Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)
1989-02-01 / 1. szám
Szemészet 1*6. 59—64. 1989. Az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (főigazgató főorvos : Koronái István) közleménye A cornea széli részének posztoperatív kifekélyesedése VOGT FERENC A cornea széli kivájulása, árokképződése keratoconjunctivitis sicca (KCS) szövődményeként Sjögren-szindrómás, illetve rheumatoid arthritises (RA) betegek egy részében kialakul, és az esetek egy további részében perforációhoz is vezet [10, 29, 35, 43]. Ezekben az esetekben gyakran szerepel megelőző kortikoszteroid kezelés; előzetes műtét azonban nem. A szaruhártya posztoperatív kifekélyesedését, valamint átfúródását különböző szemészeti műtétek után többen leírták. Leggyakrabban szürkehályogműtét szerepel [2, 6, 38, 40], olykor i. ocularis műlencse inplantációjával együtt [40, 46]. Előfordult azonban perforáló keratoplasztika [33] és glaucomaellenes filtrációs műtét [26] után is. Kevés kivételtől eltekintve a betegek többsége RA-ban vagy egyéb kötőszöveti rendszerbetegségben szenvedett. A posztoperatív helyi kortikoszteroid terápia általános volt. Knapp-műtét után adott 5-fluorouracil cornea ulcerációt elősegítő hatásáról számolt be [26]. Más ilyen szövődményt nem észlelt ezen — antiglaucomás filtrációs műtétek eredményeinek javítása céljából adott — antimetabolittól [39]. Mi két RA beteg szemműtéte után észleltük a cornea kifekélyesedését, ami az egyik betegnél perforációval is járt. 1986. áprilisban intracapsularis szürkehályog-kivonást végeztünk a 8 éve RA-ban szenvedő, Steinbrocker III. stádiumban levő 64 éves nőbeteg jobb szeméből. Felvételkor visusa j. o. 1 mou, b. o. 2 mou volt, szemüveg nem javított. Schirmer-próba j. o. 15, b. o. 20 mm/5' volt. Tenzió mk. o. 18 Hgmm. A corneát szemcsés könnyfilm fedte, egyéb siccás tüneteket nem észleltünk, ilyen irányú panaszai sem voltak. A szaruhártyában enyhe chrysiasis látszott a korábbi arany-kezelés nyomaként. A lencsében masszív, főleg centrális homályok voltak. Általános leletei közül We 77 mm/ó, Gamma latex + + + +, Waaler-Rose 1024, CRP 128 volt. A vérképből a Hgb, PCV, MCH, MCV csökkent, egyéb norm. volt. A beteg a szürkehályog-műtét után szabályosan gyógyult, látása szemüveggel teljesre javítható volt. A műtét után 2 hónappal a jobb szem piros és fájdalmas lett. Ekkor a corneában széli beszűrődést észleltünk, ami az alkalmazott lokális antibiotikus kezelés ellenére progrediált, majd 10h-nál, a limbustól 1 mm-re mély kivájulás jött létre; ez kezdetben nem festődött, később igen. A folyamat lassan progrediált a lokálisan alkalmazott antibiotikus, dionin, acethylcholin, saját-vér kezelés ellenére. Lokális kortikoszteroid alkalmazása után 2 nappal új infiltrátum jelent meg 2h-nál, ami hamarosan fekéllyé alakult és kiterjedt a 12—3h közti területre (1, 2. kép). A továbbiakban — az ismételten steril bakterológiai vizsgálati eredmény ellenére — lokálisan antibiotikumokat, pupillatágítókat, EDTA-t, alfachymotrypsint, sajátsavó-kezelést, általánosan roboránsokat és vitaminokat adtunk. A beteg általános állapota miatt mindvégig szedett 2 tabl. Prednisolont és 3x1 tabl. Feldent, valamint vérnyomáscsökkentőt. A fekélyek telődése, ereződése az első infiltrátum megjelenése után 5 hétre, a sajátsavó-kezelés elkezdése után indult meg. További 2 hét alatt a cornea behámosodott, a stroma vesztesége csökkent, 59
