Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Szemészet «—12». I»88. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Új segédeszköz a saccus lacrimalis és ductus nasolacrimalis ultrahanggal való vizsgálatára V É G H MIHÁLY és NÉMETH JÁNOS A könnyelvezető rendszer betegségeinek diagnosztikája régi problémája a szemészetnek. A technika fejlődésével nagy előrelépést jelentett a röntgendiagnosztika e területen való alkalmazása [4], amely dacryocystográfia néven Amit ismertté. Az évek során a diagnosztikus módszer finomodott, ez főként a röntgenkészülékek és kontrasztanyagok minősége javulásának köszönhető. Újabb felvételi technikák bevezetésével [3] már funkcionális vizsgálatokra is lehetőség nyílt. Mivel a vizsgálatok folyamán a beteg továbbra is sugárterhelésnek volt kitéve, új lehetőségek után kellett kutatni. A 70-es évektől több új módszer is mutatkozott a könnyelvezető rendszer vizsgálatára, ilyen volt a dacryoscintigráfia alkalmazása [11], amelynél a szemlencsét érő sugárdózis már elhanyagolhatóvá vált. Igaz, hogy a röntgen-kontrasztanyaggal végzett dacryocystográfiát nem tudja helyettesíteni ez a módszer a pontatlanabb képalkotás miatt, de funkcionális vizsgálatok végzésére jól alkalmazhatónak bizonyult. Egy másik lehetőséget jelentett az ultrahang diagnosztika. Bár az első szemészeti alkalmazása [5] utáni években már a könnylevezető rendszer betegségeinek diagnosztikájában is kipróbálták [7], az A módszer széles körben nem terjedt el, mert röntgendiagnosztikai segítség nélkül önmagában nem szolgáltatott pontos adatokat. А В módszer alkalmazása új lehetőséget nyitott a könnylevezető rendszer diagnosztikájában [12, 8]. Közleményünkben egy általunk bevezetett segédeszközt ismertetünk, amellyel a vizsgálati körülményeket módosítva a kapott В kép diagnosztikus értéke jelentősen növelhető. Anyag és módszer A vizsgálatokat Ultrascan Digital BTM System IV. készülékkel (Cooper Vision) végeztük, 10 MHz frekvenciát alkalmazva. A vizsgálatokhoz folyadékkal nem feszesre töltött 30—40 mm széles, 30—40 mm magas, legalább 80 mm hosszú, vékonyfalú gumitömlőket alkalmaztunk kétféle előkészítésben. Az egyik esetben a sterilizált gumitömlőt steril körülmények között aqua destillata pro injectione folyadékkal töltöttük meg, a másik esetben pedig chlorhexidinum digluconicum 0,01%-os oldatával. Az előbbi módszer szerint feltöltött gumitömlőt egyszer alkalmaztuk vizsgálat céljára, főként a saccus lacrimalison végzett műtétek utáni napokban. Az utóbbi módszer szerint feltöltött gumitömlőt desinficiáló oldattal való lemosás után több alkalommal is felhasználtuk. A vizsgálatokat az alábbi módszer szerint végeztük: A beteget hanyatt fektettük, fejét a vizsgálati oldallal kissé ellentétes irányba fordítva. A vékonyfalú, folyadékkal telt gumitömlő felső részére, és a vizsgálandó területnek megfelelően a bőrre 2%-os methylcellulose oldatot vittünk fel. Az ultrahangot kibocsátófejjel a gumitömlő felső részére enyhe nyomást gyakorolva állítottuk be a megfelelő vizsgálati irányt és mélységet (1. ábra). Az ultrahangvizsgálat A és В módszerű echogramjairól videofelvételeket, és videocopy segítségével képeket készítettünk. 116
