Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 2. szám

Szemészet 123. 49—58. 1988.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikája (igazgató: Varga Margit egyetemi tanár) közleménye

Három béía-adrenerg receptor bénító (timolol, levobunolol és betaxolol) hatása a házinyúl cornea-felszínére*

FOLLMANK PIROSKA és WIX KATALIN

A béta-adrenerg receptor bénító szereket a hetvenes évektől használják a glaukóma kezelésére. A timolol és levobunolol általános béta-receptor bénító, a betaxolol kardio-szelektív bétax-blokkoló szer.

A klinikai közlemények egy része beszámol a timolol lokális mellékhatásairól, így a felszínes, reverzibilis keratopathiáról, a cornea érzékenységének csökkenéséről, a könnytermelésre és a könnyfilm stabilitására való hatásáról. A hazai irodalomban Bencsik és mtsai a Magyar Szemorvostársaság 1984. évi nagygyűlésén számoltak be arról, hogy a Timoptic mind a könnytermelést, mind a könnyfilm stabilitását csökkentette a kontroll csoport értékeihez képest. Saját beteganyagunkat vizsgálva, a kóros Schirmer I érték és a kóros könnyfilm felszakadási idő előfordulása a kezelési idővel párhuzamosan kissé emelkedett (Follmann és Megyesi, 1986).

Kevesebb a tapasztalat a levobunolol és a betaxolol helyi mellékhatásaival kapcsolatban.

Jelen munka célja a házinyúl cornea-felszínének finom szerkezeti vizsgálata a három béta-blokkoló szer alkalmazása közben.

Anyag és módszer

A kísérletbe 1000—1500 g-os pigmentált házinyulakat fogtunk be. Egyik szemükbe naponta kétszer cseppentettünk béta-receptor bénító szert fél éven keresztül. A következő oldatokat használtuk:

1. Timoptic 0,26—0,5%-os oldat (timolol maleát, Merck, Sharp és Dohme gyártmány, a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet kiszerelésében);

2. Vistagan 0,5%-os oldat (levobunolol hydrochlorid műkönnyben, Liquifilmben oldva, Allergan gyártmány);

3. Betoptic 0,5%-os oldat (betaxolol hydrochlorid, Alcon gyártmány).

A konzerváló szer mindhárom csepp esetében a benzalkonium-klorid.

Kontrollként ugyanazon életkorú, nem kezelt állatokat alkalmaztunk.

Hat hónapos kezelés után az állatokat Inactin injectio túladagolásával megöltük és a kezelt szemek corneáját szövettani és elektronmikroszkópos feldolgozás céljából eltávolítottuk.

Szövettani vizsgálathoz a metszeteket paraffinos beágyazás után haematoxylin-eosinnal festettük meg.

Elekronmikroszkópos vizsgálathoz az 1 mm2-es szövetdarabokat 2,5%-os glutáraldehidben fixáltuk 20 óra hosszat, az utófixálás 2 óra hosszat 2%-os ozmium tetroxidban történt, 7,8 pH-jú veronál acetát pufferben. Alkoholos

* Előadás a Magyar Szemorvostársaság 1987. szeptember 25-i tudományos ülésén.

49