Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Szemészet 125. 65—69. 1988. A PMT. Flór Ferenc Kórháza, Кerepestarcsa (főigazgató főorvos: Szabadfalvi András) szemészeti osztályának (osztályvezető: Gonda Gyula) közleménye Könnycsövecske-sérülések ellátása mikrosebészeti módszerekkel GONDA GYULA és FOLLÁT GYÖRGYI Könnycsövecskesérülések a belső zugot ért közvetlen erőbehatás vagy közvetve a környező szövetekre — leginkább temporalis irányból a szemhéjakra — ható nagyobb húzóerő hatására jönnek létre. Az okok között gyakoriságban Hanselmayer és Unterkircher nagyobb esetszámaiban a munkahelyi, játék, közlekedési, sport és verededés közben elszenvedett sérülések vezetnek [14, 18, 31]. Arckoponyatraumáknál a könnyűtstenosisok között a legnagyobb számban canaliculus sérülések fordulnak elő [19]. Gyakran nemcsak a canaliculusok, hanem a tarsust a medialis zug irányában rögzítő és megtartó rostok is sérülnek. Következmény nem csupán egy akut könnyelvezetési zavar, hanem hibás szemhójállás, magára hagyott esetekben pedig ennek késői következményei. A canaliculus sérülések ellátásával való foglalkozást indokolja az is, hogy a korábbi elképzelésektől eltérően — a könnycsövecskéknek van fő szerepük a könnytranszportban, — egyformán fontosnak ítélendő meg mind az alsó, mind a felső canaliculus funkcióképessége, — a korábbinál lényegesen fejlettebb mikrosebészeti lehetőségek állnak rendelkezésre a funkció tökéletes helyreállításához, — e sérülések ellátásával annyira sokféleképpen foglalkoztak, olyan eltérő eljárások, technikai és időbeli kivitelezések vannak a külföldi és hazai gyakorlatban is és — a rehabilitáció megítélése is változó, hogy saját eredményeink (87%-os tartós átjárhatóság alapján) érdemesnek látszik ezen a téren is a korszerű mikrosebészeti lehetőségek alkalmazására felhívni a figyelmet. A könnyelvezetés mechanizmusára vonatkozó elképzelésekben, ahol az anatómiai, fiziológiai és különböző experimentális alapokon nyugvó magyarázatokban lényeges ellentmondások fedezhetők fel, az utóbbi évtizedig a döntő szerepet — több kevesebb kizárólagossággal — a könnytömlő kapta [19]. A canaliculusok aktív szerepére a könnytovábbításban először Richerand és Berand mutatott rá, majd Frieberg és több újabb szerző között L. T. Jones és Rohen próbált egységes magyarázatot adni [19]. Bár hézagmentes — tudományos alapokon nyugvó — bizonyítéksorozat a könnytranszport mechanizmusára a mai napig sem létezik, igazoltnak tekinthető, hogy — a könnytranszportban létezik egy aktív előrejutás, az ún. könnypumpa — a könny előrejutását több különböző tényező okozza, melyektől az előrejutás folyamata különböző mértékben függ — ebben a fő funkciót a könnycsövecskék hordozzák, szívó-nyomó pumpa formájában. Bangerter még úgy találta, hogy egyértelműen az alsó canaliculusnak van elsőbbsége a felsővel szemben [2]. Ezt az arányt azonban szélsőségesen eltúlozták az alsó canaliculus javára, sőt Stallard alsó canaliculus elzáródása ese63
