Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 2. szám

/. ábra. N. J. Sérülése után У nappal, már durva sarjszövetképződéssel

2. ábra. Alul: módosított Worst-szonda (,,malacfárok”-szonda). Felül: hazai előállítású, 0,6—0,7 mm külső átmérőjű szilikoncső

— különlegesen roncsolt esetekben türelmet igénylő — végrehajtása. Lényeges, hogy a saccusba az ép canaliculus felől bejutva ne toljuk a szondát túlzottan előre a csonkvég saccusbeli betorkollását keresve. Ezt szem előtt tartva a roncsolt környezetű, nem friss eseteinkben is sikerrel jártunk. A gyári eszközök közül a végén lyukkal rendelkező TTorsLszonda megfelelőbb (pl. Geuder gyártmány) a célra, mint a horog alakú. A proximalis csonkon áttolt szonda végébe 4—5/0-as, nem felszívódó fonalat fűzve azt visszahúzzuk — és legtöbbször Kellnar szerint a distalis csonk felől is hasonló módon járhatunk el a fonál másik végét húzva át rajta. E minden esetre alkalmazható eljárás utóbbi szakaszát néhányan módosították [4, 30]. Több — általában kevésbé roncsolt esetekben mi, kissé leegyszerűsítve, a szondának a sebszélek felőli behatolásával fűzzűk fel a distalis csonkot (3. ábra).

Imre József még cat-gut fonal felett végezte a canaliculusok rekonstrukcióját [1]. Kellnar egy szál, később duplán fűzött selyemfonalat használt. Kontroll-65