Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
Szemészet 1*44. 7fí—SO. 1»87. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Takáts István egyetemi tanár) közleménye Reológiai eltérések szemfenéki érbetegségekben HERMANN MÁRIA, DOBSZAI GYULA és KOVÁCS BÁLINT Erocclusiokra a vér alkotóelemeinek eltérései, az érfal kóros elváltozásai és a véráramlás megváltozása hajlamosíthatnak (Virchow-triász). A vérátáramlási zavarokban észlelhető viscositási eltérésekre Wells és mtsai [10], Merrill és mtsai [3], valamint Somer [8] irányították a figyelmet. Szemészeti érmegbetegedések eseteiben korábban már több szerző tanulmányozta a reológiai eltérések szerepét. A vizsgálatok elsősorban vénás elzáródásos betegeknél történtek. Az első eredményekről McGrath és mtsai [2] számoltak be. Peduzzi és mtsai [4, 5, 6] 30 retinalis vénás occlusios betegnél a vér- és plasmaviscositas, a fibrinogen és a haematocrit emelkedettségét tapasztalták a kontrollcsoportokhoz képest. Ring és mtsai [7] 44 retinalis vénás occlusios betegnél szignifikánsan magasabb vér- és plasmaviscositast és emelkedett fibrinogen szintet találtak. Trope és mtsai [9] hasonló következtetéseket vontak le. Klinikánkon retinalis érelzáródások eseteiben 1985 óta végzünk hemoreológiai vizsgálatokat. Közleményünkben eddigi tapasztalatainkról és eredményeinkről számolunk be. Beteganyag és módszer 68 szemfenéki occlusios beteg adatait dolgoztuk fel. Az elzáródás lokalizációja szerint a betegeket a következőképpen csoportosítottuk: — artériás elzáródás: artéria centralis retinae törzsocclusio (At), artéria centrális retinae ágocclusio (A2), a nervus opticus elülső segmentjének ischaemiája (A3); — vénás elzáródás: vena centralis retinae törzsocclusio (V1), vena centralis retinae ágocclusio (V2). Az elvégzett szemészeti vizsgálatok a következők voltak: anamnesis felvétel, látásélesség, réslámpás és szemfenékvizsgálat, szemnyomásmérés. Ezenkívül a betegek egy részénél fluorescein fundus angiograpbia, színes fundusfotó és látótérvizsgálat is volt. Minden betegnél belgyógyászati vizsgálat történt a keringési rendszer állapotának megítélése céljából. A rutinszerűen, minden betegnél elvégzett laboratóriumi vizsgálatok a következők voltak: vörösvérsejtszám, fehérvérsejtszám, vérsejtsüllyedés, szérum elektrolitok, GOT, GPT, ALP, LDH, gamma GT, szérum összfehérje, haemoglobin, fehérje, elfő, szérum koleszterin, szérum triglicerid, vérzési idő, alvadási idő, thrombocytaszám, prothrombin, vércukor, szérum fibrinogen, thromboelastogram, coagulogram. A hemoreológiai vizsgálatok HEVIMET 40 capillaris viscosiméterrel történtek. A készülék a Mátrai és mtsai [1] által leírt viscosiméter továbbfejlesztett változata. A mérés elve a következő: a vizsgálat során a vér egy függőleges capillarison keresztül egy gyűjtőedénybe folyik, melynek során változó mértékű (saját hidrosztatikai nyomásából adódó) nyírófeszültségnek van kitéve. 76
