Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)

1989-02-01 / 1. szám

falú aneurizmát sikeresebben, komplikációmentesebben lehet operálni, mint megre­­pedése után. Előbbi esetben a műtéti halálozás 2—3% körüli, a már rupturált érzsá­kok operációs mortalitása viszont átlagosan 30%. A még meg nem repedt kóros érki­­boltosulás hosszú ideig nem okoz tünetet, de amikor hirtelen széthasad, életveszélyes állapotot idéz elő. Egyik esetünkben az óriás aneurizmát sikerült ugyan a ruptura előtt diagnosztizálni, de a beteg a műtéti előkészítés időszakában — intermeningeális vér­zés következtében — exitált. Három kóresetünk mindegyikében a progresszív látás­romlás volt a még intakt falú aneurizma első, és hosszú időn keresztül egyetlen tünete; a meg nem repedt óriás aneurizma nyomást gyakorolt a látóidegre. E nem gyakori, de tragikus kimenetelű esetek ismertetésével arra hívjuk fel a figyel­met, hogy progresszív látásromlás hátterében koponyaűri aneurizma is meghúzódhat, amelyre szemorvosnak, neurológusnak, idegsebésznek egyaránt (legalább) gondol­nia kell. Összefoglalás A szerzők három olyan kóresetet ismertetnek, ahol a progresszív látásromlást ko­ponyaűri aneurizma okozta. Az óriás méretű kóros agyalapi veróérkiboltosulást egy esetben az aneurizma ruptura előtt, két esetben már csak az intermeningeális vérzés bekövetkezte után sikerült diagnosztizálni. Elemzik a n. opticus környezetében lévő, hosszú ideig „néma”, aneurizmák diagnosztizálásának nehézségeit. IRODALOM: 1. BobestM., RáczP-, Szilvássy/.. IdeggyógyászatiSzemle 29, 130(1976). — 2. Cul­len J. /•., Haining W. M., CrombieA. L. . Brit. J. Ophthalmol. 50,251 (1966). — 3. FahmyJ.A., Knudsen V. and Anderson S. R.: Acta Ophthalm. 47, 550 (1969). — 4. Fahmy J. A.: Acta Ophthalm. 50, 129 (1972) . —5. FahmyJ. A.:Acta Ophthalm. 50,793 (1972). — 6. Fahmy J. A.: Acta Ophthalm. 51,229 (1973) . — 7. FahmyJ. A.: Acta Ophthalm. 51, 289 (1973). — 8. í/uber A..Ophthalmologica 167, 165 (1973). — 9. Кора J.: Orvosképzés 62, 40 (1987). — 10. Krayenbühl H.: Ophthalmologica 167, 122 (1973). — 11. Manschet W. A. . Acta Ophthalm. 22,281 (1944). — 12. Manschet W. A. / Amer. J. Opht­halm. 35,501 (1954). — 13. Orosz É., Vajda J., Slowik F.: Ideggyógyászati Szemle 39,197(1986). — 14. RáczP., BobestM., Szilvássy I. . Ophthalmologica 175, 61 (1977). — 15. RemenárL., HajdaM., Bükk­­falviB. . Szemészet 112,203 (1975). — 16. Takahashi T., Kanatanil., Isiyama Y., TamakiN., Matsumo­­toS. . Annals of Ophthalmology 15,1014(1983). — 17. Timberlake W. H. and Kubik C. S. . Trans. Amer. Neurol. Ass. 77,26 (1952). — 18. Walsh F. В. and Hoyt W. T.:Clinical Neuroophthalmology Vol. 2. Wil­liams and Wilkins, Baltimore, 1969. И. Ферентци, П. Рац, M. Бобешт, И. Хайналка: Внутричерпныеаневриз­мы, появляющиеся в картине ухудшения зрения Авторы описывают три своих наблюдения, когда прогрессивное ухудшение зрения было вызвано интракраниальной аневризмой. Огромных размеров патологическое выбухание арте­рии основания мозга в одном случае удалось диагностировать до разрыва аневризмы, в двух же случаях только после того, как наступило межменингеальное кровоизлияние. Авторы анали­зируют трудности диагностирования находящихся в районе зрительного нерва аневризм, часто длительное время остающихся „немыми“. Ferentczi J., Rácz Р., Bobest М., Hajnalka I.: Progressive visual distur­bances caused by intracranial aneurysms Authors demonstrate three cases, when a progressive visual deterioration was caused by an intracra­nial aneurysm. In one case the “giant” aneurysm was diagnosed before its rupture and in two cases only af­ter a subarachnoid haemorrhage. The diagnostic difficulties of the long-time “silent” aneurysms in the vi­cinity of the optic nerve are discussed. J. Ferentzi, P. Rácz, M. Bobest und I. Hajnalka: fm Bild einer progressiven Seh verschlechterung auftretende intrakraniale Aneurysmen Dargestellt werden drei Fälle, in denen für die progressive Sehverschlechterung intrakraniale Aneu­rysmen verantwortlich waren. Das riesige pathologische basale Aneurysma konnte in einem Fall noch vor der Aneurysmaruptur, in zwei Fällen aber nur nach dem Eintreffen der intermeningealen Blutung diag­nostiziert werden. Anschließend werden die diagnostischen Schwierigkeiten der in der Umgebung des N. opticus sitzenden, eine lange Zeit hindruch „stummen“ Aneurysmen analysiert. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom