Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)
1989-02-01 / 1. szám
A Z-vonalból származó pálcaképződést többször láttunk. A pálcák szabályos, négyzetrácsos szerkezete jellegzetes (4. ábra). A kristályos szerkezetű képletek általában a subsarcolemmális régióban találhatók. Megjelenési formájuk igen változatos. Leggyakoribbak a szemcsés, négyzetrácsos vagy lemezes szerkezetű pálcikák. Nem ritkák a körkörös elhelyezkedésű lemezek, amelyek mitochondrium cristákhoz hasonló képződményeket vesznek körül. Payne és Curless (1976) szerint a pálcák a myofibrillumokból keletkeznek. Meglehetősen sok cytoplasma testet láttunk. Rendszerint a sarcolemmában helyezkednek el, de néha az izomrostok között is megtalálhatók. A test közepén szemcsés, kifejezetten osmiophil anyag látható, amelyet sugárirányban elhelyezkedő filamentumok vesznek körül, amelyek a myofilamentumok folytatásai. A test területében az izomszerkezet eltűnik. A filamentumokból álló udvart rendszerint töredezett Z-vonal részecskék szegélyezik. A test körüli izomszövet mindig atrophiás, a közeli mitohondriumok is károsodtak. Tubuloreticularis structurákat csak szórványosan találtunk. A tubulusok 500— 600 A átmérőjűek és finomszemcsés elektrodenz anyaggal vannak kitöltve. Alakjuk és nagyságuk igen változatos. Gyakran szorosan egymás mellé rendeződtek, más esetben hálózatot képeznek. A harántcsíkolt izom mitochondriumokban gazdag szövet. Mind az izomrostok között, mind a subsarcolemmális régióban megtalálhatók. A mitochondriumok kóros elváltozásait valamennyi anyagunkban megfigyelhettük. A számuk megszaporodott, a cristák megduzzadtak, proliferáltak. Sok a nagymértékben megnövekedett ún. óriás mitochondrium. Myelin figurák és kristályos testek képződése is gyakori lelet (5. ábra). A glykogénfelhalmozódás Neville (1973) által leírt 4 formáját — a glykogénmembran szerkezetek kivételével — mi is megtaláltuk. Az űn. linearis tubulusokat elsőként Engel és mtsai (1970) mutatták ki. Radnót és Follmann( 1974) a tubulusokat mitochondrialis eredetűnek tartják. A tubulusok és kristályos testek gyakran egymás mellett láthatók (6. ábra). Megbeszélés Az intermuscularis kötőszövet meglehetősen dús, a kötószövetes sövények az izmot mind vékonyabb és finomabb lebenyekre tagolják. A kötőszövet túlnyomóan kollagén rostokból áll. A kollagén rostok közé sok rugalmas rost keveredik. Feltűnő a sok vastag rugalmas rost. A vastagabb kötőszövetes sövényekben rácsrost alig van. A vékony izomkötegeket sűrű rácsrosthálózat burkolja. A kollagén kötőszövet mennyisége a korral megszaporodik. Az egyenes szemizmok finom szerkezete a szervezet más harántcsíkolt izmaihoz hasonló. Az izom dúsan beidegezett. Sok velős és velótlen rost mutatható ki. A velőtlen ideg rostokat Schwann-plasma burkolja, jellegzetes ovalis magvakkal. A mozgató idegvégződések a kötőszövet és a sarcolemma határán helyezkednek el. Az alkalmazott módszerrel sem az idegrostokban, sem az idegvégződésekben kóros elváltozást nem találtunk. Valamennyi izomban észleltünk atrophiás jelentségeket. Az atrophia gyakran csak, esetleg több sarcomerára kiterjedő foltokban jelentkezett, máskor az egész izom atrophiás volt. Néhány készítményben az izomszerkezet csak nyomokban volt felismerhető. A fibrillumok megkevesbedtek, nyalábokra hasadoztak, vagy kötegekbe rendeződtek. A Z-csík sokszor elvékonyodott, elhalványult és csak enyhén elektrodenz csík alakjában volt látható. Máskor a csík feltöredezett és az egyes töredékek eltolódtak, vagy szétszóródtak. A Z-vonalból származó, szabályos négyzetrácsos szerkezetet mutató pálcaképződést gyakran találtunk. 15
