Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 2. szám

Szemészet 1*14. 9*í—95. I9H7.

A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) és a Békéscsaba V. T. Egy. Eü. Int. Kórháza (igazgató : Dr. Juhász László) Szemészeti Osztályának* (főorvos : Dr. Pirityi Károly) közleménye

A látóidegfő peremterületének mérése glaucomás szemeken

NÉMETH JÁNOS, MOHAY JUDIT, MÉSZÁROS PIROSKA* és TÚRÁK MÁRIA*

A látóidegfő excavatiója a krónikus glaucoma több mint 120 éve jól ismert tünete [8], és felismerése csak a korai stádiumban jelent diagnosztikus nehézséget. Az elmúlt években több törekvés irányult a látóidegfő kezdődő kimélyülésének objektív megítélésére, mint a glaucoma korai diagnózisának alapvető tünetére |7].

A klinikai gyakorlatban a látóidegfő mérhető paraméterei közül először az 1960-as években a horizontális, majd a vertikális cup/disc (C/D) hányados használata terjedt el, amely az excavatiós terület és a papilla átmérőinek hányadosa. A hányadost kezdetben fundusvizsgálat során becsülték, később monoculáris szemfenéki fényképeken mérték, jelenleg a stereo fotó dokumentációit kezdik alkalmazni. A C/D hányadoson kívül egyéb látóidegfő paraméterek (excavatiós terület és térfogat, mélység, peremterület) diagnosztikus értékét is többen vizsgálták [3, 6, 9, 10, 12], Kiterjedt vizsgálatokat végeztek Balázsi [4], majd Airaksinen és munkatársai [1—2], akik a Littmann-féle metódus felhasználásával mérték a papilla neuroretinális peremterületét. Eredményeik szerint a peremterület változása a C/D hányadosnál informatívabbnak bizonyult a korai glaucomás látóidegfő károsodás felismerésében.

Közleményünkben ismertetjük a látóidegfő neuroretinális peremterület mérésének általunk alkalmazott módszerét, közöljük az egészséges és glaucomás szemeken talált mérési eredményeket, valamint elemezzük az új módszer előnyeit.

Anyag és módszer

A látóidegfő neuroretinális peremterület mérésének logikai menete a következő:

1. A vizsgált beteg látóidegfőjéről funduskamerával kb. 20°—30°-os szögállásból felvételpárokat készítünk.

2. A negatívokról ismert arányú nagyítással pozitív képpárokat készítünk, amelyek stereo nézőn át térhatású képet adnak.

3. A stereoeffektus segítségével láthatóvá válik az excavatiós csésze, valamint a látóidegfő pontos határa, amelyeket a képpár egyikén bejelölünk.

4. A jelölt fényképen planiméterrel lemérjük a papilla és az excavatio területét. A kettő különbsége a neuroretinális peremterület.

5. A fényképen mért területértékeket a negatív-pozitív nagyítás arányának megfelelően négyzetesen csökkentjük, majd elvégezzük a Littmann-féle korrekciót [11], amelynek segítségével megkapjuk a látóidegfő, az excavatio és a perem területének valódi, szemfenéken lévő méretét. A Littmann-féle korrekció elvégzésére azért van szükség, mert segítségével ki lehet küszöbölni a szem optikájának méreteket befolyásoló hatását. A korrekció számításához szüksé92