre inkább ezen új besugárzási módszer felé terelődött. A lipcsei szemklinika, majd az esseni és a hamburgi klinika által közölt gyógyulási és mortalitási adatok nagyon biztatóak voltak [31, 32, 33, 34]. Ezért döntöttünk úgy 1986-ban, hogy több európai szemklinikához hasonlóan a Ru-applikátoros kezelést a debreceni szemklinikán is bevezetjük.

1987-ben újabb meglepetést okozott Manschot, aki mások által közölt gyógyulási és mortalitási statisztikák újból történő feldolgozása során kétségbe vonta az irradiatio hatásosságát [35]. Több szerzőtől származó adatokat összevetve megállapította, hogy a 7 mm-nél kisebb átmérőjű chorioidea melanomák sosem adtak metasztázist. A melanomák kettózódési idejét és a metasztázis okozta halál bekövetkeztéhez szükséges időt figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy a kezeléstől számított 3 éven belüli halálozás biztosan a kezeléskor már meglevő metasztázisok eredménye. E két tényező figyelmen kívül hagyása miatt szerinte minden eddigi statisztika téves. Véleménye szerint az irradiatiónak nincs létjogosultsága, mert a 7 mm-nél kisebb daganatok még biztosan nem adtak metasztázist, ezeket enukleálni kell. Az ennél nagyobb daganatok szinte biztos, hogy már metasztatizáltak, ezeknél pedig úgyis csak palliativ beavatkozásról lehet szó [36J.

A Manschot által felhasznait adatok jelentős része cobalt plakkokkal történő besugárzásokból származik. A cobalt és a ruthenium irradiatio eredményeinek együttes tárgyalásával Manschot legalább akkora hibát követ el, mint azok, akik által készített értékeléseket statisztikai szempontból kifogásolja. Érvelése bármilyen meggyőzően hangzik, nem rengette meg az irradiatio elvi alapjait. Ha igaz az, hogy a chorioidea melanoma a 7 mm-es átmérő eléréséig nem ad metasztázist, ez egyben annyit is jelent, hogy az ennél kisebb daganatokat nyugodtan irradiálhatjuk, besugárzás után observálhatjuk. Sikertelen irradiatio, esetleges további növekedés esetén, a 7 mm-és átmérő elérése előtt még mindig ráérünk enucleálni. Azoknál, akiknél a tumor az irradiatio után zsugorodni kezd, esetleg teljesen elhegesedik a megoldás, ezen új adatok fényében, még megnyugtatóbbnak látszik. Vitatható a 7 mm-nél nagyobb tumorok irradiatiója. Ilyen esetekben mi magunk is az enucleatiót javasoljuk. Kimutatott metasztázis esetén azonbaa ismét felmerülhet az irradiatio lehetősége. Ilyenkor az enucleatio megtörténte az életkilátásokat már nem befolyásolja, irradiatióval a beteget megóvhatjuk az enucleatio okozta psychés és fizikai hatásoktól vagy a tumor esetleges későbbi, bulbuson kívüli, terjedésének következményeitől.

68