Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 3. szám

dottnak vélik, és az egyetlen megoldandó kérdést a canaliculus elzáródás­­therápiájában látják [14]. A számos műtéti módosítás, a tünetek kiújulása azonban arra utal, hogy a DCR-műtét különböző módosítása ellenére sem jelent teljes megoldást a különböző eredetű könnyelvezetési zavarokban. 1963- ban történt az első olyan műtéti módosítás, melynek során Griffith [8] a felső ablak zárása előtt polietilén csövet vezetett az alsó-felső könnyponton keresz­tül és az orrban csomózta. Gibbs [7] ugyanezt a módszert alkalmazta, de poli­etiléncső helyett szilikoncsövet használt. Keith [11] ugyancsak szilikoncsövet használ, de elsősorban canaliculus-szűkületben, és vértelen úton. Gershen [6] DCR-műtéttel kombinált polietiléncső-beültetést végzett 5 esetben. Műtéti módosítása, hogy a csövecskék két végét az orrban a porchoz varrta. Kraft 81 esetben végzett szilikoncső-beültetést 6 hó és 16 éves kor között [12]. Esetei jól gyógyultak DOR-műtét alkalmazása nélkül, mind canaliculus, mind mé­lyebb könnyútelzáródásban. Kifejezetten gyermekkori könnyűt elzáródás meg­oldására ajánlja a szilikoncső-beültetést. A beülteti szilikon vagy polietilén­­csövet különböző szerzők különböző ideig hagyják a könnyutakban. Mader és mtsai [13] 3—-4 hónapig, Beuchat és Bourharas [3] 2—35 hónapig, Actis [1] 1 hónapig. Különböző műanyagcső-beültetést alkalmaznak belső DCR-műté­­tel kombinálva is, amikor a csontablakot a mediális orrkagyló felöl készítik [2]. Leírnak számos komplikációt is, mely elsősorban a beültetett műanyagcső által okozott könnypont, kötőhártya vagy cornea erózió [10, 15], de előfordul granuloma képződés a mediális canthusban vagy az alsó könnypont átszakadá­sa is [12]. Hazánkban műanyagcső-beültetésről az általunk elérhető irodalom­ban nem találtunk közleményt. Több szerző az 1987-es dakryológiai kong­resszuson, Budapesten számolt be módosított DCR-műtétek eredményeiről: Galli és mtsai [5] igen nagy beteganyagon végzett monofilament poliamid szál bevezetéséről számoltak be, ösapody [4] sérüléses eredetű könnyút-elzáró­­dás megoldását ismertette Jones-cső beültetésével, Vörösmarthy [19] pedig az eredeti Toti-műtét egyszerűsítését, modifikált mucosus membrán szájaztatás­­sal. Napjainkban számos új anyagot próbálnak ki a könnyelvezetés fenntartá­sára. Ilyen pl. Gore-tex, melyet szintetikus vasculáris prosztézisként a vascu­­láris bypass műtéteknél is alkalmaznak. Mindezen anyagok beültetésének célja, hogy körülötte epithelizáció induljon meg, mely a műanyagcső eltávolí­tása után is biztosítja a fiziológiás könnyelvezetést. Saját műtéteink során az esetek többségében polietiléncsövet ültettünk be DCR-műtéttel kombinálva vagy anélkül. Szilikoncső csak kevés esetben állt rendelkezésünkre, bár ez az irodalmi és saját tapasztalatok alapján kedvezőbb, mint a merevebb polietilén­cső. Műtéteink elsősorban gyermekkorban voltak sikeresek. Amennyiben az elzáródás csak a canaliculusban volt, vértelen módon, DCR-műtét alkalma­zása nélkül, a műanyagcső bizonyos ideig való benttartása biztosította a normális könnyelvezetést, minden esetben. Felnőtteknél több ízben elvégzett sikertelen DCR-műtét után az esetek többségében gyógyulást hozott a DCR- műtéttel kombinált műanyagcsőbeültetés. A komplikációk legtöbbször a foko­zott hegesedésből, ill. a műanyagcső okozta irritációból adódtak. Véleményünk szerint a műanyagcső-beültetés a DCR-műtéttel vagy anélkül hasznos csecse­mő-, ill. gyermekkorban, ha többszöri átfecskendezés és szondázás után sem átjárható a könnyűt. Felnőttkorban több ízben elvégzett DCR-műtét után, amennyiben a csontablakban jelentős granulációs szövetképződés van, vagy egyéb ok miatt ismételten elzáródik a könnyút, a műanyagcső-beültetés meg­oldást jelenthet. Összefoglalás A szerzők a Quickert-Dryden-féle műanyagcső-beültetést alkalmazták a könnyelvezető rendszer különböző típusú veleszületett vagy szerzett elzáródá­166

Next

/
Oldalképek
Tartalom