Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 2. szám

6. ábra. Házinyúl 0,5%-os betaxolollal kezelt cornea-felszínének pásztázó elektronmikroszkópos képe

taxolol a szérumban a hatásos küszöbérték alatti koncentrációban jelenik meg (Bloom és mtsai, 1986). Nem befolyásolja kóros irányban a beszűkült tüdőműködést sem, így obstruktiv tüdőbetegségben is adható. Kémiailag a timololhoz hasonló. Szintén nyitott zugú glaukómában és ocularis hypertensióban alkalmazták, ebben az esetben is lényegesen kevesebb klinikai tapasztalat áll a rendelkezésünkre a timololhoz viszonyítva. A könny alapszekréciót nem csökkenti klinikailag jelentős mértékben (Berra és mtsai, 1984J.

Jelen vizsgálati sorozatunkban hosszas timolol és betaxolol kezelés után a pásztázó elektronmikroszkópos képeken a cornea felszínén a sejtközötti kapcsolatok fellazulását, desquamálódó hámsejteket, zsugorodó sejteket, egyes sejtek felett fibrint figyelhettünk meg. Ez a kép hasonló ahhoz, amit (Brewitt és mtsai, 1979) az ép nyúlcornea felszínének kiszáradása után észleltek. Ez a megfigyelés beilleszthető az emberen tapasztalt könnyfilm stabilitás csökkenésének képébe. A levobunolollal kezelt corneák felszínes hámsejtjeiben feltűnően megszaporodtak a gyűrű alakú képletek, a kráterképződés különböző

55