Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
tozott. Recidíváknál a megelőzőnél gyengébb felvételi látásélesség értéket találtunk. Az Amsler teszt minden esetben pozitív volt, a látótérben 2—10 fokos relatív vagy abszolút centrális scotomát észleltünk. 3 beteg az általa látott folt változását rajzsorozatban örökítette meg. Társuló pszichoszomatikus betegségként 7 esetben hipertóniát, kettőben nyombélfekélyt találtunk. Négy betegnek szívtáji szenzációja, egynek pedig korábban lezajlott cerebrális vaszkuláris krízise volt. Három esetben reumás, hatban fogászati betegséget, háromban pedig sorozatos mandulagyulladást feltételeztünk a r. c. s. hátterében. A Toxoplasma IHA öt betegnél volt pozitív (1 : 64), a Mantoux reakció (10~5) pedig háromnál mutatott hiperergiát. Ezen esetekben a terápiát Tindurin, illetve INH kúrával egészítettük ki. 18 betegnél szisztémás szteroid terápiát alkalmaztunk, 5 esetben antihisztamint adtunk. Egy betegnek más intézetben laser koagulációval zárták el a festékáteresztés helyét. A gyógyulási idő 3—10, átlag 5 hónap volt. Vizsgálatok és eredmények 23 betegnél végeztünk fluoreszcein angiográfiát. Egy esetben ettől terhesség miatt eltekintettünk. A festékáteresztés (leakage) az esetek háromnegyed részében a macula közvetlen közelében, attól legfeljebb papillányi távolságra helyezkedett el. 17 betegnél egy, 5-nél kettő, 1-nél pedig három leakage pont volt. A festékkiáramlás alakja 15 esetben pontszerű, 5 esetben gomba alakú, 3 esetben pedig tócsás volt. Egy betegnél a disciformis macula degeneráció jeleit és subretinális vérzést (1. ábra), egy-egy másiknál pedig makroaneurizmát, ill. fibrae medullarest láttunk. 7 esetben pigmentepithel leválást is mutatott az angiogram (2. ábra). Mivel betegeink között feltűnően sok volt a vegetatív disztóniás, és sokan számoltak be betegségüket megelőző, tartós stresszről, túlterhelésről, az irodalmi adatok ismeretében mi is feltételeztük ezek kóroki szerepét. Ezért pszichológiai vizsgálatokat végeztünk, nagyobbrészt retrospektive. Keddi váló esetekben a betegség fennállása alatt a teszteket megismételtük. Az eredmény azonos volt. Összefüggést kerestünk a r. c. s. és a feltárható személyiségvonások között. Vizsgálatunk elsősorban a frusztráció-toleranciára, a stresszre adott reakciómódokra és az esetleges szomatizáció feltárására irányult, ezért a PFT (Picture Frustration Test) és az MMPI (Minnesota Multiphasic Personality Inventory) teszteket végeztettük el betegeinkkel. A PFT profilokban szembetűnő, hogy a konformitás index (GCR) az átlaghoz viszonyítva alacsony (3. ábra). Az Ego-Defence (E-D) negatív irányú eltolódása mutatja, hogy a frusztráció elleni védekezésük hiányzik, ugyanakkor a Need-Persistence (N-P) oszlop ellentétes irányú eltérése kifejezi igényüket a konfliktus megoldására, bár ezt döntően másoktól várják (e+) Az MMPI teszteknél a Bagdy és mtsai [2] által standardizált profillapokat használtuk. A személyiségprofil átlaga az 50 T értéknél található. 60 feletti T érték a hangsúlyozott személyiségvonások tartománya, a 70 feletti pedig az ún. patológiás zóna. Az MMPI teszttel vizsgált 20 r. c. s.-s beteg közül 15 férfi és 5 nő volt. Az értékelés során kétféle konfigurációt kaptunk az ún. neurotikus triász, a Hd, D és Ily egymáshoz való viszonya alapján. Az első konfigurációt 11 férfibetegnél láttuk. Ezekben az esetekben 60—70 közötti T értékű volt a hipochondria (Hd) skála és 60—63 közötti a pszichaszténia skála (Pt). Valamennyiüknél megfigyelhető volt a sajátos „pszichoszomatikus lejtő”: Hd > I)> Ily. A kódcsúcsok a hipochondria és a pszichaszténia skálán voltak (17-es kódminta), (4. ábra). 210 /. ábra. S. A. 56 éves férfi, jobb szem angiogramja. Korai vénás, recirkulációs és késői fázis
