Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
Campbell [2] kísérletek sokaságával igazolta, hogy a szellemsejtek mennyire „hatékonyak” a trabecularis rések eltömeszelésében. Amíg a normális vörösvértestek csak kb. 25%-kal csökkentették a csarnokvíz keringését, addig azonos mennyiségű szellemsejt hatására az elfolyás csökkenése elérte a 73%-ot. Ha a csarnokba 50—50%-ban juttatunk vörösvörtestet és szellemsejtet, majd az episcleralis vénákból izolált sejteket megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy az arány 96—4-re módosult: a vörösvértest tehát 26-szor könnyebben (nagyobb menynyiségben) hagyja el a szemet, mint a szellemsejt! A bevérzés okozta másodlagos szemnyomás-emelkedés terápiája a kialakulás mechanizmusától függ. A haemolyticus (erythroclasticus) és a „coagulatiós” úton létrejött tenziónövekedés megoldható lehet a csarnok kimosásával. Amennyiben az alvadók így nem távolítható el, a limbusseben át végzett, kétkezes vitrectomia az ajánlatos eljárás (a csarnok fenntartására az egyszerű mosásnál is ajánlatos infúziót bekötni). Szellemsejtes glaucoma esetén azonban egyik módszer sem eredményes, mivel az üvegtest felőli sejtutánpótlást nem befolyásolják. Campbell [2] a kóros sejtek „enzimatikus fragmentációját” ajánlotta, mely azonban in vivo nem vihető ki. Charles [3] és Peyman [12] is a pars planán át végzett vitrectomia lehetséges szövődményeként írja le a bevérzés okozta szemnyomás-emelkedést: az előbbi szerző nem is különíti el az erythroclasticus és a szellemsejtes glaucomát. Campbell [2] egyik betegénél is a vitrectomiát követte a szellemsejtes glaucoma. Mindez azonban csak akkor fordulhat elő, ha a vitrectomia nem volt teljes: maradvány-üvegtest található, melyből a szellemsejtek folyamatosan képesek a csarnokba kerülni, hiszen a vitrectomia az üvegtest elülső határ hártyáját biztosan eltávolította. A teljes vitrectomia (az íni. „core” vitrectomiának a szerzők döntő többsége szerint ma már nincs létjogosultsága) nemcsak megelőzni képes a szellemsejtes glaucoma kialakulását, hanem — véleményünk szerint — annak egyedüli oki terápiáját jelenti. Amellett, hogy eltávolítja az üvegtestet a csarnokból és az üvegtesti térből is, és ezzel elejét veszi egy esetleges későbbi bevérzés okozta újabb szemnyomás-emelkedésnek (tehát prevencióul is szolgál), a csarnok átöblítésével képes a szellemsejtek számának lényeges csökkentésére is a zugban. Természetes, hogy a vitrectomiát a szellemsejtes glaucoma diagnózisának ismeretében javasolt végezni, törekedve az üvegtest teljes eltávolítására, és hangsúlyozottan szükséges átmosni a csarnokot. Ellenkező esetben a visszamaradt üvegtest egyrészt rezervoárként szolgál, másrészt eredménytelenné teszi az egyébként egyszerű és jó hatású gáz-folyadék cserét az újravérzést követően. A kórkép ismeretében elterjedésével egyre több, korábban más mechanizmusúnak vélt, vérzést követő glaucomáról derül ki, hogy szellemsejtek okozzák, így a vitrectomiát igénylő betegek számának növekedésére kell számítani. Összefoglalás Intraocularis vérzés esetén, elsősorban korábbi intracapsularis extractiót követően, módosult tulajdonságú vörösvértestek juthatnak az üvegtestből a csarnokba. Ezek a szellemsejtek rendkívül rigidek, így eltömeszelhetik a trabecularis hálózat réseit, és másodlagos szemnyomás-emelkedést okozhatnak. E kórkép logikus terápiája a vitrectomia, mely egyúttal az esetleges későbbi újra vérzés esetén is megakadályozza szellemsejtek kialakulását. A szerzők betegüknél gyors és teljes gyógyulást értek el. 84
