Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)

1987-02-01 / 1. szám

lést (Cavinton, Stugeron stb.). A szorongó, neurotikus betegeken gyakran tapasztalhatók a vazoneurózis nyilvánvaló jelei (elpirulás, elsápadás, tenyérizzadás, fej- és gyomorfájdalmak stb.), ezért egyéni reakciótól függően enyhe, főként a vegetatív idegrendszerre ható szedatívumokat adunk (Valeriana, Belloid, Elenium, Grandaxin stb.).

Az antiallergikumok szedatív mellékhatása miatt szintén kedvezőek lehetnek az RCS gyógyításában, azonban az etiológiában allergiás komponensek jelenléte az utóbbi időben nem nyert megerősítést.

Tapasztalataink alapján az értágító + szedatív kezelés a legkevésbé sérti a nil nocere elvét, s a gyógyulási idő átlag közel 3 hónapra történő csökkenése is a kezelés létjogosultságát igazolja.

Gass (1977) szerint nincs okunk feltételezni, hogy az RCS kiváltásában gyulladásos, heredodystrophiás, allergiás vagy egyéb szisztémás betegségnek szerepe lenne. Bár még számos kérdés vár tisztázásra, úgy tűnik, hogy az RCS civilizációs betegség és a pszichoszomatikus betegségcsoportba sorolható. Ha ekként kezeljük, elengedhetetlenül fontos, hogy a gyógyszeres kezelést pszichoterápiával egészítsük ki, súlyosabb esetekben pszichiáter közreműködése a kezelésben igen hasznos lehet.

Összefoglalás

A szerzők 99 retinopathia centrális serosában szenvedő beteg konzervatív kezelésével szerzett tapasztalatairól számolnak be. Hangsúlyozzák a nil nocere terápiás elv fontosságát, és irodalmi és saját tapasztalatok alapján nem javasolják a szteroidtartalmú gyógyszerekkel történő kezelést. Az általuk alkalmazott értágító és enyhe szedatív kezeléssel az átlagos gyógyulási időt 2,9 hónapnak találták, míg szteroidkezeléssel az közel kétszer olyan hosszúnak bizonyult. A retinopathia centralis serosa újabb felfogás szerint a pszichoszomatikus betegségcsoportba tartozik, ezért fontosnak tartják a kezelést pszichoterápiával kiegészíteni.

IRODALOM: 1. Duke-Elder, S., Dnbree, J. H.: Diseases of the retina. In: System of Ophthalmology. Vol. X. 128—130. S. Kimpton, London, 1967. —- 2. Gass, J. D. M.: Idiophathic central serous choroidopathy. In: Controversy in Ophthalmology. Pp. 710—714. Saunders, Philadelphia, 1977. — 3. Graeje, von A. : Graefes Archiv f. Ophthal. 12, 211 (1866). — 4. Horniker, E.: Graefes Archiv f. Ophthal. 123, 286 (1929). — 5. Imre Gy.: Ther. Hung. 18, 27 (1970). — 6. Kitahara, S.: Klin. Mbl. Augenheilk. 97, 345 (1936). — 7. Klein, M. L., Buskirk, van M., Friedman, E., Gragoudas, E., Chandra, 8.: Arch. Ophthal. 51, 231 (1961). — 9. Loewenstein, A.: Brit. J. Ophthal. 25, 369 (1941). — 10. Salacz G., Imre G., Bőgi J.: Klin. Mbl. Augenheilk. 176, 211 (1980). — 11. Salacz Gy., Imre Gy.: Szemészet, 119, 31 (1982). — 12. Striga, M., Vasarevic, B.: Clin. ocul. Pat. ocul. 2, 234 (1981). — 13. Wakakura, M., Ishikawa, S.: Brit. J. Ophthal. 68, 329 (1984).

Rb. Illajiau, 3. C a 6 a a o in, P. BaMOin: Jlenemie geampaAbHoü cepo3Hoü pemuHonamuu

AßTOpbl 3H3K0MHT C OnbITOM KOHCepBaTHBHOrO JieneHHH 99 ŐOJlbHblX, CTpaaaiOIUHX ueHTpajibHOH nepo3Hoil peTHHonaTHeii. floAnepKHBaioT Ba>KH0CTb TepaneBTiuiecKoro npiiHunna „nil nocere“ h, Ha ochob3hhh jiHTepaTypHbix aaHHbix h coöCTBeHHoro onbiTa, He peKOMeHAyioT npoBOAHTb Tepanmo jieKapcTBaMH, conep>KamHMH crepoHAbi. Cpe/mee BpeMH BbI3A0p0BJieHHH, npH HCn0JIb30BaHHH aBTOpaMH COCyAOpaCIUHpHIOmHX H CJraßblX ceaaTHBHbix cpeacTB, cocTaBJiHJio 2,9 Mec., Torga i<aK b cnynae npHMeHeHHH CTeponaoB oho 6buio cpHMepHO b ABa pa3a npoAOJi>KHTeAbHee. CorjiacHO hobmm npeACTaBjieHHHM, ueHTpaJibHan cepo3HaH peTHHonaTim othochtch k rpynne ncuxocoMaTonecKHx 3aÖ0Ae- BaHHH, nosTOMy aBTopbi CHHTaioT, uto MeAHKaMeHT03Hyio Tepanmo cneAyeT AononHUTb ncHXOTepanHeü.

23