Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)

1987-02-01 / 1. szám

Szemészet 124. 52—56. 1981.

Az Országos Rheuma és Fiziotherápiás Intézet (főigazgató főorvos: Koronái István) Szemészeti Osztályának (osztályvezető főorvos : Gáli János) és II. Belgyógyászati Osztályának (osztályvezető főorvos : Katona Mária)

közleménye

Cornea verticillata

A tartós amiodaron kezelés mellékhatása

ZÓLYOMI ZOLTÁN és NAGYHEGYI GYÖRGY

A mindennapi klinikai kardiológiai gyakorlatban esetenként jelentős problémát okozhat a szív ingerképzési, vagy vezetési zavarainak a gyógykezelése. Nemcsak a normo- és heterotóp jellegű ingerképzési és vezetési zavarok, csoportosan, vagy halmozottan jelentkező supraventricularis és ventricularis extrasystolék kiindulási helye, patomechanizmusa, hanem a betegek antiarrhytmiás szerekkel szemben megnyilvánuló reakciója is egyénenként jelentősen eltérő lehet, sőt vannak az átlagosnál jóval therápiarezisztensebb esetek is. Ez magyarázza, hogy a ritmuszavarok therápiás fegyvertárába folyamatosan újabb és újabb készítmények vonulnak be. E drogok bevezetésekor természetesen tekintettel kell lenni esetleges mellékhatásaikra is, amelyek elsősorban a rendszeres, tartós adagoláskor jelentkeznek.

Ilyen új gyógyszer az amiodaron, a 80-as évek elejétől Cordarone néven Magyarországon is alkalmazott jódtartalmú benzofurán. Jelenleg közel húszezer, kezdetben, a szer bevezetésekor az angina pectorisban, újabban elsősorban ventricularis és supraventricularis paroxismalis tachycardiában, W-P-W syndromában, ventricularis extrasystoliában és cardiomyopathiában szenvedő beteg szedi rendszeresen hazánkban [6, 13, 14, 22, 24].

Kémiailag az amiodaron 2-butil-3-benzofuranil-4-2 dietilamino-etoxy-3,5 dijód-fenil keton. A Cordarone ennek a chlorhydrátja, sósavas sója [7, 14],

A kezdetben ideálisnak tartott szerről, amely a korábban therápiarezisztens esetek közel 80%-ában is hatásosnak bizonyult [13, 27] a használat során, évek múlva kiderült, hogy a csaknem minden esetben jelentkező, de jóindulatú ocularis tünetek mellett súlyos, sőt néha életveszélyes mellékhatásai is vannak [6, 9, 10, 11, 14, 16, 17, 19, 20, 23], Elektrofiziológiai hatása egészen sajátos, egyedülálló. A szív ingerképző és vezető rendszerének valamennyi szubsztrátumában megnyújtja az akcióspotenciái és a repolarizáció idejét és ezáltal az abszolút és relatív refrakter periódus időtartamát. Csökkenti a sinuscsomó kisülési frekvenciáját és a kamraizomzat elektromos inhomogenitását [6, 22, 23]. Antianginás és részben antiarrhytmiás hatása is alfa- és béta-sympatholyticus tulajdonságából adódik. Sinus bradyeardiát, perifériás rezisztenciacsökkenést és a szívizom oxigén fogyasztásának a csökkenését okozza. Mint coronaria dilatátor fokozza a koszorúserek átáramlását [13, 23].

A gyomor-bélrendszerből viszonylag nehezen szívódik fel, ezért hatása csak lassan fejlődik ki. Viszonylag nagy telítő dosisra van szükség, ugyanakkor extrem lassan ürül ki. Elsősorban a rosszul vascularisalt szövetekben (cornea, zsírszövet) halmozódik fel jelentősen. A mellékhatásain kívül más gyógyszerekkel való együttes adagolás esetén figyelemmel kell lenni a gyógyszer kölcsönhatásokra is, amelyek közül a legfontosabbak a Digoxinnal, az anticoagulánsokkal, a béta-blokkolókkal, calcium antagonistákkal és más antiarrhytmiás szerekkel kialakuló, többnyire szinergista hatására [16].

52