Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Vizsgálatunk során a leghosszabb követési idő 40 hónap, a legrövidebb 1 hónap, átlagosan 14 hónap volt. A kontrollok során a betegek panaszmentesek, a pulzus 75—120 között percenként, a vérnyomásingadozás maximálisan 20 Hgmm, 80/60 Hgmm-nél alacsonyabb értékre nem csökkent. EKG-n normál görbét észleltünk az ismételt kontrollok során, légzési problémák nem léptek fel, allergiás reakciót nem láttunk. Megbeszélés Fiatal állatokon végzett kísérletek azt mutatják [ Weiss és mtsai (1979), Both (1979), hogy Timoptic-kezelésre a sejtmembránokon a /3-receptorok számának növekedése lényegesen kifejezettebb, mint az idős állatokon. Ezek a tapasztalatok sugallják, hogy idővel a kezelés során fellépő Timoptic rezisztencia, hatásvesztés gyermekeken gyakoribb. Anyagunkban 3 gyermek 6 szemén tapasztaltuk ezt a jelenséget. Zimmerman és mtsai (1983), szerint a gyermekkori glaucoma kezelésében a Timoptic kevésbé hatásos, mint a felnőttkori esetek terápiájában. Mc Mahon és mtsai (1981) és Boger (1983) által végzett vizsgálatok alapján úgy tűnik viszont, hogy a veleszületett glaucoma Timoptic kezelésének eredményei nem rosszabbak, mint a súlyos felnőttkori glaucomák Timoptic-kal elért kezelési eredményei. A következő mellékhatásokról számolnak be: asztma, bradycardia, fényérzékenység, álmosság, cornea borússág, könnyezés, a szem égő érzése. Hoskins és mtsai (1985) állítják, hogy amennyiben a Timoptic terápiából eleve kizárják a bronchospasmusos ill. szívritmuszavart tartalmazó anamnézisű gyermekeket (mint ahogy ők tették az eddigi legnépesebb vizsgált populáció összeállítása során, 67 beteg — 100 szem) akkor érdemi mellékhatással nem találkozhatunk. 43 szemnél több mint 3 éven át alkalmazott Timoptic cseppentés mellett — a hosszú időtartamú kezelés ellenére sem találkoztak mellékhatással. Az eddigi tapasztalatok korlátozott számára jellemző, hogy a közölt irodalmi adatok Mc Mahon és mtsai (1979) — 28 beteg, 38 szem, Zimmerman és mtsai (1983) — 50 beteg, 89 szemén, Boger (1983) — 34 beteg 44 szemén talált vizsgálati eredményeket összegzik. Olson és mtsai 1979-ben közöltek egy esetet, mikor kéthetes koraszülöttnél (2300 g) alkalmazott kétoldali Timoptic 0,25% kezelés mellett apnoe lépett fel. Ebben az esetben okkal merül fel a kérdés, hogy a légzési nehézségvajon a ß blokkoló szemcsepp alkalmazásának következménye volt-e, vagycsupán az éretlen szervezet okozta véletlen egyidejűség. Tapasztalatainkat összegezve elmondhatjuk, hogy a gyermekkori glaucoma kezelésében haszonnal használhatjuk a Timoptic szemcseppet. Az esetek többségében 0,25%-os Timoptic csepp elegendő kompenzáló hatású. Számos vélemény szerint a 0,5%-os szemcsepp nem hatékonyabb szemnyomáscsökkentő, de a felnőtt nagyszámú populáción végzett vizsgálati adatok alapján az bizonyos, hogy gyakrabban provokál nemkívánatos mellékhatásokat. Eddigiek alapján csatlakozunk ahhoz az irodalmi véleményhez, hogy a gyermekkori glaucoma kezelésével fontos és biztonságos szer a Timoptic, akár praeoperatíve, akár a műtét utáni kezelés során alkalmazzuk, amennyiben a gyermek részletes anamnézise ill. a szakorvosi vizsgálat az ismert kontraindikációkat kizárja. Összefoglalás 20 gyermekkori glaucomás beteg 37 szemén alkalmazott Timoptic kezelés tapasztalatait értékeltük. Mellékhatást nem észleltünk. Timoptic gyermekkorban is prae- ill. postoperativ kezelésben hatásos és biztonságos készítmény, amennyiben az ismert kontraindikációkat figyelembe véve rendeljük. 88
