Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987-02-01 / 1. szám
Szemészet 124. 57—61. 1987. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) és II. sz. Belgyógyászati Klinikájának (megbízott igazgató: Tényi Mária egyetemi tanár) közleménye A glutation anyagcsere vizsgálata normál és kataraktás lencsékben FACSKÓ ANDREA és ÉDES ISTVÁN Az öregkori szürkehályog kialakulása során lényeges szerepet tulajdonítanak a lencsében bekövetkező egyre súlyosbodó oxidativ károsodásoknak [5, 17, 18]. A katarakta progrediálása során folyamatosan csökken a redukált glutation (GHS)-tartalom és növekszik a protein-glutation és protein-protein diszulfidoknak a mennyisége [1, 6, 7, 11]. Fecondo és Augusteyn [8] a kataraktás lencsékben az oxidativ stressz kialakulását az antioxidáns enzimek aktivitáscsökkenésével magyarázta. Jelen közleményünkben részletesen megvizsgáltuk a GSH anyagcserében lényeges szerepet betöltő enzimek aktivitásának változásait a normál lencsékben és a katarakta progrediálása során. Pontos adatokat kívántunk kapni a GSH anyagcserében bekövetkezett változásokról, esetleges adaptív eltérésekről. Anyag és módszer Vizsgálatainkhoz a normál lencséket post mortem öt órán belül gyűjtöttük. A szürkehályogos lencséket a SZOTE Szemészeti Klinikán katarakta műtétek során nyertük és — 25 °C-on tároltuk. A kataraktás lencséket színük alapján négy csoportba osztottuk [13], Az I. csoport az öregkori szürkehályog kezdeti stádiumának, a IV. csoport a túlérett hályognak felelt meg. A GSH meghatározáshoz a lencséket jéghideg 0,2 M-os szulfoszalicilsavban elhomogenizáltuk, majd centrifugáltuk (5000 g, 10 perc, 4 °C). A tiszta felülúszóból a GSH-tartalmat 5,5/-ditiobis-2(-nitrobenzoát) reagenssel mértük, Boyne és Ellman szerint [4]. A mérések 0,5 M-os foszfát pufferben (pH 7,5) 412 nrn-nél történtek, reagenskontrollal szemben. A glutation anyagcsere jellemzésére a következő enzimeket használtuk: glutation reduktáz (GSSG-R, EC 1.6.4.2), glutation peroxidáz (GSH-P, EC 1.11.1.9), glutation-S-transzferáz (GSH-S-T EC 2.5.1.58). Az enzimológiai vizsgálatokhoz a lencséket 0,05 M-os foszfát pufferben (pH 7,0) homogenizáltuk, mely 10 mM-os koncentrációban EDTA-t is tartalmazott. A GSSG-R aktivitását 340 nm-en a NADPH átalakulásával követtük [14], A reakcióelegy 50 mM-os Trisz-HCl pufferben (pH 8,0) 3,3 mM oxidált glutationt, 0,1 mM NADPH-t és 2,0 mM EDTA-t tartalmazott. A GSH-P aktivitásának méréséhez a reakcióelegyben 1 mM t-butil-hidroperoxidot, 10 mM GSH-t használtunk és kristályos GSSG-R enzim preparátummal (Sigma) a reakciót a GSSG-R rendszerhez kötöttük [3], A GSH-S-T aktivitásának meghatározása Rathbun és mtsai szerint történt [14] 340 nm-en 4 mM GSH és 1 mM l-kloro-2, 4-dinitrobenzén szubsztrátok segítségével. A GSSG-R, GSH-P és GSH-S-T aktivitások meghatározása 25 °C-on Specord UV-VIS spektrofotométeren történt. Az aktivitásokat mind mU/mg szolubilis fehérje, mind mU/lencse egységekben kifejeztük. A normál lencsékben a post mortem átalakulások (autolízis) hatásának vizsgálatára egy inkubációs modellt fejlesztettünk ki. Friss, I. csoportba tartozó kataraktás lencséket két egyenlő félre vágtunk. Az egyik felet rögtön lefagyasztottuk, a másik lencsefelet pedig nedves Petri csészében öt óráig 37 °C-on inkubáltuk. Az enzimológiai meghatározásokat ezt követően mindkét lencsefélben elvégeztük. A fehérjemeghatározást Peterson [12] módszerével végeztük, standardként bovin szérum albumint használtunk. A statisztikai kiértékelés a Student féle kétmintás t teszttel történt, szignifikánsnak a p«= 0,05 eltéréseket tekintettük. Eredmények A GSH-tartalom nagymértékben ingadozott mind a normál, mind a kataraktás lencsékben (1. táblázat), amit a magas szórásértékek is jól tükröztek. 57
